Mit csináljak a fiammal? A fiam 9 éves lesz. Ma találtam a szobájában egy cetlit, amire az volt írva" hülye anyám van". Persze pontos j-vel. Mit tegyek vele? Már úgy érzem gyereknevelés terén csődöt mondtam...

Szia! Velem 9 éves koromban még bőven tanultak nem csak kikérdezték a leckét. Szerintem ő még nem tud magától tanulni. Ha nem is érsz rá, hogy ott ülj mellette, 5-10 percenként nézz rá, kérdezd meg, hogy megy-e.

De a cetlit nem biztos, hogy ezért írta...

Először is egy cetli miatt ne gondold, hogy csődöt mondtálKét példát tudok hozni: családom elmesélése szerint a sógornőm ugyanezt csinálta. Férjem pikk-pakk megvolt a tanulással, ő órákig pöszmögött, elment vki az ablak előtt, kiment inni, kihegyezte a ceruzáját. Felnőtt, jó tanuló volt mindig is. Az idejét most három gyerekkel már nagyon be tudj osztani. A lánya most másodikos. Igyanezt csinálja.

A másik példa: büszke vagyok a szüleimre, teljesen. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak pillanatok, amikor a búsba kívántam volna őket. Hogy ez kiből hogy jön ki, az már részletkérdés. A cetlit különben biztos a fiad írta. Ezt gondolta, vagy csak úgy a haverokkal a suliban? Mert még akár ez is lehet.

Bocsánat!

Ott egy kérdőjel van! A cetlit biztos, hogy a fiad írta????

előző válaszoló

szia, 24 éves vagyok.

Ha valamire van 3 órám... mindent az utsó 3 percre hagyok...

Mondjuk nkem az ég világon soha nem kellett tanulnom, mert elég volt amit hallottam, hál ég az egyetemen is így van...

Vizsont az öcsém, tök ilyen volt.

Muszáj lesz időt szakítani a közös tanulásra, mert 9 évesen tényleg nem tudja a gyerek, hogy hogyan kell tanulni. Ha elmondod sem.

Nálunk is így volt.

Anya igazi üzletasszony, akit tipikusan este 9 után esik haza, gyorsan reggelizik, ebédel, s vacsorázik egyben, majd megeteti a kutyát, berúgja a mosógépet, valamit összedob tesómnak, elmosogat és örül, hogy Lyuk van a seggén. Tipikusan 1 körül megy aludni, 8 kor kel...

Abban az időben, mikor az öcsémnek szüksége volt rá, meghúzta a gatyáját és megpróbált úgy otthon lenni, hogy tudjon tanulni a kis mocsokkal. ( Az öcsém namcsak írta, hogy hüje anyja van, mondta is :o))))) ) Emiatt tényleg ne aggódj!

Szakíts időt a közös tanulásra!

Tudom, biztosan nem könnyű, de én úgy vagyok vele, akinek nincs ideje a gyerekére, az miért vállalta be? ( ez nem akar szemrehányás lenni, tényleg nem. Inkább olyan gondolkozz el rajta kicsit, mi fontosabb!!! Amit gyermekkorban adsz, azt kapod vissza, ha felnő!!!)

Az ilyet verbális agressziónak hívják. Valahogy le kell vezetnie a veled kapcsolatos feszültségét. A kevésbé intelligens gyerekek ilyenkor ki is mondják, amit gondolnak, ne adj isten bele is rúgnak a szüleikbe. A te fiad ennél sokkal okosabb, és sokkal jobban, tisztel, szeret téged! Szerintem ne tulajdoníts nagy jelentőséget ennek. Én annak idején naplót írtam, abba is kerültek néha csúnyaságok, de a mai napig, és mindig is imádtam a szüleimet.

Másik problémád: Ne ostorozd magad amiatt, hogy nem érsz rá tanulni vele. Ami szerintem sokat segíthet, hogy megtanuljon egyedül tanulni, ha találnál valakit, aki tanulásmódszertannal foglalkozik. Úgy tudom, hogy ingyenesen is szoktak ilyen kurzusok indulni tanácsadó központokban. Nagyon sokat lehet belőle tanulni. Én az egyetemen jártam ilyenre, de még akkor is sokat segített! Játékos, mókás foglalkozás, ahol az ember rájön, hogyan csinálja!

Az egyetemen lehet is.

De egy 9 éves gyerek, had ne magától jöjjön rá, hogy hogy kell.

Szerintem egy egyetemista és egy kilencéves gyerek között pont olyan különbség van, mint a bolha és a cápa között...

Egy újszülöttet sem tanítunk szobatisztaságra, pedig magától is megtanulná... (Bár vannak szülők, akik megkísérlik és még sikerül is nekik... de ez nem normális...)

több minden eszembe jutott erről a dologról, sajnos én sok bíztatót nem fogok mondani.

sajnos a szülők és a gyerekek viszonya mindig is problémás volt. a legjobb családban is van feszültség, dráma.

hogy a fiad nem veled osztja meg a problmáját, hanem egy cetlivel, az egészen biztosan arra utal, hogy valamilyen kommunikáció szakadék van köztetek.

nem értem, hogy hogyan lehet, hogy hogy 3 óra alatt két szót tanul meg. ilyen nincs. ezek szerint a motiváció eszköztárad (tanulj már, tanulj már) nem elég hatékony.

mindenféle további tippelgetés helyett azt tudnám javasolni, hogy ülj le a gyerekkel, és mondd el neki őszintén, (hiszti és szemrehányás nélkül!!!) hogy megtaláltad a papírt, és rosszul esett. továbbá, hogy szeretnéd meghallgatni a problémáját, őszintén, és nem fogsz rajta megsértődni, és mérges sem leszel.

ha a gyerek még bízik benned minimálisan, akkor talán partner lesz ebben, de ehhez bizalomgerjesztően kell viselkedned, megértően közeledni hozzá, partnerként kezelned őt.

de ha ezek után indulatosan reagálsz (mert lehet, hogy mond majd vad dolgokat, amelyekkel nem értesz egyet, de ez most mellékes), akkor viszont az utolsó szikrányi bizalmát is elveszi feléd, és soha többé semmit nem oszt meg veled.

ha elmondja a problémáit, akkor próbáld meg nyugodtan megbeszélni, konstruktívan kezelni, megoldás találni, ami neki is jó, meg neked is.

de a legfontosabb, hogy kommunikáljatok, merjetek beszélgetni.

és még egyszer: semmiképp ne akadj ki, ne veszekedj, ne szidd, akkor se, ha szerinted nagy butaságot mond. könnyen lehet, hogy amit te mondasz, az neki épp úgy annak tűnik.

lehet egyedül tanulni hagyni a gyereket, de ne hagyd érzelmileg, szellemileg magára. lehessen rád számítani, és te is számíthass rá. ha ezeket most elszúrod, akkor könnyen megtörténhet, hogy sosem fogod igazán ismerni a fiút, akit egykor te szültél.

legyetek barátok, partnerek, és akkor minden rendben lesz.