Elegem van ebből az egész tiszteletadásból, mi a baj a mai felnőttekkel?

A tisztelet jár kortól függetlenül. Én megadom a kicsi gyereknek és az idős néninek/bácsinak is.

Mindkét oldalt meg lehet érteni, mert vannak h ülye kamaszok és h ülye idősek is.

Mindig azt mondogatják, hogy a fiatalok nem adják át a helyüket a buszon, nem engedik előre az időseket stb. De arról nem beszélnek, hogy az idősek befurakodnak mindenki elé, a másik arcába köhögnek.

Egy történetet elmondok. A buszon utaztam. Térdtől lefelé be volt gipszelve a lábam, mert kb. 2 héttel azelőtt műtötték a bokám. (Csak halkan megjegyzem a buszon még bőven volt hely.) Egy idős néni elkezdte mondani nekem (de arra azért figyelt, hogy az egész busz hallja), hogy én milyen neveletlen vagyok, hogy még a helyem se adom át neki, pedig ő már majdnem 70 éves én meg fiatal vagyok. Én erre azt mondtam (szintén kicsit hangosan), hölgyem ne haragudjon, de a buszon még rengeteg hely van és én se állok könyebben a nemrég műtött bokámmal, mint maga.

A buszon kitört a taps a néni pedig sértődötten leült egy üres helyre.

Olyannak is voltam fültanúja, hogy egy fiatal beszólt egy idős bácsinak, hogy mivan tata, még menni se tudsz.(igen tegezte)

Nekem is elegem van már abból, hogy sok idősebb azt hiszi, hogy attól, hogy 10-20, vagy akár 30 évvel idősebb, sokkal értelmesebb és jobb mindenben nálam. Egy kérdésben leírtam a saját szerény véleményemet, erre egy felnőtt leszólt, hogy en szóljak bele, majd a felnőttek elintézik.

De így vagyok a 4.-es ofőmmel (aki 3 évig volt, az átment az új elsősökhöz). Amikor az gazgatónő bejött egy "próbaórára", hogy emgtudja, őt vegye-e fel másik ofőnek, vagy egy nőt, nagyon kedves volt és aranyos és ez megtévesztett bennünket, így ő lett az ofőnk..2 hónapig teljesne normális volt, olyan, mint a próbaórán, nagyon szerettük őt, de aztán egyszercsak rájött, hogy hoppá, van egy osztálya, annak ad beírást, akinek akar...Nagyon szemét és bunkó lett, de van egy kedvence, Dórikának hívja (csak ízért így írtam, mert mindenki más Dórinak hívja..) és órán mindig őt szólítja fel, és amikor már mi megunjuk, hogy észre se veszi, hogy mi is tudjuk, letettük a kezünket, aztán azt mondta, hogy nagyon lusták vagyunk, meg inaktívak az óráin, mert sosem jelentkezünk... Így hát neki se adtuk meg a kellő tiszteletet. Viszont a másik ofőnk 4 kerek évet kibírt velünk (ő nő. Ezt ne vegye senki célzásnak, ez csak egy mellékes dolog.), mindenki szereti, annak ellenére,hogy néha igazságtalan volt, mert azt elismerte.

A mamámmal is így vagyunk. 8 éves koromig sose gondoltam, hogy mennyire bunkó tud lenni ő is, sose szólt bele abba, amit csináltam, inkább biztatott, hogy jól csinálom..Aztán 2 éve meg nagyon furcsa lett. Belekötött a stílusomba, mert azt mondtam, hogy "tudom, nem vagyok hülye", fél órán keresztül ecsetelt nekem, hogy hogy képzelem, hogy ilyet mondok neki, hiszen ő már 60 éves és nem bírja, hogy káromkodnak, mert a másik két lány unokája milyen jó fej, meg egész Bján ismerik, sosem kell rájuk szólni, is angyalok...Amikor megtudta, hogy anyum terhes a húgommal (féltesóm), megkérdezte, hogy honnan tudják, hogy anyáé, meg a férjé-é a gyerek...