Lányom 12 éves,behívtak a suliba! Magatartás probléma,kötekszik,beszól ,órát zavarja matat nem figyel,jegyei süllyednek! Sokat beszélgetek vele. Elszomorít hogy nem tudok rájönni miért csinálja. Mit tegyek ?

Ebből nagyon nehéz megmondani, mi a gond. Lehet, hogy csak hülyén kamaszodik, lehet, hogy nagyobb gond van, ezt nektek kell látni, nem vadidegeneknek.

Hozzánk is kijött az osztályfőnök, mert az ötödikes fiam problémás, zavarja az órát stb. Alsóban még ötös volt a magatartása. Nálunk elég volt annyi, hogy a jelenlétünkben szépen elbeszélgetett vele, a gyereknek átjött, hogy ez már tényleg nem vicces, és azóta visszavett. Reméljük, nálatok is csak arról van szó, hogy kicsit nyomatékosabban kell meghúzni a határt, mert magától nem érzi.

Akinek nincs ilyen gyereke, az egyből rád süti a bélyeget, hogy rosszul neveled. Nem biztos, hogy ezen a fórumon kéne tanácsot kérni, itt aztán megy a "mumshame" ezerrel.

Egyébként nekem magatartászavaros a fiam. Nagyon sok problémánk van vele, itthon is, és már óvodától kezdve a közösségben is. Én nagyon sokat sírok emiatt, de egyszerűen rájöttem, hogy nem tudok mit csinálni. Semmi ráhatásom nincs a dologra. Voltunk pszichológusnál, fejlesztéseken, szülőcsoportban, gyerekcsoportban, szedtünk mindenféle vitamint meg ezer féle átverést kipróbáltam már.

Valószínűleg oxigénhiánnyal született, és az agyában az önkontrollért felelős rész sérült, van egyéb erre utaló jel is, pl. darabos mozgás, renyhe artikuláció. Egyszerűen úgy érzem, hogy teljesen magamra lettem hagyva, nem tud senki segíteni. Ugyanakkor folyamatosan jön minden irányból a kritika, hogy neveletlen, gonosz, rossz, miért nem beszélgetek már el vele, mi folyik otthon stb.

Alsóban még elég jó tanuló volt, egy-két négyes becsúszott, de általában ötösöket kapott. Most lett felsős, és most már sajnos 3 tanuló. Nagyon sokat tanulok vele, de bizonyos dolgokat képtelen megtanulni, leginkább a magyar-törivel van gond, ugye a beszédközpont.

Én most már a saját magam védelme érdekében ott tartok, hogy megvonom a vállam. Nincs ráhatásom, nem tudok mit tenni vele, nem vagyok érte felelős, nem tudom. Ha kap egy beírást, elbeszélgetek vele, persze, de tudom, hogy jövő héten kap egy másikat megint, mert egyszerűen ő ilyen. A tananyagot mindig átvesszük, kb. minden délutánom erre megy el, de tudom, hogy hármasnál jobbat nem fog kapni. Szerintem ez azért is van, mert a tanárok már pikkelnek rá. Hát, ez van, szoktam neki mondani, magadnak csináltad, fiam, én nem megyek be balhézni, ez már a te életed, neked kell rendbe tenni.

A házasságunk egyébként jó, rendezett anyagi körülmények között élünk, nem iszunk, nem drogozunk, nem veszekedünk.

Egyébként alapvetően azt vettem észre, ha ledorongolom a sárga földig az iskolai dolgokért, akkor még rosszabb. Sok szeretetre van szüksége, ami nagyon nehéz, és persze ellentmond minden általunk ismert gyereknevelési elvnek. A pszichológus is azt mondta, hogy ne büntessük otthon az iskolai dolgokért, legyen az otthon menedék. De persze nem hagyhatom szó nélkül, amiket művel, valamit csak kéne csinálni. Alapvetően azt gondolom, hogy még a pszichológusnak sincs halvány fogalma sem, hogy mit kéne csinálni ezekkel a gyerekekkel. Teljesen ellentmondásos tanácsokat adtak, meg minden csak olyan klisés dolgokat: Legyél következetes, tetteinek legyen következménye, de nem büntesd az iskolai dolgokért, de ha nem fogad szót büntesd meg stb, stb. Hát, ez olyan nesze semmi, fogd meg jól.

A személyiség nagy része öröklött, ha meg egy gyerek oxigénhiánnyal született, akkor nem sokat tud tenni a nevelés sem.

Elég sok pszichológusnál voltam már a gyerekkel, és mindegyik odáig jutott, hogy elmondta a diagnózist, én meg mondtam, hogy oké, ezt már mind tudjuk, de mit lehet csinálni. Semmit.