Mit szólnátok, ha a 15 éves lányotoknak 18 éves barátja lenne?

Szerinted fönn kéne akadni 3 év korkülönbségen?

Ha igen, akkor elég buta ember vagy.

Semmit, mit kellene szólni? Tökéletesen rendben van, mármint ha a korkülönbségre akarsz célozni.

Ami esetleg probléma, ha a fiú viselkedése túl bunkó, de akkor is a lányom döntése, kivel akar együtt lenni, idövel megtanul mérlegelni.

Semmit.

Ez nem az USA, ahol egy 18 éves nem feküdhet le egy 17 évessel, de autót vezethet egy 15 éves.

15 évesen 18 éves barátom volt. Ez már több mint 10 éve, azóta házasok vagyunk és idén gyerekünk lett :D

Szóval le nem szólhatnám, mert azzal magamat járatnám le :)

Nem a kor számít, hanem az élethelyzet. Van 15 éves ismerősöm, aki most ballag az általánosból (visszatartották egy évet óvodában), és olyan is, aki 18 éves és már egyetemista. Nekik kettőjüknek természetesen nem engedném, hogy járjanak, és minden lehető eszközzel próbálnám megakadályozni. Hiába csak három év az a három év, az egyikük már felnőtt ember, aki maga dönt az életéről, tanulmányairól, munkahelyéről, a másik meg egy gyerek, akinek a legmeghatározóbb élménye mondjuk a hetedikes osztálykirándulás meg a sulibuli.

Ha viszont mondjuk mindketten középiskolások, akkor ilyen probléma nincs, ugyanabban a helyzetben vannak, ugyanannyira érettek nagyjából, ugyanaz foglalkoztatja őket. Simán előfordulhat, hogy csak egy osztály különbség van köztük, nem látom okát, miért kéne elleneznem.

" Nekik kettőjüknek természetesen nem engedném, hogy járjanak, és minden lehető eszközzel próbálnám megakadályozni. "

Ritka korlátolt valaki vagy, ha ez eszedbe jut.

Egyrészt hülyeség, hogy az egyik felnött, a másik meg gyerek - sokkal többet számít a két fél egyénisége, mint az aktuális társadalmi helyzete, emellett egy egyetemista még messze van a felnöttségtöl meg a önálló döntésektöl is -, másrészt hiába tiltanád meg, annál inkább találkoznának titokban, egy (ostoba) szülö tiltása még soha nem akadályozta meg a fiatalokat az együttjárásban. Az egyetlen eredmény, hogy hazudni fog neked és soha nem lesz közted meg a gyerek között semmiféle bizalom sem.

9, ez a lehető leghülyébb érv. Nagyon remélem, hogy csak egy hisztis kislány vagy, nem érett és felnőtt ember. (Nagyon remélem, hogy nem olyan érett és felnőtt ember, aki gyerekekre vadászik.)

Szép szó ez az egyéniség, de valójában nem sokat jelent. Hidd el, hogy azok a perverzek, akik mondjuk akár egyetemistaként, akár dolgozó, felnőtt emberként (mert 18 évesen már akár ez is előfordulhat, elő is fordul), nem a csodás egyénisége miatt csorgatják a nyálukat egy általános iskolás kislányra. Ez pont az a duma, amivel könnyen meg lehet vezetni a naiv gyerekeket: "a kor csak egy szám", "én csak az egyéniséged miatt szeretlek", "annyival érettebb vagy a korodnál"... És így tovább. Normális szülő elég korán megtanítja a kislányát, hogy ne dőljön be ilyeneknek, vagy ha nem, akkor szembenéz a következményekkel.

Egy általános iskolás meg egy egyetemista között soha ne lesz normális, kiegyensúlyozott kapcsolat, hiszen nem egy szinten vannak. Lehet jönni ezzel a rómeó-júliás "nem-az-aktuális-társadalmi-helyzet-számít" kifogással, de egyrészt, a korkérdés leredukálása erre a szintre enyhén pedo-szagot áraszt, másrészt, itt nem csak társadalmi helyzetről van szó, hanem az érettségről. Megint: nincs olyan, hogy valaki érettebb a koránál. Egy normálisan érett általános iskolás soha nem lesz kompatibilis egy félig/teljesen felnőttel, legfeljebb néhány éretlenkével el lehet ezt hitetni.

Az meg, hogy jaj, majd a gyerekem utálni fog... Hát ja. Vannak dolgok, amikor okosabb nem beleszólni a gyerek életébe. Ha nem tudom, nem akar kabátot venni a hidegben, vagy mondjuk egy olyan osztálytársával randizik, akivel tudom, hogy nem igazán illenek össze, hajrá. De ha a kútba akar ugrani, onnan bocs, de kihúzom, és nem fogom hagyni, hogy mondjuk grooming áldozata legyen, és belemenjen egy alapvetően toxikus kapcsolatba (nem is nagyon tud, egy általános iskolás kisgyerekre azért oda lehet figyelni, és hidd el, nem leszarom-szülő pontosan tudja, hogy hogyan akarja kijátszani a rendszert a gyermek). Pár év múlva meg nyilván belátja ő maga is, hogy ezt nem szabad hagyni, mert igenis van különbség aközött, hogy anyád úri passzióból tilt (azért senki nem lesz hálás), esetleg más hülye indokkal, vagy emiatt. Az meg, hogy addig "elveszik a bizalom"... Hát basszus, maximum nem fogunk pár évig az ágy szélén üldögélni és kuncogni azon, hogy milyen édesen viselkedett a megrontója. De legalább felnőtt korában nem vágja a fejemhez, hogy hogy hagyhattam ezt az egészet.