6.os gyerekem lusta és rendetlen,mit lehet ezzel kezdeni?

Enyhébb változatban hasonló problémánk volt.

Rend: Ezt elengedtem, viszont megmondtam neki, hogyha ő nem rak rendet, nem takarít, akkor x időközönként, legalább hetente én rendet rakok helyette. Tudni kell, hogy utálja, ha valaki hozzányúl a cuccaihoz, de ezt csináltam, és hatott, inkább elpakolt ő.

Tanulás: én is dilemmáztam pont 5-6.ban, hogy hagyjam-e koppanni, de úgy döntöttem, nem hagyom, rendszeresen "gyötörtem" a tanulással. Rá mondjuk hatott az, hogy nem fogják olyan iskolába felvenni, ahová vágyik, így lehetett motiválni. De nagyon sok időt és energiát beleöltem. Utólag: lett eredménye, mert felvették egy jeles gimnáziumba. Most azon a véleményen vagyok, hogy tanulásban nem szabad elengedni a kezét, nem szabad koppanni hagyni, mert nagy a verseny, felvételinél meg fogod látni.

Akkor nem csak nálunk van ez a helyzet.

Igaz csak ötödikes de minden ap egy katasztrófa. Sokszor sírva alszok el, az apja meg dühöngve. Szó szerint semmi nem érdekli a videójátékokon, videósokon kívül. Ha itthon nem nézheti akkor a suliban látja a barátainál. Mert minden gyereknél ott telefon mikor be sem vihetnék...

Nem rossz tanuló 4-5ös de csak úgy, hogy minden másnap jár magántanárhoz.

Most a legújabb húzása volt, hogy ellógtak a suliból. Elmentem mekizni, rollerezni.

Na én bekeményítettem! Megmondtam ha nem tanul, nem viselkedik a suliban akkor nincs internet, és még iskolát is fog váltani. Minden nap felhívom az osztályfőnököt ha kelly mi volt ma.

Kezdésként a számítógépet, xboxot tabletet tévét kivittem a szobából.

A 3-asokkal mi a bajod?

Én 6.-ban kitűnő voltam, az érettségim az osztályban a 2. legrosszabb lett. S hogy miért? Mert a többiek le se sz@rták a tantárgyak 80%-át, s csak azzal a pár érettségi tantárgyal foglalkoztak. Én meg próbáltam kihozni mindenből a legjobb lezárást.

Kérdező, sztem ne hagyd rá, mert ilyen idősen nem biztos, hogy érzi ennek a súlyát! Ha nem szeret tanulni, akkor nyilván mást szeret helyette csinálni? Micsodát? Videójáték? Chat? Igazából mindegy, vond meg tőle teljes mértékben! És írtad, hogy mindent megkap. Hadd tapasztalja meg, hogy milyen az, ha nem! Hétvégenként nincs kütyü meg semmilyen program, csak szobafogság és tanulás! Ha egyedül kell ülnie a szobájában, és tudja, hogy ez addig így lesz, amíg nem mutat változást, akkor feltételezem, hogy fog valamit tenni annak érdekében, hogy visszakapja szabadságát! Ha valóban javulnak az eredményei, fokozatosan add vissza a "jogait"! Amennyiben nem, egyéb büntetésekben is részesíthetnéd, pl. 1 órás, arccal befele történő sarokban állás, házimunka, fekvőtámasz stb.

A rendetlensége más kérdés, de hasonlókat tudok javasolni. Mondjuk, ez talán kevésbé lesz kártékony hatással az életére, mintha semmibe veszi az iskolát...

Mintha az én gyerekemről írtál volna.

Igaz az enyém adhd-s, és pervazív zavar is van nála.

A szobája egy katasztrófa, de a másik adhd-s gyerekemnek is. Én sem vagyok pedáns, de pl. simán kiesik a szemét a kezéből a padlóra, és fel sem veszi. Szennyes ruha szanaszét, ezt sem csináltam soha, nagyon utálom, ha a szennyes fehérnemű a padlón kever, nekem nagyon undorító.

A fiam még nagy veszekedések árán elpakol, de nagyon utálok veszekedni, én sem értem, hogy ez miért ekkora nagy elvárás. De emiatt még kevésbé aggódom, szerintem kb. minden második gyerek ilyen. A férjem unokaöccsének a szobája volt nálam az abszolút nr. van, ahol még a bicikli és a féltégla is bent volt a szobájában.

