Áldásodat adnád anyukaként 9 év különbségre?

Én magam 18 felé közeledő lányként kijelentem, hogy a koromnál mind külsőre, mind belsőre éretlenebb vagyok. Éppen ezért nem tudnám elképzelni magam egy nálam sokkal idősebb srác mellett. Pl egy srác nálam max 20 lehet, de inkább legyen alatta, korra meg legyen minimum 15. (A 15 amúgy kb öcsém korosztálya, de egész jól kijövök az akkora srácokkal)

Szerintem nem reális azt mondani, hogy egy 13 éves egy 18-20 éves szintjén van (akkor persze én is azt hittem, most azt mondom, hogy még én se vagyok ezen a szinten)

A 22 éves srác meg nem lehet olyan ártatlan, mint egy 13 éves. Akárhogy nézzük, 1-2 éven belül majd dugni akar, és lehet ez a lánynak még akkor is korainak fog hatni.

Ha a fiú "ártatlan lányt" akar, keressen legalább középsulis (16+) vagy egyetemista visszahúzódó lányt maga mellé. Ha pedig a lány érettebb fiúra vágyik, keressen a korosztályából magához valót (nem lehetetlen, ismerek lányt, aki 12 évesen jött össze a pasijával, most 15-16 körül van, és még járnak)

Szóval tömören: én vétóznám

Ha a lány vagy: ne légy naiv! Találsz jobbat, aki szeret. Időd mint a tenger, nem maradsz le semmiről.

Ha a srác: Sok lány van, aki közül választhatsz. Ha vonzz a gyerekesség, a korosztályodban is biztos vannak babaarcú, aranyos személyiségű lányok

Ha a szülő: légyszi ne cseszd el! Értem én, hogy jót akarsz a lányodnak, de ekkora korkülönbséget 16-18 éves koráig ne engedj neki! Nagyon negatívan tudja egy ilyen kapcsolat torzítani egy ekkora lány személyiségét, és egy pozitív példát sem láttam az ilyen fiatalon kezdett majd egy évtizedes kapcsolatokra.

Érdekes a téma, de a rokonságban van ekkora korkülönbséggel egy immáron házaspár, igaz nem ebben a korban jöttek össze, de a szerelmük stabil.

Nem tudom te ki vagy a történetben, esetleg egy spekulatív kérdés, én ha nálunk ilyen szituáció lenne, először együtt beszélgetnék el velük, utána külön-külön erről a helyzetről, majd ismét együtt. Kikötném ugyanakkor, hogy bár a virágnak megtiltani nem lehet, de 16 éves kor alatt ne létesítsenek szexuális kapcsolatot, és megbeszélném velük azt is hogy miért?! Ha a fiú addig hajlandó várni, akkor áldásom reájuk, nekem megér egy esélyt a fiúnak akkor is, ha idősebb és már érett.

Azt gondolom, ha most itt én is behisztiznék, mint a kommentelők 90%-a, az ebben a helyzetben kinek lenne előnyös? Ellenben mivel segítenék a saját gyermekemnek a legtöbbet? Hisztivel és tiltással (és ezzel kockáztassam meg, hogy elveszítem a gyermekem bizalmát, ami nekem minden pénznél drágább, plusz kényszerítsem ezzel a mentalitással arra, hogy titokban csinálják esetleg idejekorán), vagy hogy (én) "felnövök a feladathoz" felelős szülőként és a felekkel szorosan együttműködve megpróbálnám azt kezelni irányítani, amíg azt módomban áll?! Mert hisztizni szerintem egy gyereknél oké, egy szülő használja, amivel megáldotta a Jóisten, és tanulja meg empátiával, szeretettel és együttműködéssel kezelni azt, amin változtatni úgysem tud! (Amúgy meg ha a fiú tényleg ennyire jámbor és tényleg szeretik egymást, akkor egy főnyeremény lehet vejnek, amit kár lenne csak úgy eldobni. Nálunk is a rokonságban a fiú apósa-anyósa "fiamnak" hívja a vejüket, annyira szeretetteljes és meghitt a kapcsolat, ami szerintem igen ritka nagy érték a mai világban! És igen, hasonló mentalitású a fiú, mint az általad felvázolt esetben, kérdező!)

A családi béke nálam általában előbbre való bizonyos elvekhez való ragaszkodásnál. Nem minden kérdésben, de azt gondolom bizonyos dolgoknál fontos, hogy tudjunk illetve tanuljunk meg ezekből engedni, kompromisszumokat kötni, mert csak így lesz boldog egy család! :)