Meddig fér bele a kölcsönkéregetés? Szólnátok ezért?

Lányomnak lett egy új kis barátnője, akivel komolyabb probléma nincsen, viszont mindent elkér, kölcsönkér, vagy "majd kifizetem" címszóval elviszi.

Nem 1-1 könyvről van szó, hanem pl. 300 ezres fényképezőről, 50-60 ezres cipőkről, drágább táskákról. Vagy itt van, és úgy fújkálja magára a lányom parfümjeit, mint a vizet. Ő meg annyira önzetlen, hogy az már szörnyű... Legutóbb is nézegette a parfümöket és mondja az egyikre, hogy mennyire jó az illata, erre a lányom mondja, hogy jaj ő azt annyira nem szereti, mert szerinte túl erős, évente pár alkalommal használja csak. Erre hogy akkor ő ezt hazaviheti?! Szóltam volna már közbe, mire a lányom, hogy persze vidd nyugodtan.

Ruhákból ugyanez. Sok olyan ruhája van a lányomnak, amiket ritkán hord, vagy még rajta a címke és múltkor mondtam, hogy úgyis itthon van, pakolja át a ruháit, tegyen rendet a szekrényében. Jövök haza délután, a barátnője 2 nagy zacskónyi ruhát válogatott össze magának.

Még ha szegények lennének, vagy rászorulna, azt mondanám, hogy jól van, vigye, de közben meséli, hogy 18 millióért kap júliusban autót, meg egész augusztusra házat bérelnek Horvátországban, szóval nem azért kell neki, mert éppen nincs mit felvennie... A lányomon is látom sokszor, hogy nem szívesen adná, de nem tudja azt mondani, hogy nem. 17 lesz, így nem akarok állandóan a sarkában lenni, de mikor keresek egy felsőt és kérdezem, hogy hol van és az a válasz, hogy XY-nak adtam, akkor azért közel vagyok ahhoz, hogy eldurranjon az agyam. Vagy én gondolom rosszul?