Hogy ítélitek meg ennek a gyereknek a viselkedését az adott helyzetben?
12,5 éves világmegváltó (és kissé tudálékoskodó) fázisában lévő, de amúgy okos, rendes kiskamasz fiú (párom gyereke) a Vadasparkban volt velünk. Az egyik ketrecnél többen álltak és nézték és etették a mókust. A fiú odament a "sűrűjébe", mi pár méterrel mögötte álltunk. Egyszerre jön, hogy "ezek itt" most csúnyán néznek rá, mert szólt nekik, hogy "elnézést" és ràmutatott a ketrecen lévő "Etetni tilos" tàblára, jelezve nekik, hogy tiltott dolgot csinálnak. "Ezek itt" két negyvenes családapa volt a gyerekeikkel. Valóban ahogy eljöttek mellettünk, haragosan néztek, de nem mondtak semmit. Èn tartottam a tekintetüket, gondoltam, ha előhozzàk a dolgot, megbeszéljük. De ez csak egy pillanat volt és már tovább mentek.
A gyerek felzaklatta magát, felváltva magyarázta, hogy mennyire fèl tőlük, meg azt, hogy de hát neki volt igaza, mert a mókusnak baja lehet az etetéstől és ki volt írva (amúgy azt sem tudom, hogy ételt adtak nekik vagy csak a fákról leesett makkot).
Hogyan lehet megítélni ezt (nyilván nem kötekedni akart, de azért ez mégsem volt illő magatartás) és hogyan reagálnátok? Nekünk elég zavarba ejtő helyzet volt mindent figyelembe véve, hisz magánál az incidensnél nem tudtunk beleavatkozni (nagyon rövid kommunikáció lehetett, mert közel álltunk, néztük a mókusokat csodáló gyerekeket, mégsem észleltük), és az apukák meg nem szólítottak meg minket.
válasza:Túlgondolod a dolgot. Nem az “életébe szólt bele”. Akkor szólt volna bele az életébe, hogyha azt mondta volna, ne házasodj össze xy-nal vagy hogy fúj de ronda a cipőd.
A mókusos és a piroslámpás eset is kb ugyanaz, azért szóltak, hogy megvédjenek valakit és felhívják a figyelmüket egy olyan dologra, ami nyilvánvalónak kéne hogy legyen egy felnőttnek.
Szégyellheti magát az a felnőtt, aki nem tudja felfogni, hogy nem csinálhat önkényesen azt amit akar (persze átkelhet a piroson, csak ne csodalkozzon, ha kivasalják), ezek meg nem veszélyeztethetik az állatokat.
Ne gondold túl, jól tette a gyerek.
Sajnos én nem tudom így látni, úgy érzem, egy gyerek soha nem szólhat rá egy felnőttre, illetve nem normális, hogy a gyerek okvetlenkedése miatt a szülei kínos helyzetbe kerüljenek.
De ő nem az én gyerekem, szóval ebben semmiképp nem voltam kompetens dönteni, és nem is véleményeztem, csak magamban elképedtem.
Saját gyerekemnél szóvá tenném, hogy bár tartalmilag igaza van, de túllèpte a gyerek státuszból adódó hatáskörét (figyelembe véve azt is, hogy szólhatott volna nekünk).
A piros lámpát egyáltalán nem értem, hogy jut eszébe vkinek ezzel foglalkozni, hogy más milyen lámpán megy át. Mondjuk én is simán átmegyek rajta, ha nem jön semmi vagy messze, nem tartom ezt ilyen abszolút érvényű dolognak. De ha meghalok emiatt vagy börtönbe kerülök, az èn bajom, mi köze ehhez a 4 éves Józsikának, és kinek gondolja magát, hogy idegen felnőtteket kioktat? Alap nem az, hogy gyerek akkor beszél felnőtt jelenlétében, ha kérdezik valamiről?
De biztos aki nagyon liberáliaan nevel, annak ezek beleférnek, a kommentek óta nem látom annyira fekete-fehéren a dolgot, szóval köszönöm.
válasza:“Gyerek státusz” ez a baj... Előző vagyok és borzasztó távol áll tőlem a liberális nevelés, de szerintem ez alap dolog, hogy rászólunk arra, aki éppen károkat készül okozni az állatoknak, az állatkertnek. Hasonló eset volt, amikor földhöz csaptak egy szurikátát (vagy nem is tudom már pontosan mit), mert valami agyhalott a figyelmeztetés ellenére benyúlt, az állat persze megharapta. Kioltottak egy kis életet azért, mert nem jut el az agyukig, hogy betartsák ami ki van írva. Ha jól emlékszem gyerek volt az elkövető, látod mennyire jó, hogy tudatos a ti gyereketek.
Piros lámpánál ugyanez, velem fordult már elő, hogy sietségemben majdnem átmentem a piroson véletlenül, nem bántam volna, ha valaki rám szól. Tehát vannak ilyen helyzetek. Ennyi erővel ha betörnek valahova, azt se jelentse mert “kilép a gyerek státuszból”? Gyereknek lenni csak egy állapot, meg is kell tanítani arra, hogy védje az ártatlanokat. És mint mondtam, távol áll tőlem ez a mai nagyonliberális nevelés.
Kicsit úgy érzem, hogy át kell gondolnom, mert egyrészt én se gondolom, hogy ne álljon ki valaki az ártatlanokért, de közben azt se, hogy egy gyerek nyugodtan szóljon bárkire. Nem kell vigyàzva állnia egész nap, de az igazságosztást a felnőttek felé túlzásnak érzem.
Itt mindenki olyan egyértelműen a gyereknek adott igazat, de megkérdeztem még a volt osztálytársnőmet, akit kicsit tekintélyelvűbbeb neveltek, és egyértelműen azt mondta, hogy gyerek nem szólhat ra felnőttre, nekünk kellett volna szólnia.
Másrészt persze ha meg arra neveled, hogy nézzen félre, akkor ezt tanulja meg, és az sem jó.
válasza:Szerintem el lehet erről filozofálni itt (bár majd attól lesz valami helyes, ha sokan annak gondolják? :)) de túl nagy feneket ne keríts ennek az egyszeri eseménynek, pláne a gyerek feje fölött.
Szerintem az "csak" a "gyerek státusz", hogy tiszteld a szüleid, vagy ne beszélj vissza a tanárnak, add át a helyet a villamoson a rászorulónak, legyél illedelmes és kedves, hogy veled is azok legyenek és jobb legyen a világ... stb. De ha egy - ráadásul ismeretlen - felnőtt rosszat csinál, nem feltétlenül kell eltűrni csak azért, mert felnőtt. Csak mivel erőfölényben van, nem érdemes vele kikezdeni - szerintem maximum ez fakadt a gyerek státuszból ilyen szituációban (amit ő egészségesen meg is érzett).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!