Szülők! Hogyan kezelték azt a helyzetet, ha látjátok hogy a kamasz lányatok tipikusan a település cafkája, őrá mondják hogy több péniszt fogott, mint kilincset, és ez sajnos igaz is? Nem tudni kitől örökölte, vagy látta a példát.

#10

Az átlag kamasz, aki nem tiszteli a szüleit. Ez viszont nem a kamasz hibája.

"Ha elmondom a gyereknek, hogy mi a helyes, és ugyanazt a jó peldat is mutatom, akkor én megteszek mindent, ami egy szulotol elvarhato. "

Nem mindenkinek az a helyes és jó példa, amit a szülő gondol. Az meg alap, hogy nem lopunk, nem ölünk embert vagy állatot stb.

Nevelni kell a gyereket és úgy, hogy közben megismered a személyiségét. Ha csak azt a példát követheti, amit te mutatsz, az már régen rossz.

"Igenis az ő élete, az ő felelőssége."

Tini korban a szülő felelőssége is. Nem csak a szülőé, de nem is szabad magára hagyni. Félig gyerek, félig felnőtt. Nehéz időszak, mert fitogtatja az erejét, de te mint felnőtt, néha látod, hogy üres szavak.

Nálunk azért mindig volt egy határ. Nem voltak prűdek, nekem is volt barátom, anyu vitt el fogamzásgátlót íratni, meg sosem voltak merev határok, megvitathattuk az álláspontunkat stb.

De azt el nem tudom kèpzelni, hogy a kamaszra ne lehessen szabályoķat hozni vagy tiltani és ennyire eszköztelennek érezze magát a szülő.

Ott él a szülők házában, eszi az ételüket, kapja a ruhákat, sporteszközt, viszik a programokra stb, de nem mondhatja meg a szülő, mit tehet és mit nem? (Nyilván a realitás határain belül persze).

Szomorúnak tartom és nálunk elkélzelhetetlen is lett volna.

Pedig a 3-as tökéletesen leírta, hogy mi lehet a gond.

Egyébként ha az anyja-apja mindig azt mondogatja neki, hogy milyen szép, meg milyen szép cicijei vannak, akkor alap, hogy neki csak a teste az értéke. Nekem is van lányom, de eszembe nem jutna a cicijéről beszélni, írni, most ez normális?! Inkább a személyiségét dicsérnéd.