Szülők! Ti ebbe bele szoktatok gondolni?

Eleve ha problémák miatt játszik egy gyerek, az rohadt gáz és az is, hogy neked ez nem esik le. Ott változtatni kell, nem pedig ráhagyni, hadd játszon. Számítógépezni jó, tévézni is, de ez nem azt jelenti, hogy a gyereknek szó szerint mellette kellene felnőnie.

Manapság minden könnyebb az anyukáknak is. Amikor egy idősebb barátnőm 15 éve szült, még úgy is megtudta etetni a gyerekét, hogy nem volt a gyerek előtt telefon. Most újra szült és szó szerint rá lett hagyva a gyerekre, hogy nyomhatja a tabletet, anélkül NEM eszik, hanem akár órákon keresztül ordít csak. És ezt a szülők lexarják. És nem ő az egyetlen. Épp most 3 ugyanilyen családot ismerek.

Sok szülő a könnyebbség miatt már most ebbe neveli bele a gyerekét. De ez megint egy másik dolog.

Szó mi szó, játszhat a gyerek, de nem egész délután.

Mert szomorú, hogy nem talál magának más elfoglaltságot.

Ha órákra bekuckózna a szobájába olvasni, akkor pl: egy szavam se lenne.

(most sincs, mert még olvasni se tud)

Az a baj, hogy velem is folyton vitatkoznaj a szüleim ilyesmi miatt, bár már ritkul. Ha olvasni akarok könyvet nem vesznek nekem, a helyi pici könyvtárban meg már kb mindent elolvastam, ami érdekelt, szóval mi marad? Töltök le pdf-et és azt olvasom. Ez nyilván ugyanúgy képernyőbámulás kívülről. De szoktam írni is, viszont alapból gépen, telefonon írok. Mit látni ebből? Azt, hogy megint azt a "szrt" nyomkodom. Ha azt mondom, hogy menjünk el együtt valahová, vagy csak társasozzunk, nyársaljunk a kertben, akkor mi a válasz? Nem! Vagy ha mégis igén, akkor végig fintorgás, megjegyzések a részükről, aztán megsértődnek, hogy nekem ez így nem jó. Nyilván vannak hobbiaim, de nem varrogathatok/kézműveskedhetek/rajzolhatok/szórakoztathatom az állataim 0-24 csakhogy ne azt a "szrt" nyomkodjam, mert idővel unalmas. Ráadásul ha újat akarok csinálni, akkor van, hogy tutorial videó alapján, ahol már megint ott vagyunk, hogy képernyő.

Barátaimból meg nincs sok, ők se érnek rá mindig, messze is laknak, meg azt se nézik jó szemmel a szülők elég sokszor, ha mondjuk túl sokszor járok el. Pl mindig szájhúzogatás van, ha évi kétszer egy barátnőmnél alszok, vagy nyáron csak úgy talizok a nem helyiekkel mondjuk kéthetente.

Akkor kérdem én, mi a fszt csináljak, ami nem képernyő? Olvasni papíron nem lehet, mert nincs mit, barátokkal ne lógjak már mindig, ők nem hajlandóak közös programra, ha kreatívkodni, meg állatozni meg rohadt unalmas minden szabadidőbe. Akkor mi legyen? Mert annyi időt pl egy szünetben a házimunka nem tölt ki. Meg suli mellett is, este érek rá tanulás után, állataim alszanak, varrni, meg ilyenek nyilván nem a lámpa mellett akarok...

Ráadásul bizonyos kor felett nyilván nem köt le az építőkocka, a baba, a stb. Nyilván kisgyerekeknél más, de kamaszkortól és felfelé...