Hibás elvárás egy apa részéről a 14 éves gyermeke felé, hogy ne hozza magával az okostelefonját a fél napnyi hétvégi kapcsolattartásra?

Sógorom két lánya nagyjából ilyen idős, ott két hetente van láthatás, igaz ottalvós.

Ugyanez a probléma. Végig a telefont nyomják.

Mondjuk az apjuk semmi programot nem csinál nekik, az az elve, hogy azt lássák a gyerekei, hogy ő dolgozik, mert ebből tanulnak. Így a programok általában almaszedés, fűnyírójavítás, stb.

Aztán meg megy a csodálkozás, hogy a gyerekek nem szívesen jönnek.

Ami jó program, az bizony sokszor pénzbe kerül.

Sajnos ez kiskamasz és kamasz probléma.

Szerintem meg a kompromosszum lenne a jó, habár a 14 eves kersztfiammal elég nehéz dülőre jutni.

De végülis belemegy, ha nálunk van, hogy van egy kicsi társas/filmnézés/séta/kártyázás/forrócsokizós pletykázás, vagy konkrét program, aztán amikor ez megvolt a program (vagy előtte) akkor hagyni kell. Van olyan is h látni, h épp rajta az 5perc, akkor hagyni kell szintén, mert az állandó vita azt eredményezi, h nem jön látogatóba.

Egy szabály azonban van, ha ideges a telefonra/számítógépre/ játékra és csapkod, káromkokodik stb. (Sajnos ilyen is van és már az ettől fiatalabb saját gyerekeimnél is kezd megjelenni) , akkor zéró tolerancia, eszköz elvesz, addig amíg nem tud normálisan viselkedni.

Persze, hogy hibás elvárás ez az apa részéről.

Én egy autista gyereket nevelek - ráadásul családban. És én is az apa vagyok. A feleségem tanárnő, néha dolgozatokat kell javítania. Ha nekem kellene, de nem tudom "kirobbantani" a számítógép elől a gyereket, akkor én először magamban keresem a hibát. Hogy felnőtt, értelmes, kultúrember létemre hogy nem tudtam olyan programot kitalálni, ami méltó vetélytársa a kütyünek. Ha szél van sárkányt eregetni viszem, ha pillangót tudok fogni lepkehálóval, akkor megmutatom neki és tetszik neki, ő is akar, és elmegyünk pillangóra vadászni. Jó időben fürdőbe, úszni viszem. Ha lemenőfélben a nap, akkor bújócskázunk, vagy ha már besötétedett, együtt csináljuk a kókusz golyót stb, szóval igyekszem rugalmasan alkalmazkodni a körülményekhez és a hangulatához. Sokszor sikerül, de sokszor nem. És olyankor nem a kütyü az oka, hanem az én szerény fantáziám, vagy lustaságom, hogy nem készítettem jobban elő az ötletemet, vagy nem kínáltam kellő számú alternatívát, amiből választhatna. Nincs jó programom, amiért érdemes lenne velem tartania.

Ez a szülő hibája, hogy nem elég színes, nem elég érdekes ahhoz, hogy a gyerek őt válassza a kütyü helyett...

Teljesen alap, hogy viszi magával, mert bármi történhet, ami miatt el kell érnie az anyját vagy bárki mást.

Az már nem oké, hogy ráfügg.