Normális ha a kamasz gyerekem semmit nem csinál?

Szerintem egyáltalán nem normális. Nem lehet, hogy hormonális problémája van? Inzulinrezisztencia, PCOS, pajzsmirigyalulműködés okozhat ilyen tüneket (hogy akkor is fáradt vagy, ha semmit nem csinálsz, és depressziót is okozhat). Vagy hormonok rendben, de mi van, ha depressziós?

Ha ezek szóba jöhetnek, irány egy jó orvos (nem a háziorvos!), ha ezeket kizárhatod, és mégsem javul, az más kategória.

Én ezen a vonalon indulnék el.

Ha egész nap csak fekszik, alszik akkor én egy picit aggódnék, én ugyanezt csináltam tiniként, fiatal felnőttként és nekem komoly depresszióm és pánik betegségem volt. Sok évnyi kezelés után kezdett javulni. Családban minden rendben?

Azt kéne megoldani hogy legyen motivációja, legyen elég önbizalma belevágni a tanulásba, egyáltalán legyen elég önbizalma ahhoz hogy almodozzon arról mi szeretne lenni felnőttként, mit akar dolgozni, hogyan szeretne élni. Ezt kellene kiokoskodni. Hogy hogyan, azt nem tudom, esetleg nevelési tanácsadót be lehetne vonni a dologba.

beszélgetni meg pofázni nem ugyanaz.

ez nem úgy hangzik mint ahol nincsenek családi gondok, már megbocsáss... még akkor is ha ti szuper hibátlan szuperszülők vagytok, és biztos csak a gyerek egy hálátlan lusta senki...

én is csak fekszem és alszom napokig, ha elkap a diagnosztizálatlan mániás depresszióm depressziós fele... ha a világban éppen úgyse várja semmi és senki, részint mert a démonai azt mondják neki, részint mert tényleg csak szuperanyu szemrehányásai várják, akkor minek keljen fel az ember?

Nézd, igazából semmi sem történik, megbukik. El fogja végezni a sulit, csak később. Egy ismerősöm 25 évesen gondolta úgy, hogy akkor ő most leérettségizik. Nem, nem utcaseprő lett belőle. Egészségügyi szakoktató lett belőle, mesterfokozatú diplomával.

Az amúgy normális, hogy a kamasznak nincs kedve semmihez sem. Kimerítő az a hormonvihar, ami ilyenkor zajlik az ember testében. Te is voltál kamasz, emlékezned kellene. Meg arra is, hogy ilyenkor minden baja van saját magával az embernek és semmi másra nem vágyik, csak hogy békén hagyják. Ezzel együtt nem ártana egy laborvizsgálat, mert lehet, hogy tényleg valami betegség áll a háttérben. Iskolapszichológus, mint olyan létezik még? Lehet, hogy jó lenne, ha párszor meglátogatná a fiad a pszichológust. Ez nem ciki, mi kifejezetten élveztük, hogy ilyenkor igazoltan el lehetett lógni 1-1 órát.

Hány éves egyébként a kamasz?

Amúgy az a durva, hogy manapság a kamaszkort 11 és 20 (sőt 22) év között datálják. Ami annyira furcsa... és elszomorító.... Komolya mondom, szülő legyen a talpán, aki érteni akar tiniül! Pedig én se vagyok öreg!

Jöjjön egy negatív példa a köreimből. Párom hugát 15 éves kora óta ismerem. Most 20 éves, lassan 21. Dióhéjban: lusta, hétvégén 14 óra körül mászik ki az ágyából. Nem segít otthon. Nem tanul. Már bukott középiskolában, most 12-es, de nem úgy néz ki, mint aki buzgón készülne az érettségire. Az online órákat átalussza.

Szerinte a pénz az égből pottyan. Nagy szájú. Tiszteletlenül beszél párom anyukájával, ha kérnek tőle valamit. Meglátásom szerint pontosan olyan gyerek, mint 15 éves korában, olyan, mintha megrekedt volna azon a szinten.

Vele beszélsz vagy neki? Rég nem vagyok már kamasz de kamaszkoromban ezt gyűlöltem legjobban a családomban, anyámék nem tudtak beszélgetni. Akármiről volt szó, a “beszélgetés” abból állt hogy ők magyaráztak nekem, mondták hogy mi a helyes, hogy jó, mit kéne csinálni, mire figyeljek. Bármit mondtak az számonkérés volt vagy felszólítás, vagy legalábbis tanács. Sosem éreztem hogy lenne köztünk érzelmi nyitottság, hogy igazán kiönthetném nekik a lelkem, hogy meghallgatnának, hogy elfogadnák hogy valami nekem nehéz és meg kell küzdenem vele, mert akár arra volt szükségem akár nem, csak papoltak egy sort aztán megoldottnak tekintették a helyzetet. Aztán persze hogy ordítás lett a vége, mert abban a pillanatban lekezelőnek éreztem az életbölcsességeiket, nem arra volt szükségem, de 15-16 évesen nem tudtam még jól kifejezni mit vártam.

Amúgy leírod mit jelent az hogy “semmit nem csinál”? Csak fekszik és nézi a plafont? Vagy csak nem azt csinálja amit (szerinted) kéne? Mert ez két teljesen különböző probléma.