Ki hogyan kezeli a kiskamaszok hisztijét, kitörését, vissza beszélését, akaratosságát?

Következetességgel

Ha valamit kérek, kimondok akkor az úgy is lesz.

Nyilván ha lehet kompromisszumot kötni, arra is hajlandó vagyok hisz most kezd önállósodni, hagyni kell azt is picit.

Valamint végtelen türelemmel és még több türelemmel.

Lányom 14 éves kamasz, fiam 2 éves dackorszakos.

Ja és én szívesen alkalmazom a humort. Kibillen a dolgokból mindkettő ha jól sikerül és még engem is lenyugtat egy jó nevetés.

1-es: A gyermek védőnője, háziorvosa, óvodája, bölcsődéje, mentők, rendőrség, bárki segít. De a legjobb lenne közvetlenül a területi Család- és Gyermekvédelem.

Ne csak gondolkodj, értesítsd őket! Ne késlekedj! Gondold magad a pici gyermek helyébe! Helyrehozhatatlan lelki sérüléseket szenved, ha épp az veri akinek gondoskodnia kell róla.

Nyugi, nem veszik el a gyermeket, nem mennek börtönbe a szülők, csak segítenek nekik más módszer találásában.

Kérlek segíts a kis gyermeken! Szinte még baba!

Kérdező: Ne haragudj, nekem 2 éves dackorszakos kicsikém van, nem tudok segíteni a válaszban. Kérlek ne pontozz le!

Négy gyermekem van. Első házasságból fiú, lány, ők már felnőttek. Lányomnál már két kis unokám is van. Második házasságban van egy 15 éves fiúnk és egy 13 éves lányunk.

Mind a négy csemete más és más egyéniség. A nagyokkal sem volt könnyű, de a 15 éves srácunkkal néha úgy érezzük szabadságra kéne mennünk kicsit. Neki megkésett beszédfejlődése volt, 4-5 évesen kezdett beszélni. Mini korától fejlesztésekre jártunk vele, majd jött a logopédiai óvoda, jelenleg logopédiai iskolába jár. Kitűnő tanuló volt mindig, evvel most sincs gond. Magatartása, figyelme viszont pár éve megváltozott. A civid itthon tanulás számára nem működött. (főként, hogy iskolájuk lényegében nem is végzett online oktatást) Annyira lemaradt, hogy újra járja jelenleg a 7. osztályt. Iskolát váltottunk, ami nagyon sokat jelentett számára! Fél év alatt ismét kitűnők lettek az eredményei, felzárkózót teljesen. De még mindig nehéz vele lelkileg! Havonta egyszer-kétszer kiakad. Akkor világutálat van rajta, megemeli a hangját, ideges, feszült, negyedévente hisztibe, pánikhangulatba torkollik. :-( Ő maga is megijed ilyenkor önmagától, mivel saját erőből nem bírja leállítani. Csak az alvás, hosszú pihenő segít, miután kifáradt a kiakadástól.

Nemrég értük el végre, hogy kezén fogható segítséget kapjunk, pedig egy éve lejárjuk a lábunkat, annyit kilincselünk. Szociális gondozó, iskolai és egészségügyi pszichológus, pszichiáter, állami és magán úton... Jelenleg az új suliban és egészségügyi is van végre hetente. Kórházi ambuláns kivizsgáláson is voltunk vele. Most egy gyenge gyógyszert és vitamin kombót is kapott. Nem szerettünk volna gyógyszert, ám egy dühkitörés után beláttuk szüksége van rá.

Mindez mellett kiderült inzulinrezisztenciája (IR) is van, ami szintén befolyásolja ezeket a dolgokat. Diétázik is azóta.

Mindez mellett nagyon-nagyon sokat beszélgetünk családosan. Eddig sem voltunk néma família, de próbálunk mindkét kamasz csemetével kiadós társalgásokat folytatni mindenféle témáról. Az elmúlt években igen sok kamaszokról, gyereknevelésről szóló könyvet, cikket is olvastunk, melyeket próbáluk hasznosítani képességink szerint. (Ranschburg Jenő, Vekerdy Tamás, Popper Péter, F. Várkonyi Zsuzsa, Orvos-Tóth Noémi)

Most húsvétra pl. megkapták az "Anya, hagyjál már! - A világ legfontosabb kérdéseiről kamaszoknak" mindhárom kötetét. (fiúknak, lányoknak, mindkettőnek)

Mi 50/51 éves szülők vagyunk sok élettapasztalattal, fiatalabban még nehezebb segítséget nyújtani a kamasz gyerekeknek, de nem lehetetlen.

