Volt emlékezetes kikapás gyermekkorodból? Ha igen mi miatt és hány éves korodban?

Életemben először késtem 10 percet

Anyám olyan pofont adott hogy a fal adta a másikat. 10 éves voltam talán. Azóta nem kések sehonnan.

23N

A baráti családban ugyanolyan "kombinációban" voltak a gyerekek, idősebb lány és 5 évvel fiatalabb kisöcs. 10 és 5 évesek voltunk. Én vagyok a lány. Namost ők elmesélték kuncogva, hogy amikor a szüleik nem voltak otthon, karácsonyi ajándék keresést rendeztek, és meg is találtak egy párat, de mindent szépen visszatettek és jól meglepődtek karácsonykor. Ez nekem nagyon tetszett, meg olyan jó kis tesós-bandázós érzete volt a dolognak. Szóval húsvétkor (mi akkor is kaptunk ajándékot) kitaláltam, hogy mi is rendezzünk ilyet. Meg is találtam az ajándékokat, egyet-egyet kaptunk, és az öcsémé olyasmi volt, amire rég óta vágyott (az enyém is amúgy). Sutyorogva megmutattam neki, együtt kuncogtunk, aztán visszacsuktuk a szekrényt. Jöttek be a szüleink később, és az öcsém egyszer csak megindult a szekrény felé, hogy "ki akarom próbálni"! Persze azonnal világos volt mindenkinek, hogy én találtam ki az egészet. Iszonyatosan kikaptam, üvöltöttek velem, anyukám sírt is, mert elrontottam a meglepetést. Nagyon rosszul éreztem magam, tényleg szégyelltem magam, ugyanakkor eléggé haragudtam az öcsémre, hogy ő miért ilyen kis hülye, miért nem bírta felfogni, hogy ez titok, és a barátnőm öccse miért bírta felfogni... Később elmondta, hogy ő ezt tényleg nem értette meg.

Most 35/N vagyok.

Sose volt túl rakoncátlan gyerek, így a nagyobb fejmosásaim inkább félreértésekből akadtak. Két ilyen sztori jut eszembe hirtelen.

Elsőnél olyan 7-8 éves lehettem. Barátnőmmel jöttem haza iskolából, én gyalog, ő tolta a biciklijét. Mesélte, hogy tegnap születtek kiscicáik és én nagyon szerettem volna őket megnézni, de féltem, hogy anyám nem engedne el. Így kitaláltuk a kispisis logikánkkal, hogyha felszállok a lány biciklijére és azzal gurulok el a házunk előtt, annyira gyors leszek, hogy anyám nem ismer fel. Fel is pattantam a járműre és elkezdtem tekerni. Barátnőm viszont kitalálta, hogy még életűbb az álca, ha ő ,,Ákos (akkori osztálytársunk, aki sokat piszkált minket), add vissza a biciklim!" kiáltásokkal fut utánnam. Megtörtént a macska simogatás, hazamentem. Kiderült, hogy anyám végignézte a jelenetet az ablakból, ahonnan tökéletesen úgy látszott, mintha elloptam volna a másik lány biciklijét. Próbáltam neki magyarázkodni, nem hitt nekem, rendesen megkaptam a magamét.

Másodiknál kicsit idősebb voltam, olyan 13 éves. Anyámról tudni kell, hogy jegyek tekintetében nagyon szigorú, ötös a minimum teljesítmény. Abban az évben új angol tanárt kaptuk, aki miatt rendesen fel kellett kötni a gatyám. Egy dolgozatra rengeteget készültem, de mikor kiosztotta szomorúan kellett konstatálnom, hogy hármas lett. Anyám rettenetesen ki is akadt, leordított, majd az év végéig (december eleje volt) eltiltott a TV-től, számítógéptől, meg minden egyéb elektronikai eszköztől. A téli szünet így telt el, majd az utolsó napjaiban, mikor már vége volt a büntetésnek, Január elején valahogy újra anyám kezébe került az a bizonyos dolgozat. Észrevette, hogy az egyik feladat pontjait nem adta hozzá a többihez a tanár. Ez 10 pontot jelentett, amivel már meg lett volna az ötös. Szerintem az utca végén is hallották, ahogy homlokon csapom magam.

Két éves lehettem, eltörtem egy bögrét, -már nem emlékszem hogyan, -vesszővel kaptam ki, hurkás lett a fenekem tőle...

Másik emlékezetes kikapás 4-5 éves koromban történt. Naponta járt a fagyis biciklivel még akkor. Gyakran kaptam egy gombóccal, de aznap anyám valamiért azt mondta, hogy nem vehetek. Nagyon szerettem volna azt a fagyit, tudtam hol tartják a pénzt, és elemeltem egy százast...aztán, hogy ki ne derüljön, mondtam a fagyis néninek, hogy nem kérek vissza! (50 fillér volt a fagyi) Becsületes volt a fagyis, ismerte anyámat, szólt neki, hogy valami nem kerek...hát rendesen el is tángáltak utána!

Ez "jogos" volt, de az elsőt a mai napig nem tudom megérteni és elfogadni. 55/N