A gyerekem utál amiatt hogy este 8:30-kor takarodó van. Mit tegyek?

13 éves, mitől aludna 8:30-kor?

Minden hajnalban 5-kor felkelted hobbiból? (bár még akkor is 8.5 óra alvás lenne)

Én világ életemben hajnali gyerek voltam, de ez a fekvés még nekem is korai lett volna.

A 8:30-at én is hamar lefekvési időpontnak tartom.

Legfeljebb annyit tehetsz, hogy megbeszélitek, hogy kitoljátok 10-re. Vagy másik ötlet, hogy meg mondod neki "Jó, addig maradsz fent ameddig akarsz, de reggel nincs hisztizés hogy mennyire fáradt vagy. És nincs online óra kihagyás. Ha egy is ki marad, újra vissza vezetjük a korai lefekvést"

Több probléma is van, pedig csak egyet kérdeztél:

1, nem tartod tiszteletben a gyereked magánszféráját

2, nem védelmet érzek, hanem uralkodni akarsz felette (ez egy része lehet az erős utálat miértjének)

3, nem kommunikáltok, nincsen köztetek bizalom

4, valószínűleg elég gyenge a kapcsolatotok, főleg ha ilyen durván szid (maga a lázadás ilyen korban teljesen normális)

Többet kéne beszélgetni és meghallgatni őt, megtudni az érzéseit, gondolatait. Ő mit tartana elfogadható időnek, meddig szeretne fennmaradni, a társai meddig szoktak. Elmondani neki hogy miért fontos az alvás, te miért csinálod ezt a "takarodót" (amit nevezz át valami sokkal kevésbé támadónak). Adj valami engedményt, lássa hogy van értelme normálisan beszélgetni és figyelsz arra amit mond, de nem hajtasz végre mindent amit kér.

Vegyük számításba, hogy járványhelyzet van, már 1 éve szenvedünk és nem tudom mennyire mászkálgat el, de sok barátját valószínűleg nem látta hosszú hónapok óta. Már a felnőtteknek is elegük van az egészből, beleértve a 8 órás hazatakarodást és akkor nagyon finoman fogalmaztam, nemhogy egy 13 éves gyereknek, akinek fejlődését meghatározó lételeme lenne a szociális közegében, korosztályában való aktivitás.

Nem azt mondom hogy maradjon fent egész este, de x idejű "engedményt" lehet adni, főleg péntek-szombaton. Ezeket idővel úgyis megszegi, nem fogod tudni kikerülni, de látja hogy figyelsz arra amiről beszél.

Beszélgess vele sokkal többet, és lehetőleg ne a suliról. Az életéről kérdezz, a barátairól, arról hogy hogyan érzi magát, a vírushelyzet milyen hatással van rá. Rengeteg feszültség és harag lehet benne, ez a kamaszkori lázadással vegyülve még durvábban kijöhet. Értsd meg a helyzetét, foglalkoztasson mi van vele, érezze hogy amit nektek mond, az igenis számít, mert figyeltek rá.

14-15 év körültől már egyre kevésbé fogjátok szabályozni, és a meglévő szabályokat is kérdés nélkül átfogja hágni, akár a tudtotok nélkül. De ez teljesen normális, kiakarja harcolni azt a szerepet, hogy ő már nem kisgyerek, ezt is meg kell érteni. Ezért kellene a bizalom, hogyha bármi olyan van, akkor fordulni tudjon majd hozzád/hozzátok.

Basszus Kérdező, 20.30-kor már a nap is sütni fog még!

Világéletemben jó gyerek voltam, de ezt 13 éves koromban már nem tudtad volna letolni a torkomon.

"mert egy gyereknek szüksége van napirendre, hogy felkészüljön az életre"

Milyen életre?

Felnőtt vagyok, két diplomám van. Sosem keltem fel hajnali 6-kor. Sem gimnazistaként, sem egyetemistaként, sem most, amikor már felnőttként dolgozom.

Korlátolt, ostoba és gonosz vagy. Az ilyenek gyerekei lépnek le otthonról, amint tudnak. De meg is érdemled.