Mit csináljak, hogy "lelkiekben egyedül is boldoguljak"?

Járok pszichológushoz.

Már egy hónapja olyan szomorúságot éreztem magamba belül, mintha nem lenne ami motiválna, olyan lelki fáradtságot.

Mindig vártam a pszichológust, hátha lesz valami. Egy egy napra jobb volt, és tudom, hogy a gyógyulás hosszú folyamat, de aztán megint rossz volt.

Komolyan mindig olyan érzetem volt, mintha nem bírtam volna, önbizalmam is eléggé lent volt.

Anyunak és apunak mindig mindent elmodnhatok, de volt, hogy elmondtam, és nem könnyebbültem meg, stb. A barátok se tudtak ezen az éllapoton segíteni.

Aztán beszéltem egy délután az osztályfőnökömmel. NAgyon tisztelem, és felnézek rá. Beszélgettünk, és lelkiekbenúgy érzem, mintha kicseréltek volna. Nem tudom miért, de viszajött az életkedvem, tudok tanulni, figyelni órákon, egyszóval ha vele beszélgethetek megkönnyebbülök.

MOst megint előtört egy érzés ami nyomaszt(ennek tudom az okát), és kezdi lerombolni bennem ezt a boldogságot ami volt. Ugyanakkor amimiatt szomorú vagyok, abban a helyzetben nem tudom mi a helyes, és az osztályfőnökömet se akarom terhelni vele, mondta, hogy mindig mehetek hozzá, de akkor sem..

Mit csináljak? Így megfogok egyszer bolondulni.