Mesélnél 10-11 éves korú kisfiad szokásairól?

11 éves.

Kevés kötelessége van itthon, lehetne több is. Évek óta lejár már felnőtt nélkül, edzésre is egyedül jár, ami biciklivel kb.15 perc. Hobbija a foci, de ő is szereti a Rubik-kockát. Sajnos magától, ő se dugná ki az orrát, de azért elég jól le lehet küldeni, és ha már lenn van, akkor órákig elvan, fociznak, peonzáznak, ilyenek.

Sajnos a szemtelenséggel mi is küzdünk.

Kockulás hétvégén van, ha nincs időnk foglalkozni vele, de bármikor leteszi más programért.

Heti 4-5 néha 6 különórája/ gyakorlása van, ha épp nincs akkor itthon gyakorol.

Egyedül max mamához megy át, aki 2 percre lakik.

Le nem jár, mert nem laknak erre barátai.

Szemtelen nem szokott lenni.

A viselkedése más szempontból problémás.

Nalunk is szinte ugyanez van, amit itt irtok. 11 eves, biciklizni, gordeszkazni szokott menni a barátaival. A gep elol viszont egyre nehezebb elkuldeni, napi 1 ora van engedve. Szerencsere mondjuk legozni is szeret. Házimunkak a kovetkezok neki: sajat szoba rendben tartasa, mosogatogepbol, szaritogepbol kipakolni, szemetet kivinni(csak a sajat szoba az allando, a tobbit nem mindig o csinalja nyilvan, de ezekre szoktuk megkérni neha).

A visszadumalast most kezdte el o is, alapvetoen mi is szologatunk be egymasnak, de csak viccből es ez eddig oke is volt. De sajnos mar ő nem viccbol csinalja, hanem vegig sem gondolja mit mond. Ennel viszont szerintebb lesz nehezebb is vele, ugyhogy meg addig az idegrendszeremet igyekszem edzeni:D

Mellette viszont van egy 11 eves lanyom is es o sokkal inkabb kamaszodik azt veszem eszre, olyanokat szol vissza, hogy mielott reagalok ra, melyeket kell lelegeznem, hogy ne en legyek a rossz szulo, aki durvan reagál. Csak elmondom neki/k, hogy legkozelebb szebbeb kerjek/mondják. A fiam meg igyekszik is, a lanyom viszont forgatja a szemet, meg motyog magaban. Es egyebkent aggaszto, hogy mar 11 evesen ilyen. De az biztos, hogy megedzenek, mire a kisebb tesójuk lesz ilyen koru:D

Kötelessége a szobájában rendet tartani. Ezenkívül minden nap van egy kis plussz feladata pl menjen le boltba, a mosogatóról pakoljon el, teregessen ki, ilyesmik.

Edzésre ide a faluba egyedül jár, de viszont ha a városba van az edzés, oda visszük.

Egyedül kimehet, általában biciklizninazoktak a tesójával (13éves lány).

Telefonján szokott játszani, ez a kockulás neki, de nem vészes, ezért nincs korlátozva (nem úgy, mint a lányomnál, aki képes lenne 24ből 40órát nyomkodni).

Hobbija a sport. Ovis kora óta hokizik, naponta van edzése, most benn van 11 évesen az u14ben.

Az enyém tiszta idomított: hogy kockulhasson, végülis bármit megcsinál (teregetés, mosogatás, porszívózás - ezeket felváltva szoktuk mindenki között felosztani), ha meg pl. nem tanult, bunkó volt, pláne hazudott vagy bántotta az öccsét (mert ilyenek is vannak sajnos) büntethetem azzal, hogy elveszem a kockulást, merthogy más meg nem érdekli. Sajnos elég motiválatlan. Napi egy órára van engedve elvileg a telója, de néha kijátsza, hogy akkor laptop vagy tévé vagy xbox... nehéz mindent tiltani. Régen szeretett focizni, most nehéz összeszedni a haverokat, ritkán sikerül, az edzés meg nagyon messzire költözött, mi meg bénák vagyunk (ami igaz:)). Ovis korától karatéra is járt, azt is abbahagyta, hogy unalmas. Szabadba menni meg sajnos utál, de legalább olvasni mostanában nagyon szeret. Jó lenne, ha más hobbija is lenne, és már annyit ajánlgattam neki, amikre épp még telne, de csak az érdekli, amit valaki kortárssal együtt lehet csinálni, nekem meg nincs minden nap ötletem arra, hogy szervezzek neki haverokat. (Homeoffice, ami mellett már 2-kor hazaér unatkozni (ahelyett, hogy tanulna meg bandázna meg menne különórákra.) Tehetségesen hegedül egyébként, a tanár mindig agyba-főbe dicséri, de szerinte az is unalmas és én ne erőltessem, és ezért semmit nem gyakorol (amit szintén sajnálok, mert még így is tényleg nagyon jól megy neki). Ő is mindig próbálkozik, beszólogat, flegmázik. Szóval minden unalmas, ami nem képernyő.

