Hogyan kezeljek egy bután viselkedő szerelmes nyolcadikost?
A lányom úgy 2 hónapja járni kezdett egy vele egykorú iskolatársával. Kis cuki szerelmes tinik. Nincs ezzel semmi bajom. Mindketten az osztály jótanulói közé tartoznak, együtt járnak matekversenyekre, megbeszélik a házikat, szóval rendben van a dolog. Normálisnak tűnt a srác is. Eddig.
Az ő sulijukban van őszi szünet, mert az igazgató kiadta ezt a 3 napot a hosszú hétvége után. Edzései viszont vannak a lányomnak a szünetben is, szám szerint kettő a 9 iskolaszüneti nap alatt, szóval nem szakad bele. És mit ad isten pont az egyik edzés időpontjában szeretne találkozni a fiúval délután. Ha megy edzésre, úgy csak másfél órájuk lenne együtt előtte, amit ők kevésnek találnak, ezért kérlel, hogy ne kelljen edzésre mennie, hogy több idejük legyen. Természetesen szó se lehet róla. Lehetne több idejük, ha a srác hajlandó lenne hamarabb eljönni otthonról, de azt mondja, neki nem jó hamarabb, mert minden nap a szüleivel ebédel, úgyhogy arra hergeli a lányomat aktívan, hogy próbáljon rávenni engem, hogy ellóghassa az edzést. Értitek, az ő ebédje szent, de a lányom ne menjen edzésre... agyam eldobom. És miután megírta a lányom, hogy a szülei nem engedik elbliccelni az edzést, tovább buzdítja, hogy de, beszéljen rá minket. A lányom most haragszik rám, órákig zokogott, amiért nem engedem ellógni az edzést, és már az egész sportot abba akarná hagyni, amit amúgy tudom, hogy szeret, és 6 éve űz. Annyira bután viselkedik, és annyira dühít!
És persze emlékszem, hogy ennyi idős koromban az én agyamat is ennyire elködösítette a szerelem, és minden baromságra képest voltam az akkori fiúmért, de haragszom is az akkori magamra, meg a környezetemre, hogy milyen elnyomható, behódoló kis hülye voltam, akinek természetes volt, hogy a szempontjait nem tisztelik egy kapcsolatban. De hiába éltem át az ő mostani lelkiállapotát én is anno, most felnőttként nem tudok mit kezdeni vele, csak dühös vagyok, amiért ilyen lüke, és még csak nem is látja. Nem lehet beszélni vele, mert vagy sír, vagy követelődzik, vagy mérgesen ismetelgeti, hogy "hagyjál". Segítség, mondjatok valami okosat!
"Az ő ebédje szent, de a lányom ne menjen edzésre"
Ezt levezetted neki is?
A szerelemben fontos a kölcsönösség, mindkettőnek kell alkalmazkodni a másikhoz, ha csak az egyik várja el a másiktól, annak nem lesz jó vége. Ezt magyarázd el neki.
Most őszintén: mi történt volna, ha a lányod egy edzést kihagy?
Én simán megengedtem volna, még ha egyébként értem is az érveidet.
Azt gondolom, ennyi rugalmasság legyen a szülőben!
(Megj.: magam is szülő vagyok, kisebb gyerekekkel.)
Múltkor azért akart kihagyni egyet, mert a másnapi töridolgozatra akart tanulni, amin nagyon stresszelt. Aztán azért, mert halloweeni buli volt a suliban. Most meg ez... Plusz az elmúlt 6 alkalomból 4-et kihagyott betegség miatt.
Előző évben rugalmas voltam, mert tényleg hittem neki, hogy csak most az egyszer, meg bepótolja más időpontban, meg minden. Az lett belőle, hogy minden második edzésről ment a vita, hogy most épp miért kell kihagynia valami halaszthatatlan, megismetelhetetlen dolog miatt. A közel 30 ezres edzésdíjat meg fizetni kell, mert havidíjas, sportegyesületről van szó, nem tolerálják az ilyesmit, csak orvosi igazolással van visszatérítés. Amúgy nem versenyző, csak egyesületi tag, nincs túlterhelve.
Okulva a tavalyiból, idén már nem alkudozom. Ezt neki is mondtam. Megy edzésre és kész. Ha utálja, válasszon mas sportot, nem érdekel, fizetem azt is, mondtam neki. De a sportoláshoz ragaszkodom. (A halloweenra elengedtem amúgy.)
Már egyszer találkoztak a szünetben. Nem is fogadom el érvként.
Ha ellógja az edzést, úgyis megtudom az edzőjétől, és az súlyos határatlépés lenne, aminek komoly következményei lennének. Ezt neki is megmondtam.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!