Hogyan reagálnátok arra, ha a férjetek gyermeke kipaterolna titeket a hálóból?

Nem tudom, te kinek képzeled magad, 9-es, hogy úgy érzed, jogodban áll itt idézőjelezgetni és megkérdőjelezni két számodra TELJESEN ismeretlen ember párkapcsolatát.

Vagy talán ismered a kérdezőt személyesen?

Téged ez nagyon bánt látom..tegnap 11 éves volt a gyerek.

Miért nem bírsz ki heti 1 napot hogy te nem alszol a pároddal?. A gyerek had aludjon szépen csak vele.

Na azért ne vicceljünk már, hogy egy 12 éves nem hajlandó egyedül aludni és még ki is turná az apja feleségét a saját ágyából!

Ennyi idősen már réges régen egyedül kellene aludnia, én biztos nem hagynám, hogy ez vita tárgya legyen. Mindenkinek megvan a saját ágya, apáéknak is és a gyereknek is. Ha ez nem megfelelő és még megy a hepciáskodás, hogy ő akar nem is jön, hát akkor nem jön. Nehogy már zsaroljon egy 12 éves meg ő akarja a szabályokat hozni!

A gyerek szeretete, fontossága nem azt jelenti hogy mindent megengedünk neki és sose mondunk nemet. Az, hogy egy 12 éves nem HAJLANDÓ egyedül aludni, soha, sehol, nagyon furcsa. Itt nem arról van szó hogy valami baja van és most az egyszer apuval alszik, az anyjánál sem alszik soha a saját ágyában ahol amúgy hat napot van egy héten. Egy hatodikos gyerekről beszélünk, kiskamasz, erről évekkel ezelőtt le kellett volna szoknia. Nem az a probléma hogy a kérdező nem bír ki egy napot a párja nélkül, hanem hogy ez a dinamika a családban, ez a szintű kötődés egyszerűen nem egészséges.

Ebben a szituációban nem az a szerető gondoskodás hogy hagyjuk hogy elfoglalja a szülői ágyat, hanem hogy kiderítjük mi okozza ezt a viselkedést. Miért nem alszik egyedül? Sose aludt vagy mostanában kezdte ezt el? Fél a saját szobájában? Rémálmai vannak? A válás viselte meg és így próbálja kisajátítani a szüleit? Valami pszichológiai ok van a háttérben? Bántották? Szorong? Az anyja nem engedi felnőni? Nem szereti a szobáját valamiért? Ezt neked itt nem fogjuk megmondani látatlanban, de első körben a gyerek apjának és anyjának kellene beszélni, megegyezni hogy ez valóban nem oké így és kezdeni kell vele valamit, aztán nekik kell beszélni a gyerekkel, megkérdezni hogy mi ez az egész, figyelni a viselkedését és annak függvényében megoldani az eredendő problémát vagy érdeklődni mindenféle szakembereknél.

Hát én tuti nem hagynám...

Nálunk 12 a nagyobb, 10 a kisebb. Hatalmas francia ágyunk van. Sokszor van az, hogy jönnek hozzánk, együtt fekszünk, tvzünk. De NEM aludhatnak ott. Ahogy elálmosodnak, mindegyik fogjamagát és beballag a szobájába, egyedül.

Könyörgök, nem egy ovis korúról van szó. De már abban a korban is megy az önállósodás...

Én tuti nem mennék bele még az együtt alvásba sem, nem h abba, hogy engem kirakjanak....

Nappal is lehet szeretni a gyereket, ñem kell ahhoz este.