Anorexiás a gyermekem, hogyan hat ez a család életére ?

Nekem évekkel ezelőtt alakult ki táplálkozási zavar. Igazából a gyermeknek mindenképpen megértésre és támogatásra van szüksége! Én napi 300 - 500 kcal-t vittem be annó a szervezetembe, és e mellé még mozogtam is, meg hánytattam magam. Pár kiló "felesleg" volt rajtam, de ezt a családom elítélte. Állandóan kaptam a bántóbbnál bántóbb megjegyzéseket, míg végül elkezdődött ez az egész. Igazából 8 kg-ot sikerült leadnom vagy 2 hónap alatt, de látszódott rajtam, hogy a szemeim karikásak és beesettek, akárcsak az arcom. Gyenge voltam. Anyuéknak csak az volt a lényeg, hogy juhú, fogytam, de egy idő után ők is mondták, hogy ne csináljam tovább. Reggel elvittem a kis szendvicskémet, út közben vagy kidobtam az egészet, vagy esetleg a párizsit és a salit hagytam meg benne. Ennyit ettem 6 - 8 órán keresztül. Hazaértem, általában ott várt a mikróban a friss étel, de én vagy a kutyának adtam, vagy lehúztam a WC-n - ezt sem tudták, mivel általában nem voltak otthon. Vacsorakor mindig azt állítottam, hogy nem eszek, ezt hol megértették hol pedig belém erőszakolták az ételt, amit szépen azonnal igyekeztem ki is hányni. Aztán 2 év után elmondtam az igazságot. Megaláztak, megfenyegettek. Letagadták, hogy a gyerekük vagyok, intézetbe akartak zárni és sajnálták az elpocsékolt kajákat - amit meg is tudok érteni. Szóval, ez nekem akkora trauma volt nekem, hogy a mai napig nem tudok túl rendülni rajta. Mostanság jött a drága koronavírus, amit otthonunkban töltöttünk a párommal, neki pedig úgy vagyok szép, ahogy vagyok. Édesanyámékat ekkor már fél éve nem láttam. Mikor lecsengett viszonylag a járvány, meglátogattam őket és éjjel - nappal csak az ment, hogy kövér fasz lettem a karantén időszaka alatt. Pár nap elég volt, hogy újra elkezdődjön az egész. Sosem fogom tudni elfogadni önmagam pont emiatt, hogy gyerekként nem fogadtak el soha engem. Ne akarja senki ezt a gyermekének, mert egy életre tönkreteszi! Szeresd a gyermeked, mondd meg neki, hogy gyönyörű és hogy támogatod, bármi is van! Próbáld azt nézni, ami neki jó mint lelkileg, mint fizikailag egyaránt, mert csak ez segíti őt át ezen a szörnyű időszakon! Igaz, nem anorexiás voltam, most sem vagyok az, de minden táplálkozási zavar komoly betegség, ami mellett nem szabad csak úgy elmenni!

*-nekem😅

Ismerek valakit, akinek az egyik gyereke anorexiás lett, ami miatt az egész család családterápiára járt, de végül elváltak a szülők, tehát úgy tűnik, hogy a szülők közti állandó feszkót reagálta le így a gyerek... Egyáltalán nem biztos, hogy nálatok is ilyesmi van a háttérben, mindenesetre a családterápia nagyon hasznos lehet, mert te magad is érzed, hogy ez nem csak az adott gyerek ügye, hanem minden családtag életét is befolyásolja.

* nem vagyok semmiben sem jo csak a fogyasban