Fiúként kezelnéd?
A lányomról egy ideje tudjuk, hogy fiúnak érzi magát. Sokat beszélt itthon ilyen témákról és választott magának egy férfi nevet és úgy hívják a suliban. Rákérdeztem mi a helyzet, most akkor ő fiúnak érzi-e magát és fiú vagy lány az érdeklődése. Elmondta, hogy 18 évesen (1 év még) férfi hormonokat akar szedni. Az érdeklődése inkább fiú, de lánnyal is lenne szerintem. Kérte, hogy ne mondjak rá semmi lányos jelzőt (ne hívjam lányomnak meg ilyenek). Nem tudok ezzel mit kezdeni, elfogadom hogy ilyen. Mondtam neki, hogy az számomra nem megy, hogy mostantól a másik nevet használjam és ne hívjam az eredeti nevén. Amúgy az öltözéke már teljesen férfias (férfi ruha, férfi alsónemű).
Ti hogy kezelnétek a helyzetet? Félek a család és a környezet nem lesz ilyen elfogadó. Tudnátok fiúként kezelni, ha lánynak született? Nincs tapasztalatom a témában. Valaki volt a gyerekével esetleg ilyen szituban?
Megértem, hogy nehéz és időbe telik, de pont azért mert a környezete nem biztos, hogy elfogadó lesz (pláne itthon), mellette kell állnod és támogatnod. Ebbe a támogatásba az is beletartozik, hogy nem kezeled lányként és tiszteletben tartod a választott nevét is. Ez a biztos háttér kulcsfontosságú a mentális egészsége szempontjából. Nem baj, ha néha megszokásból megbotlik a nyelved, a lényeg, hogy lássa, hogy nyitott vagy és elfogadod őt fiadként is.
Ha beszélsz angolul, Jammidodger csatornát ajánlom a témában a Youtube-on, sokat beszél a tapasztalatairól, a transition-jéről. Egyébként boldog házasságban él a feleségével (UK), pszichológia szakon végzett, nagyon értelmes, szimpatikus figura.
Egyszer láttam egy interjút egy hasonló helyzetet átélt anyukával, aki azt mondta, nem hazudik: el kellett gyászolnia a kislányát, hogy elfogadhassa a fiút, akivé vált.
Ez egy komoly belső munka lesz neked, amiben szerintem a gyerekednek semmi teendője. Ezt egyedül kell megcsinálnod.
Persze, a hatásokat, gondolatokat elmesélheted neki, de semmiképp nem mondhatod/sugallhatod, hogy ez az ő felelőssége, ne adj isten a hibája.
Nehéz helyzet, de sok hasonló történet elérhető már a neten. :) szerintem abból építkezhetsz vagy kérheted pszichológus segítségét is a feldolgozáshoz.
Leírtak alapján egy igazán szerető, gondoskodó, féltő anyukának tűnsz. Büszke és hálás lesz a gyereked, h segíted az úton, hogy önmaga lehessen!
A paromnak ket lanya szuletett, most van egy lanya es egy fia. A fiu most 13 eves, kb 2 eve valasztott maganak fiu nevet, annak megfeleloen oltozkodik es horja a hajat is. Sokkal jobban erzi magat azota, boldog, az lehet, aki akar. Nem tudjuk meg, hogy akar-e hormonkezelest vagy mutetet, vagy hivatalosan is nevet valtoztatni, majd kiderul. De tamogatjuk mindenben.
Ez kb olyan, mintha balkezesnek szuletett volna, de raeroltetnenk, hogy mindent jobb kezzel csinaljon. Nem fogjuk. Csak az a fontos, hogy a gyerek boldog legyen, es fiukent az.
Ha meggondolja magat, es vissza akarja csinalni (bar ketlem), akkor azt is tamogatni fogjuk. Egy gyereknek az a legnagyobb trauma, ha a hozza kozel allok nem segitenek neki. Balkezes? ADHDs? Meleg? Transz? Mindegy, ha megfelelo tamogatast kap hozza. Eleg nehez lesz neki az elet igy is, de ha csaladi tamogatas nincs hozza, akkor tuti meg nehezebb lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!