A tanulás miatt viszont nagyon aggódom. Semmi feladattudat, semmi a világon. És szerintem is ez személyiség, és nem nevelés kérdése. Időnként olyan dührohamokat kap, ha leckét kell írni, hogy már inkább ráhagyom, mert félek, hogy a szomszédok rámhívják a rendőrséget.

A férjem minden nap mondja, hogy hagyjam a fenébe, mert rámegyek idegileg, de én mindig újra kezdem, mert szeretném, ha egy jó iskolája lenne. Nálunk a töri a hármas, de arra tanul a legtöbbet, szerintem ott már a tanár is hibás. Azt meg is beszéltem vele, hogy ebből a tárgyból akkor a hármas az, amit el kell érni, aztán kész. A többi 4. Matekból elég jó, de egyszer csak beszedett 2 db egyest, mondtam is, miért nem szólt, hogy nem érti, a matekkal nem foglalkoztam, mert azt hittem azzal nincs gond.

Erre az a válasz, hogy naná, hogy nem szól, mert akkor még többet tanulnánk. Amúgy a négyes így is meglesz, mert nagyon sok jegyük van.

Ő már tudja, hogy informatikus lesz, és elég tehetséges, már most programokat ír, olyat simán tud mint a Mario, meg már meg kellett fenyíteni, hogy vírust ne írjon.

Sok ismerősöm nekem is azt mondja, hogy a gyerek egy zseni, hagyjam rá, kettessel átrúgdossák, nem a jegyek számítanak. Nem tudom, aki ilyeneket mond, az járt-e iskolába. Hogyne számítanának a jegyek!!!

Megnéztem az informatikus szakgimit, 7-szeres a túljelentkezés, és min. 60 pontos felvételi, és egy jó 4-es átlag kell hozzá. Szóval, amit most csinál az minimum kell, és azért a 7. és 8. az sokkal nehezebb, és a felvételi is nagyon nehéz. Mondtam neki, vannak más jó szakmák is, meg az informatikus amúgy is telített szakma, ha nem szeret tanulni, akkor nézzen más szakmát magának, még nagyon sok ideje van eldönteni. De ő hajthatatlan. Én is ezzel próbálom motiválni, hogy oda jó jegyek kellenek. (Jó, az 5. még persze nem számít.)

Szóval szerintem sajnos muszáj a szülőnek részt venni ebben, mert még kicsik egyedül, nem érzik a súlyát a dolognak.

Amúgy persze vannak jó szakmák is, ha nincs a gyereknek valami konkrét elképzelése, hogy mit szeretne csinálni, akkor egy villanyszerelő, burkoló, kőműves az nagyon jó választás lehet. Csak azzal meg az a baj, hogy a rossz tanulók és a deviáns gyerekek mennek oda. Pocsék lesz az osztályközösség, és rémes dolgokat fog felszedni az iskolában. A bátyám ilyen iskolába járt, és nagyon rossz irányba vitte el a személyiségét.

Összefoglalásul én annyit tudok mondani, hogy szerintem sem kéne ráhagyni, küzdeni kell. Aztán reménykedni, hogy hátha 7.-ben megjön az esze, és elkezd tanulni. A lányomnak egyébként megjött, ő 3,8 volt 5.-ben, és 4,8 volt 7. év végén. És akkor már semmit nem segítettem neki, addigra már feladtam, gondoltam 3,8-cal már csak felveszik valahova. Saját magától kezdett el hajtani.

Mintha rólam írtál volna. Szerintem ne aggódj. Én mikor 6-os voltam, ugyanilyen voltam lány létemre, kaptam anyámtól rendesen, hogy majd megesz a kosz, stb...

Lusta voltam, nem tanultam. Pár év múlva valahogy ez megváltozott, mindig rendet raktam a szobámban, és elkezdtem tanulni is annyira, hogy felvettek jogra, pedig nekem sem volt célom soha az egyetem. Rendszerető, és kb. tisztaságmániás lettem. Férjem helyett is mindig az anyja takarított, most mégis mindig mindent a helyére tesz. Ez a korszak ez ilyen. Persze szerintem is úgy kell nevelni a gyereket már kiskorától, hogy amire már képes lenne, azt csinálja meg, vezessük rá, de szerintem ha nem csinálja, nem lesz tőle világvége, csak tudatosítsuk benne legalább, hogy mit kellene tennie.