A kiskamasz koron már átesett anyuka barátnőim mind azt mondták, hogy ez a nehezebbik rész olyan 14 éves korig. Na majd meglátjuk.

10 és fél éves ikrek.

Alap, hogy az iskolát komolyan vegyék. Idén nem lesznek kitűnők szerintem, de mivel nehéz év volt, ezen már nem feszülök. Nem a kitűnőség a lényeg, hanem ha valamire képesek, akkor az igenis legyen meg. Márpedig nagyon jó eszűek, bámulatos a logikai képességük, térlátásuk. Hobbi most nincs, covid előtt külön mateksuliba és zongorára jártak. Meglátjuk, mi hogy jön vissza.

Másféle egyéniségek, nagyon erős akaratúak. Rendetlenek, szétszórtak, figyelmük ingadozó tud lenni, tanítójuk szerint ők a "szórakozott professzorok", tudnak önállóak lenni, de ezt gyakran elutasítják.

Szemtelenek, és ezzel az agyamra mennek! Nyilván a kiskamaszodás, de én ezt nem tudom megszokni, nem bírom elviselni! Ha rájuk szólok, gyakran visszaszájalnak, és igen, én is a tv-megvonással meg tablet ill. szgép megvonással büntetek. Ez hat, mert amúgy mi még ebben nagyon korlátozzuk őket. Kockulás csak hétvégén, percre pontos cserékkel, meghatározott játékkal vagy műsorral. Hétközben akkor, ha nekem online értekezletem van, és muszáj hogy csönd legyen, de persze akkor is meg kell dolgozniuk érte (lecke kész, rend).

Én még ennyi kockulást is soknak tartok, mert utána agresszívabbak lesznek, kiborulnak, ha abba kell hagyni.

Saját telójuk nincs és nem is lesz még egy darabig.

Egyedül utcára nem mehetnek még: egyrészt parás vagyok, elismerem, másrészt mi városban, forgalmas helyen élünk.

Van egy öccsük, vele is gyakran harcolnak, na ezt utálom, a folyamatos férfias rivalizálásaikat!

Amúgy meg nagyon büszke vagyok rájuk, amiért ilyen helyes, okos kis pasijaim vannak, és igazából arra is, hogy erős egyéniségek, mert ha mi szülők nem rontjuk el nagyon a nevelésüket, akkor ez majd pont jó lesz az életben.

2-es vagyok.

Igen, a tendencia sajnos teljesen általános, nem ismerek olyan családot, ahol a kockulás valamennyire ne lenne probléma. Hogy mi erre a helyes szülői reakció, azt a mi generációnk csak találgatni tudja, mert nincs erre minta előttünk.

Mi nem korlátozzuk szigorúan. Lehet, hogy kéne, de egyszerűen nem tudjuk már végigvinni. Amit tettünk, hogy az olyan játékokat (Brawl Stars, Fortinte), ami után agresszív volt, letöröltük. Kiakadt akkor nagyon, de kénytelen volt elfogadni, és láthatóan lenyugodott. De ehhez kellett a férjem, ő sokkal erősebb kezű és kitartóbb, mint én.

Ami még nálunk bejött, hogy úgy szervezzük a napot, hogy ne legyen idő a folyamatos telónyomkodásra. Minden nap edzésre jár, ez sok időt elvesz, és most itt a nyár, szerencsére van egy jóval kevésbé kockulós barátja, vele órákat lent töltenek. Hétvégén mindig megyünk ide-oda. Télen ebből a szempontból nehezebb, főleg most, amikor a lezárások miatt sehova nem lehetett menni, akkor sokkal többet gépezett.