Elhúzódik előlünk és a szobáját is védi. Mit tudtok tanácsolni?

A fiam lassan a 18-at tölti és az elmúlt 5 hónapban nagyon befordult és nagyon elutasító lett a családdal szemben. Mindig visszahúzódó volt, gimnáziumban kezdett feloldódni kicsit. Lett egy szuper barátja, vele néha-néha eljár szórakozni, ha kedve tartja. Már lassan 8 éve nem volt velünk közösen vásárolni, de a mostanihoz képest az semmi. Ennyire sosem volt elutasító. A szobája ajtaját mindig csukva tartja tudom, hogy neki úgy kényelmes, de ha bemegyek szinte gyilkol a szemével. Figyeli minden mozdulatomat, húzza a száját. Evésnél kapkod, nem akar velünk enni, azt mondja zavarja. Rokonsággal nem hajlandó találkozni, most az ünnepek miatt is nagyon morcos. Beteg nagymamát sem akarja felhívni, mert ,,minek''. Ha a közelünkben van és ránézek akkor egy nagyon kellemetlen, kényelmetlen gyereket látok. A vállai lent, háta görbe, pillantgat ide-oda, szorítja az állkapcsát. Már nem nézhetek vele filmet, nem enged az ágya és fotelja közelébe se, ha mégis, akkor felugrik és elmegy, sőt múltkor láttam, hogy letörölte a fotelt miután én ott ültem. Ha közel megyek hozzá elhúzódik, vagy kellemetlen testtartást vesz fel, puszit nem lehet adni neki. Nem tudom mit tudnék tenni. Nem bántottuk soha, nem ordítoztunk vele soha (néha egy kis fejmosás), nem hajtjuk agyon, mehet ha akar. Jegyein nem látok változást, tanul ugyanúgy.

Tudnátok nekem tanácsot adni? Van bárkinek ötlete, hogy mi lehet a gond? Egyszerűen nem tudok vele beszélgetni, mert nem akar.