Amit fontosnak tartok, mint tanácsot: A mai világban kontrolálni kell a gyerekek internet felhasználási módját, a játékkonzolok/számítógépes játékok használatát. Nagyon hatással vannak az agresszív ("gyilkolós") game-ek a kamaszok lelki életére! Igen komoly függőséget okoznak! (tipp. vigyázni kell, mert mobiltelefonon is tudják játszani)

A közösségi csevegésekre, társasságokra sem árt odafigyelni, hiszen onnan hihetetlen mennyiségben adják egymásnak az okosságokat, melyek nem minden esetben jók a lelkileg labilis kamaszoknak. (pillanatok alatt kijátsszák a szülők éberségét)

Amire még figyelni kell, sok kamasz fogyaszt energiaitalokat, kávét, mi az idegrendszerüket kikészti! De sajnos egyesek alkoholhoz, drogokhoz is nyúlhatnak. (Szerencsére utóbbiak nálunk nincsenek jelen, de az energiaital az volt sajnos. Nagyon nehéz volt leszoktatni mindkét csemetét róla. Most úgy tudjuk, már nem fogyasszák. Bizakodunk, így is van.)

Fontos, hogy sokat mozogjanak, sportoljanak!!! Ezt mindenki tanácsolja! Szakemberek, tanárok, de még itt a GYIK-en a hasonló cipőben járó szülők is.

Mindez mellett hasznos lehet a meditáció.

Ezek bonyolult dolgok, mindegyik összetevő fontos, egyik sem működik a többi nélkül! (pl. a meditáció vagy a sport önmagában nem elég, kell a többi tényező is)

Vekerdy azt mondja túl kell élni. Na, meg humorral. Nehéz elérni, hogy tiszteljen. Nekem pl. a 14 éves lányom vágta a fejemhez a minap, hogy mekkora sz. a házasságunk, és alig várja, hogy elköltözzön itthonról. Csak néztem, soha nem is veszekszünk a férjemmel. Mégis mit lát benne rossznak? Azt mondta, mindig csak én dolgozom, a férjem semmit. Érdekes, hogy ezt így látja, mert én kb. azt érzem, hogy egyenlőek a terhek, dehát ez van. Ő női szemmel rabszolgasorsnak érzi az életem, hát majd meglátja ő is.

Én egyébként van amit ráhagyok, van, amit kikérek magamnak, de szerencsére a lányom azért nem olyan vadóc.

Mi ráhagytuk, mert kinőtték rendszerint, ráadásul ha belemegyünk a vitába semmit sem érünk el.

Nálunk például volt ilyen gyerek. A nemre bedurcázott és elvonnult puffogni, ha vártak, hogy elmúljon, akkor lenyugodtt, ment tovább az élet, ha elkezdték leszídni semmit sem értek el, csak a tanár fölöslegesen felhúzta magát.

Általában a házifeladatot az egyik táblára fel kellett írni minden nap, a napközi előtt és névsorban mentünk azt illetően, hogy ez kinek a feladata.

Ezt a szóbanforgó lány imádta csinálni, és ha épp nem ő volt soron, akkor mindig amikor írták fel a leckét, a háttérben harsogott, hogy ocsmányul van felírva és mondogatta, hogy ő sokkal jobban megcsinlná, meg melléd állt és mondta a barátnőinek, hogy hát milyen csúnya ez a betű, milyen ferde, stb

Aztán amikor kimentél a teremből gyosan letörölte és felírta ő. Ha meg a tanár rászólt, hogy másnak is hagyjon lehetőséget, akkor kiborult és elkezdte mondani, hogy miért alkalmatlan erre a feladatra az aktuális leckefelelős és a barátnőivel utána letámadta a leckefelelőst, mintha halálos bűnt követett volna el azzal, hogy a dolgát végezte.

Ha ráhagytuk, nem szóltunk a tanárnak és a tanár se szólt neki, amikor látta a hisztijét, akkor tök jól elvolt.

A gimnáziumokban is előfordulnak ezek a hisztérikák, hogy ők alkalmasabbak lennének erre vagy arra a feladatra vagy tesin a barátságos órai meccset véresen komolyan veszik és mindent CSAK ők tudnak jól csinálni, félrelökdösik az ügyetleneket, ordibálnak velük...