Fiúként kezelnéd?
A lányomról egy ideje tudjuk, hogy fiúnak érzi magát. Sokat beszélt itthon ilyen témákról és választott magának egy férfi nevet és úgy hívják a suliban. Rákérdeztem mi a helyzet, most akkor ő fiúnak érzi-e magát és fiú vagy lány az érdeklődése. Elmondta, hogy 18 évesen (1 év még) férfi hormonokat akar szedni. Az érdeklődése inkább fiú, de lánnyal is lenne szerintem. Kérte, hogy ne mondjak rá semmi lányos jelzőt (ne hívjam lányomnak meg ilyenek). Nem tudok ezzel mit kezdeni, elfogadom hogy ilyen. Mondtam neki, hogy az számomra nem megy, hogy mostantól a másik nevet használjam és ne hívjam az eredeti nevén. Amúgy az öltözéke már teljesen férfias (férfi ruha, férfi alsónemű).
Ti hogy kezelnétek a helyzetet? Félek a család és a környezet nem lesz ilyen elfogadó. Tudnátok fiúként kezelni, ha lánynak született? Nincs tapasztalatom a témában. Valaki volt a gyerekével esetleg ilyen szituban?
Elozo vagyok, es hozza kell tennem, hogy erosen vallasos nagyszulei vannak, es meg ok is elfogadjak. Egy parszor el kellett veluk beszelgetni, de megertettek.
Nagyapja folyton azzal jott, hogy "de hat isten lanynak teremtette". Mi erre a reakcio? De hat isten megis fiu lelket rakott bele.
#9 a hormonkezelés is visszafordíthatatlan változásokat indít be.
A tesztoszterontól meváltozik a hangja, szőrösödik, pattanásos lesz, stb.
Ezenfelül örökre meddővé válik, aki ellenkező nemű hormonokat kap huzamosabb ideig, és az orgazmusra sem lesz képes.
A műtétek jelenleg kísérleti stádiumban vannak (kivéve a mastectomia és a hysterectomia), de a neopénisz kialakítása nagyon is gyerekcipőben jár, rengeteg a szövődmény, és állandó orvosi felügyeletre, kezelésre van szüksége az ilyen egyéneknek.
Az orvosoknak egy "aranybánya" az ilyen beteg, etikailag komolyan megérdőjelezhetőek jelenleg a műtéti eljárások alkalmazása.
Alapvetően úgy vagyok vele, hogy mindenki azt csinál a testével, amit akar, ha meg annyin múlik a boldogsága, hogy Évi helyett Józsinak hívom, állok elébe. Nem egy transz ismerősöm van.
Viszont, ha a saját gyerekem lenne transz, nem tudom mit kezdenék vele. Remélem nem kerülök ilyen helyzetbe, mivel kétlem, hogy megfelelően tudnám támogatni. Tudom, hogy nem tehetnek erről, gyakorlatilag, mint egy nagyon komoly testképzavar, de az agyam egyszerűen nem tudna elvonatkoztatni a születési nemétől, főleg ha előtte tizenx évig így éltünk egymás mellett. Nyilván továbbra is szeretném, de nem tudnék őszintén más neműként gondolni rá. Viszont az biztos, hogy 18 éves kora előtt semmi maradandó kezelést nem engednék, ez nem játék és nem lehet visszacsinálni, egy életre szétszedi a hormonháztartását. Öltözködni meg borotválkozni csinálhatbá, ahogy akarja, de azt nyilván ciszként is.
Nem irigylem a mai helyzetben a transz embereket itthon, az biztos és a családjukat se. Sok kitartást nektek!
#12 sok transznemu ember nem is megy bele a mutetekbe vagy a hormonkezelesbe, pontosan azok miatt, amit felsoroltal. Ezek csak eszkozok azoknak, akik nagyon elszantak, es felfogjak, hogy nincs visszaut. De ugy is lehet transznemu valaki, hogy egyiket sem csinalja. Nem attol lesz valaki transznemu, hogy hormonokat szed vagy megcsonkitja magat, hanem attol, mert nem azonosul a nemmel, amivel szuletett.
Es itt nem csak arrol beszelunk, hogy ki milyen nemi szervvel szuletett, hanem azzal is, hogyan epul fel egy adott nemmel kapcsolatos kep. Magaval a keppel nem tud valaki azonosulni (pl. rozsaszin lany ruhak, hosszu haj, ruhak, anyasag, gondoskodas a lanyok/nok eseteben) akkor hadd gyarorolja a masik nemi kepet. Lehet, hogy ferfikent akar viselkedni, meg akkor is, ha nem megfelelo nemi szervvel szuletett.
Hozzatennem, hogy a kulonbseg kozottem meg kozottetek az, hogy en egyutt elek valakivel, aki ezen atmegy, ti meg csak a media altal gerjesztett szornyuseget latjatok (aminek a tobbsege borzasztoan fel van fujva es kozel nincs a valosaghoz).
Az empatia arrol szol, hogy aterezzuk mas fajdalmat, nagyon hasznos keszseg ez. Tobb embernek kellene ezt gyakorolnia.
Elegge realis igenyei vannak. Es szuper, hogy van valaki, aki elbeszelget vele. Tinik, sokszor nem kepesek felfogni, mit jelentenek a dolgok, hacsak nem tobbszor at vannak beszelve a dolgok.
Azert ez a negativ "remelem soha nem lesz penze mutetre" gondolat relelem nem megy at a vele valo kommunikacioban. Lehet, te igy erzed, mint egy anya, aki egy vaginaval rendelkezo babanak adott eletet, de o nagyon nem igy erzi. Tamogasd, amig realis (pl. a leszorito melltartok) es hagyd ra a tobbit. Felnottkent azt csinal majd, amit akar.
Ertekelendo, hogy a testverek elott nem tema. Bar idovel ugyis az lesz, erdemes ezt ovatosan beadni.
Csak azert, mert neked ez nem tetszik, nem jelenti azt, hogy barmit is meg tudsz akadalyozni. Ha tamogatod, akkor kozel tudod magadhoz tartani. Ha elutasitod, akkor sosem fogod tobbet latni. Melyiket szeretned?
Nagyon sajnálom a fiadat, ez egy szörnyű szituáció, nem tudom, hogy mi lenne a helyes döntés.
Én alapvetően azt gondolom, hogy egy pszichés mentális problémát hogyan is lehetne hormonokkal meg műtéttel kezelni?
Remélem, hogy soha nem kerülök ilyen szituációba. Kitartást, kedves kérdező, nem tudok neked jó tanácsot adni sajnos...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!