N.álatok hány éves korában tudatosult a gyerekben hogy mindennek van határa?

2!

Te meg amúgy hagytad, hogy egy random ember megpofozza az 5 éves gyereked?

Vagy hogy kell elképzelni a szituációt?

A nagy liberális nevelési elvemmel mai napig nem tudják. Mert ugye csúnyán sem lehet nézni manapság a gyerekre. Szinte mindenki azt mondta, hogy gyenge kezű szülő vagyok. Sokan mondták, hogy az hiányzik, hogy néha tényleg odacsapjak, dehát nem tudok.

A fejemre nőttek sajnos. Lassan 12 és 8 éves lányok.

Legutóbb már azt mondtam nekik, hogy mennek intézetbe innen ha ezeket tovább csinálják. Nagyon elegem van.

Folyamatos nevelés. Nem hiszek a pofonokban. A beszélgetésben hiszek.

12 évesem egyszer kizárta a 15 éves nővérét az erkélyre véletlenül, a nagylányom nevetett. Utána kérte, engedje be de a kicsi azt hitte, hogy még tart a vicc és nem nyitotta ki az ajtót. Utána leültünk vele beszélni és megértette.

Amikor a 15 évesem egyszer hazaért és rohant pisilni, amíg próbálta letolni a nadrágját, a 12 évesem elkezdett neki sistergő hangot kiadni és a 15 évesem azon kapta magát, hogy nem bírja kikapcsolni az övét a húga miatt. Utána leültünk a 12 évesemmel beszélgetni és megértette, hogy megint átlépett egy határt.

A 15 évesem amikor 10 éves lett és felvilágosítottuk a nővé érésről, egyik nap a munkahelyemen elkezdte kérdezni a munkatársam a szexuális életéről. Utána leülünk vele beszélni és megértett minket.

A 15 évesem kisebb korában elment a szomszédba játszani és ottfelejtette magát. Elmentünk érte, hazahoztuk. Elmondtuk, nem illik visszaélni a másik vendégszeretetével és megértette.

Mindig ha átlépnek egy határt, leülünk velük megbeszélni és mindig tanulnak belőle. Ugyanazokat a hibákat nem követik el újra.

Én is a beszélgetés híve vagyok. Persze nem a legnagyobb hiszti közepén, mert annak általában nincs túl sok értelme, de ha valami nem volt rendben és megnyugodtak a kedélyek, akkor leülünk és megbeszéljük, hogy ez miért nem volt rendben.

Ezen felül szerencsére birka türelmem van, így nálunk a bünti sarok is bejött. Le kell ülnie egy ingerszegény sarokba és addig nem jöhet el, amíg meg nem nyugodott. Az elején volt, hogy kb. nyolcvanszor kellett visszatennem a sarokba, mert viccnek fogta fel, de a végén megértette, hogy márpedig ha menni kell, akkor menni kell. Ma már elég csak fenyegetőzni a sarokkal. Mintha ott valami kegyetlen dolog történne. :D

Nem időre kell ott maradnia, hanem amíg azt nem látom, hogy átkapcsolt az agya az adott tudatállapotból a másikba. Ha ez fél óra, akkor fél óra. Ha 5 perc, akkor 5 perc. Utána mindig átbeszéljük mi volt a baj a viselkedésével, amiért odakerült. Szóval igazából a kezdetektől tudatosulnak szépen lassan a határok. Dehát az ember örök életében próbálja feszegetni, nem?

Úgy, hogy tisztel téged és hallgat rád. Pl nagyon sokan elrontják azzal, hogy állandóan kiabálnak a gyerekkel, de tényleg mindenért. Így ha rákiabàl az utcán a gyerekre, hogy álljon meg a pirosnál mégis miért állna meg? Nem vesz komolyan a saját gyereked. Én egy évben egyszer emelem meg a hangom, de olyankor még a szomszéd gyerekek is vigyázban állnak. Mert tudják, hogy komoly a helyzet. A kandallót amit felhoztál példának úgy gondolom a szülő felelőssége elzárni a gyerektől. Persze oda is nyomhatod a tenyerét hogy megégesse, hiszen addig fingja sem lesz róla hogy miért is nem szabad odanyúlni. Ma már nem lehet kifogása a szülőknek, nagyon sok biztonsági terméket árulnak.

A másik hatalmas probléma hogy nem következetesek a szülők. Soha nem szabad engedni a hisztinek, egyszer sem, és akkor nem lesz hiszti sem. De amíg két hanyattvergődés után igenis megkapja a gyerek amit akar, addig mit várnak? Ha valamire azt mondom hogy nem, akkor az nem lesz 2 perc múlva is, 2 óra múlva is. Ha valamit elveszek, mert mondjuk a földhözvágta, akkor nem adom vissza 5 perc hiszti múlva "csakakkoradomvisszahajóleszel" dumával. Mert azt tanulja belőle a gyerek, hogy hisztivel bármit elérhet.

Az, hogy a felnőttek csak az erőszakból értenek pont ennek az erőszakos nevelésnek az eredménye.

A kérdés is hülyeség. Meg kéne érteni hogy a gyerek az ember, nem egy gép.

A gyerek nem egy robot hogy egyszer feldolgozza az információt és onnantól teszi a dolgát folyamatosan, dolgozik rendíthetetlenül, hiba, akadás nélkül a szent szülők keze alá...