Hogyan lehet megértetni ezt a férjemmel?

Az én férjem is folyton kritizálta a fiait, de nevelni nem akarta őket ("te vagy velük többet"), csak megsértődött, hogy nem tisztelik a drága ajándékaiért cserébe, amiket "de tudod, hogy nem érdemled meg" felkiáltással szokott prezentálni. És persze ment hozzá még a mártírság is, hogy ő azért nem mutat példát pl. egészségből, tanulásból, türelemből... és még sorolhatnám, mert neki már mindegy, ő már elrontotta, és úgyis fél lábbal a sírban van, aminek meggyőződése, hogy mindenki örül... de én tartassam már be velük az elméletet, amit magában kitalált (kommunikálni már senkivel "nem éri meg"), és ha majd épp ráér, ellenőrzi, hiszen legalább nekik jót akar. Gyanítom, vele otthon ugyanezt csinálta az apja. Na az övék már nem fogja, vagy legalábbis nem túl sűrűn. Gáz, mert szeretem, nagyon nem kapkodtunk el semmit, és becsszó ezek a gyönyörű családi minták nem kúsztak elő egyre durvábban, amíg szülő nem lett.