Mit tegyek, hogy ne legyen ennyire rendetlen?

1) nem kap új dolgot az elhagyott helyett. Akkor sem ha a lakáskulcs. Szépen vár az ajtó előtt amíg haza nem érsz, vagy reggel korábban megy suliba, mert veled kell mennie... Stb.

2) Ami nincs a helyén, kidobod. Bepakolja az ágya alá? Akkor TE onnan ki a kukába.

3) Lefényképezed, és megmondod hogy megmutatod mindenkinek.

Igen, igen, most jönnek, hogy terrorban van a gyerek, meg a pici lelke sérül...

A rendetlenséggel kapcsolatban: a saját szobája nem érdekel, rácsukom az ajtót. Ha felbukik a földön heverő dolgokban, akkor felbukik, majd arrébb rakja. Hetente egyszer, takarítás előtt együtt elpakolunk a szobájában, jobb esetben csak szólok neki és egyedül megcsinálja, aztán megnézem.

A szétszórtság, cuccok elhagyása más téma. Ha eltűnik a kulcsa és nem tud bemenni a lakásba, az neki is rossz, előbb-utóbb megtanul odafigyelni rá. Segíthet egy hosszú kulcstartó szalag karabinerrel, amivel a táskájához tudja kötni. Legyen egy listája, miket ellenőrizzen hazaindulás előtt, tegyétek a tolltartójába, vagy írjátok be a telefonjába emlékeztetőnek. Uzsonnás doboz nem létfontosságú, ha elhagyja, tedd nejlonzacskóba, eldobható műanyag dobozba a kajáját. Pulóver utólag előkerülhet, érdeklődjön a takarítónál, portásnál, osztálytársaknál. Ha nem kerül elő, nem kap újat, gondolom, nem csak egy van neki.

Kissé 40es évekbeli orosz nevelési módszerek hangzanak itt el

A kiskamasz gyerekek ilyenek, szerintem mindegyik, legalábbis nagyon ritka a kivétel

Egyébként én is hagytam már el a lakáskulcsom, felnőtt ember létemre. Meg szerintem majdnem mindenki. Elég kemény lett volna, ha nem kaphatok új kulcsot, és soha többé nem jöhetek be a lakásomba kulccsal emiatt.

Nem igazán értem a logikát abban, hogyha a gyerek elveszti a kulcsot, akkor nem jöhet be kulccsal többet a lakábsba. Egyébként nagyon biztonságosnak is hangzik, hogy a gyerek (idézem) "álljon a kapu előtt" (11 éves gyerek álljon a kapu előtt estig amég meg nem jön anyu hogy kinyissa).

Nem vagytok sajnos normálisak.

Tudod 8-as, igen, ilyenek, én is ilyen voltam, és örülök, hogy anyám nem hagyta rám a dolgot! Az, hogy valaki ilyen vagy olyan még nem egyenesen ok arra, hogy ne vállaljon a dolgaiért felelősséget. Nyilván gyerekekről beszélek, tudom, hogy sokszor kifolyik a fejükből amit beszélünk. De mindennek van határa, és annyira nem kicsi már egy 11 éves, hogy ne akarjunk vele szabályokat betartatni.

Ebből a "jahj hát gyerek" nevelésű kisfiúk ól lesznek a "drágám hol van ez meg az" képességű felnőtt férfiak, akiknek a házasság után a feleségük lesz az anyjuk...