Leánykámnak nincsenek barátai, most megy gimibe, hogyan bátorítsam, hogy barátkozzon?

15 éves lányomnak nincs egy szál barátnője sem. Régebben volt neki két barátnője, de az egyikük családja elköltözött, a másikukról pedig kiderült, hogy nem is igazi barátnő. Egy veszekedés után csúnyán megalázta a lányomat. (Lefotózta az öltözőben és mutogatta a fiúknak-amiből iskolai ügy lett). Ezen felül kiközösíttette a többi gyerekkel, ami az amúgy is félős természetű lánykámnak nem sokat segített, nem mert barátkozni a suliban. Az egész nyolcadikos évét, meg a nyarat egyedül töltötte. Sajnálom szegényemet, mert látom, hogy rossz neki.

Sosem volt jó barátkozó. Régebben Asperger gyanúval jártunk szakembernél, de kizárták ketten is. Nagyon zárkózott, félénk és emiatt mindig lecsúszik az ismerkedésről. Illetve csak olyan lányokhoz mer odamenni barátkozni, akik szintén egyedül vannak. Mindig attól tart, hogy nem fogadja be egy lánycsapat. A nyáron volt lovastáborban, ott összebarátkozott egy másik lánnyal, de az ország másik felén élnek.

Szeretném ha a gimiben egy kicsit feltalálná magát, de nem tudom, hogyan bátorítsam. A hétvégén kimentünk egy helyi rendezvényre, ahol megbeszélte a jövendőbeli osztálytársával a találkát, de azt mondta, hogy nem érezte magát túlzottan oldottan vele. Már előre fél az első naptól. Azért is, mert két lány lesz az osztályában az általános suliból és tart attól, hogy majd kiközösítik és pletykálnak róla az osztályban.

Most még itt vagyunk mi neki, az apjával, de félek, hogy mi lesz vele az életben ha ennyire visszahúzódó. Más okuk nem lenne a gyerekeknek az elutasításra, mint a lányom félénksége, zárkózottsága. Nem anyai elfogultságból mondom, de csinos, kedves csajszi. Ha kicsit bátrabb lenne annak annyira örülnék...