Ha a gyereketek részegen hazaérve összehányta a fürdőt/vécét, kitakarítottátok utána, vagy hagytátok, hogy őt várja meg a feladat?

Attól függ. Este hazajön részegen, rosszul van, behányik, én meg ezt azonnal észreveszem? Akkor segítenék neki, ágyba dugnám, és nem hagynám ott büdösödni a cuccot reggelig, kitakarítanék.

Este hazajön részegen, megoldja magának a hányást, nem kelek fel rá, és amúgy is csak másnap reggel veszem észre az össszehányt fürdőt? Akkor felkeltem, és takarítsa ki szépen. Nem nevelek puhányt, aki este legény(nő) az ne haljon bele a másnapba sem, felőlem aztán ha végzett visszafeküdhet aludni.

Ha ez nem gyakori dolog, akkor fejmosás nem lenne, még azért emlékszem a saját tini koromra is. Egyszer én is csak a csapig jutottam el, a wc-ig már nem sikerült lehajolnom. Én mondjuk letakarítottam utána a csapot, de azt persze már nem vettem észre, hogy a lefolyója eldugult, úgyhogy anyám azért tudomást szerzett a dologról sajnos.

Alapvetően igazad van, de a hányásos példa szerintem pont nem jó. Most komolyan, lenne gusztusod kerülgetni, amíg fél nap múlva a gyerek képes fizikailag arra, hogy eltakarítsa? Még a férjem után is megcsinálnám, nem azért, hogy neki ne kelljen, hanem hogy NEKEM ne kelljen nézni.

Egyébként meg elméletben teljesen jól hangzik, amit írsz, én is így indultam, mégis csomó mindent megcsinálok a gyerekeim helyett, amit nem kéne (felsősök most). Ez van. Néha elegem lesz, akkor megmondom, hogy hagyjanak békén, de aztán újra kezdődik előről. És ahogy látom, valamennyire ez minden családban jellemző. Talán az anyai gondoskodás miatt, vagy nem tudom. De tényleg érdemes odafigyelni, hogy ne essünk túlzásba.

Hát ez nehéz kérdés. Én alapvetően úgy nevelem a gyerekeimet, hogy az anyjuk vagyok, és mindenben segítek, amiben csak tudok/kell, de nem vagyok a csicskájuk. Tehát a szennyesüket ők viszik a kosárba, nem szétdobálják és majd én összeszedem. A szobájukat ők takarítják, mert ha nekem kell, akkor én kidobom, amit a földön találok. Az asztalról a morzsát, kajamaradékot, stb ők szedik össze és dobják ki evés után, nem én megyek utánuk kézi porszívóval meg nedves törlővel, mint egy bejárónő. Ha leülök enni, akkor békén hagynak, nincs ugráltatás ezért-azért-amazért, mert én sem ugráltatok senkit, ha eszik. Az iskolai dolgok fejben tartása (vagy ha az nem megy, akkor a leírása) is az ő feladatuk...és így tovább. Tehát ha behányna valamelyik a fürdőbe azért, mert túl sokat ivott, akkor elsőre azt mondanám, hogy takarítsa is fel maga után... na de ha piásan bealszik másnap délig, akkor addig a család többi tagja és én vagyok kénytelen abban a szagban létezni, ami igen erős érv amellett, hogy megcsináljam inkább :D Nem tudom amúgy, piáláshoz még bőven kicsik, nem gondolkodtam még ilyesmin. De ha egyszeri eset lenne, nem történne meg minden hétvégén, akkor megcsinálnám, meg másnap még szívnám is kicsit a vérét, az tuti :D

Nekem 2x sikerült annyit inni anno, hogy hányjak, egyszer a szalagavatóm után, egyszer pedig már egyetemistaként a koliban. Előbbinél a szobám szőnyegét rókáztam telibe, és annyira égett a pofám miatta, hogy még ott és akkor kisikáltam, hiába szédültem és azt se tudtam, merre vagyok arccal :D Persze másnap elmondtam anyámnak, de se abban a szagban aludni, se tőle várni, hogy abban a szagban takarítson, nem tudtam volna. Utóbbinál a koli wcje volt az "áldozat", ami ráadásul a szomszéd szobával közös volt (4 emberre jutott 1 mosdó), hát az meg pláne rohadt ciki lett volna, plusz nyilván senki nem takarította volna fel utánam.

#15

A B opció az, hogy szagolgatod fél napig az alkoholos hányást. Pár óra alatt frankón szétterjed a lakásban egyébként, nem is kell hozzá közel menni.

Én írtam a 13-as választ, és rögtön azzal kezdtem, hogy nálunk a csicskáztatásom (vagy bárki másé) abszolút nem létező dolog, soha nem is volt az, de ez pont egy olyan szituáció, amiben az alapvető higiéniára való igényem felülírná az elveimet.

Eleve ha a gyerek hajnal 4-kor odahány, reggelig jó eséllyel észre sem vesszük, addigra már csodálatos bukéja lesz. Hát biztos, hogy nem töltenék el még egy-másfél órát azzal, hogy a hulla másnapos és alig pár órát aludt sarjamat valahogy kierőszakoljam az ágyából és takarításra bírjam.

Ha nagyon pipa lennék és/vagy már nem először fordulna az elő, akkor maximum megbüntetném miatta utólag, de az fix, hogy nem hagynám ott a bűzölgő hányást a padlón.

Kitakarítanám.

Most az mennyivel jobb, hogy ott terjeng a hányás-szag órákon át?

Inkább kitakarítom.

Egyrészt ha első eset, akkor nem kezdek véres büntetésekbe, mint valami börtönőr. Inkább első körben elbeszélgetek vele erről.

Másrészt akár első, akár sokadik eset, végülis magammal bszok ki ha úgyhagyom. Nekem kell órákig konstans szagolni az alkoholos hányást. Másrészt egy fürdő van. Felkel fszom tudja mikor, addig a) nem pisilek/kakilok b) ráülök/felé lebegek a szanaszét okádott budinak és úgy kulázok, majd le sem húzom, mert az már utána takarítás lenne, és akkor majd őt várja az immáron szros-piáshányásos budi, amit szintén én szagolok órákig?

Meg na, voltam már én is részeg, hánytam már részegen, takarítottam már magam után hányást, és mást is láttam már ilyeneket eltakarítani magukután, még nem kijózanodott állapotokban. Hát hogy is mondjam.... Nem túl effektív, csak szándék jellegű. Az jobb esetben is ugyanolyan gci undorító marad, és valakinek még egyszer át kell takarítani, ha nem akar az elkövető kitudja mikor bekövetkező józanodásáig várni a bűzben. Rosszabb esetben nyom rá még egy rókát és bealszik benne.... Egyik jobb, mint a másik, ugye? :D

#15 ez nem csicskaság. amikor hanyós fosós betegsége volt és szegénykém hányás közben lefosta a falat, szó nélkül takaritottam fel utána

amúgy ha én hányom össze, akkor lehet ő csinálná meg, ezért vagyunk egy család, hogy egymást segítsük