Rá lehet venni, hogy többet foglalkozzon vele? Vagy felesleges kínlódás?

Akarta egyáltalán a gyereket?

Már más topicban is kérdeztél ezzel kapcsolatban, kissé más körítéssel. Ott is leírták, hogy a férjed tapló, és nem is tudja elfogadni, hogy a gyerek hiperaktív Plusz igen, jó kérdés, akarta e egyáltalán a gyereket. Válaszom a kérdésedre pedig hogy nem, felesleges erőltetni, mert csak rosszabb lesz. Én nem maradnék egy ilyen kapcsolatba.

Remélem, mindezt nem a gyerek előtt könyörgöd tőle, mert az rém megalázó mind a kettőjüknek. De ezen innen nem fogunk tudni segíteni sajnos. A férjed nem akar része lenni a családnak, önző és valamin meg van sértődve. Lehet mindig csak kritizáltad, hogy nem jól babázik vagy később nem jól nevel, és addig vétted tőle a gyereket (lehet jogosan), amíg most már úgy érzi, csak a tiéd.

Válaszolj a kérdésre: akarta a gyereket, vagy csak te akartad és hagyta magát? Én annyira nem csodálkozom azon, hogy így viselkedik, pláne ha hiperaktív is a gyerek... szerintem te akartad ezt az egészet, nem a pasi.

Sajnos ha 10 éve ez van, nem egy netes ötletelés rá a megoldás. A házasságotokkal van gond ezek szerint, azon meg csak ketten együtt lehetne változtatni, amihez hajlandóság kell közös nevezőt keresni. Ha neki így jó, kényelmes, nem motiválja semmi, ezek szerint sajnos a szeretet sem.

Szerinted mi vezetett ide? Gondolom, csecsemőként még nem tudtátok, hogy hiperaktív. Szóval mi volt, ami miatt akkor, hiába várta, mégis pattintotta az összes vele kapcsolatos "melót", vagy amiért azt gondolhatta, hogy a gyerek csak a te feladatod és neadjisten az ő kényelmes életének elrontója? Nem volt hónapokig szex vagy odaköltözött az anyós? (Ezek szoktak lenni a "főbenjáró bűnök".) A házasságotokban, kettőtök közt most van intimitás, ő ki tudja fejezni a szeretetét és te közeledsz felé? Csak a gyerek kapcsán sértődős a hangulat, egyébként minden happy, vagy ő esetleg alapvetően valami nárcisztikus személyiség, aki elvárja a hódolatot és mindenkit hibáztat? Csak mert ez a "miért mindig nekem kell alkalmazkodnom" egy elég tipikus mondat. Mit takar, hogy nem játszik vele? Nem is szoktak beszélgetni vagy csak egyedül fél vele maradni meg utál kreatívkodni? Családi programokat csináltatok legalább hármasban? Mondjuk fagyizás vagy biciklizés? Mert ha csak nem hajlandó minecraftozni vagy focizni, amikor a gyerek unatkozik, mert épp ő is csak kockulna, az még tán javítható, ha egyébként kommunikálnak, érdeklődik és mittudomén szokott csinálni neki palacsintát, mert az a kedvence. De ha totálisan negligálja, semmibe veszi, azon nincs mit nagyon sajnos reménykedni, mert hiányzik a szeretet nem csak a gyerek, hanem feléd is, hiszen emiatt csinál meg az ember olyasmit a másiknak, amihez egyébként nincs kedve vagy bátorsága. (6-os voltam)