Mit tegyek, hogyha a kisebbik lányom szebb, mint a nagyobbik lányom, és ezért önbizalomhiányos?

Három gyerekem van: egy fiú és két lány. Egyformán szeretem mindegyiket, ők az életem értelmei, de reálisan látom őket.

A nagyobbik lányom átlagos. Nem csúnya, de nem is szép. A kisebbik lányom viszont nagyon szép. Ezt soha nem mondtam nekik, soha nem éreztettem velük sem én, sem az apjuk, sem a rokonság. Viszont a környezetük igen. Meg ugye a nagyobbik lányomnak is van szeme, látja, hogy mi a helyzet.

Már kicsi koruktól kezdve másképp kezelték őket, többször kiütközött, hogy a kisebbik lányomat jobban szeretik, és szebbnek látják, mint a nagyobbikat. Több eset volt, számtalanszor megesett ez velünk, de kettő példa nagyon beleégett a fejembe:

1. Amikor elmentünk a kormányablakba, és mivel sokan voltak, ezért várnunk kellett. Elment előttünk egy öltönyös nő, akinél volt egy Balaton szelet. Majd amikor jött vissza, akkor mondta, hogyha rámosolyog a kisebbik lányom, akkor odaadja neki a csokit. A lányom akkor még nagyon visszahúzódó volt, és nem mosolygott, hanem elbújt a szék mögé, de így is megkapta a csokit.

2. Az ikertestvérem járt a piacra árulni zöldséget meg gyümölcsöt, és mi mentünk hozzá, hogy megnézzük. Ott volt egy öreg házaspár, akik dinnyét árultak. Azok folyamatosan dicsérték a kisebbik lányomat.

Többször volt már ilyen.

A nagyobbik lányom 16, a kisebbik 14 éves.

Ami miatt most kiborult a nagyobbik lányom, az az volt, hogy tegnap évzáróról jöttek haza, és a buszmegállóban megállította őket egy tizenéves srác. A kisebbik lányomat kérdezte, hogy van-e már barátja, és hogy nem akar beülni valahova meginni egy limonádét. A nagyobbik lányomat meg észre se vette. És ezen akadt ki.

Próbálkoztam már mindennel. Mondtam neki, hogy nem a külső számít, és hogy ő is ugyanolyan szép, mint a húga, de nem akarja elhinni. Kicsit depresszív az állapota, sokat sírt tegnap, mára felpüffedt a szeme.