Szülők, Hogyan lehet egy 19 éves fiút normális időben lefektetni?
Tehát van egy 18 éves fiam és egy 10 éves lányom. Már tettem fel nem régebben egy kérdést a kislányomról, viszont most a fiam egyik problémáját szeretném orvosolni. Sajnos apjától (akitől már elváltam) átvette azt a rossz szokást, hogy éjjeli bagoly lett. Úgy viselkedik, mintha még mindig egy 14-15 éves lázadó kamasz lenne. Hajnali 3-kor fekszik le, addig számítógépezik és hangosan beszél a barátaival (nem lehet tőle aludni, mert zeng a ház). Délután 1 körül kel fel. Teljesen elcsúszott a bioritmusa. Általában én és a lányom legkésőbb 10-kor már ágyban vagyunk (ma kivételes esetem ez, mert már meguntam, hogy sosem fekszik le időben a fiam és most már elkérem a segítségeteket). Viszont ez őt magasról hidegen hagyja, ha rászólok, mert nem bírunk tőle aludni,akkor egy picit halkít, de ugyan úgy pofázik tovább, meg sem áll a szája. És ugye 10 és hajnali 3 között elég sok idő eltelik. A másik, hogy nem csak számítógépezik hanem lefekvés előtt, fél 3 és 3 között nem zavartatva magát megy el fürdeni, és járkál folyamatosan a konyhába enni, hiába vacsorázott mondjuk 8 körül, ő eszik 11 körül, majd utána 2 körül is elmegy enni éjjel, megken magának egy szendvicset vagy berak valamit a mikróba. Ez is nagyon zavaró. Mivel nem tudtam rávenni, hogy a nyáron dolgozzon, ezért ugye egész nyáron nem fáradt ki, itthon vakarta a "botját" és aludt, döglött egyik helyről a másikra. Egyetemre megy és azt mondta szeretné kiélvezni a semmit tevést, még mielőtt nekivág az iskolának. Pedig jól jött volna ha besegít a családnak, legalább a felét jó lett volna nekünk adnia, ezzel megtérül, hogy eltartom, és ő neki is marad zsebpénze. És el is fáradt volna, ami miatt el aludt volna korán. Ja és ugye mivel nincs nála délelőtt, mi pedig már 8-kor legkésőbb fent vagyunk (ha munkába megyek akkor 6-kor), rá pedig nem lehet számítani semmiben és reggelit sem tudok neki adni, ami engem nagyon frusztrál.
Próbálom hétvégén felkelteni olyan 9 körül, de mindig visszaalszik, rászólok fél óránként, visszaszól hogy jó majd jön, de hiába. Délután 1-ig vagy legkorábban délig haszontalan a hívásom, pedig addig folyamatosan ordibálok neki félóránként, mintha pont nem érdekelné. Aludni is próbálom elküldeni 10-kor, de lehetetlen. Ha már nagyon nem bírom és felkelek a pofázására, akkor berontok idegből a szobájába és leordítom, hogy húzzon aludni, de nem segít. Ha esetleg felkelek éjszaka wc-re és akkor is látom, hogy játszik, akkor is rászólok de csak visszaordít, hogy hagyjam békén. Na de mivel ugye mi panelba fogunk költözni kertes házból, ezért erről le kell szoknia, mert nem ordibálhatunk egymással éjszaka ott és nem is pofázhat éjszakába nyúlóan mert a fal másik oldalán zavarja majd a szomszédokat. Minden segítséget köszönök erre a problémára.
de szerintem a kamaszoknak a égvilágon semmi problémájuk nincs, így nem eshetnek depresszióba
idióta.
Ki fizeti a fiú mobilszámláját? Ki tartja fenn a kocsiját: kötelező biztosítás, benzin? Ki vásárol rá(ruhát, fehérneműt, dezodort, ételt)? Ki mos, vasal, takarít rá? Mik az ő kötelességei?
Ennyi idős fiatalnál, sőt, fiatalabbnál is alap, hogy ha mást nem, de besegítsen a háztartásba. Értem ez alatt a saját szoba rendben tartását, segítséget a nagybevásárlásban (miért az ötvenx éves anyuka szakadjon meg a napi cipekedésben, mikor otthon vakarja a micsodáját egy nagy lakli kamasz?), heti néhány nap elmosogatás, szemét levitele. Ezek nem olyan dolgok, hogy meg kellene benne szakadnia, és nem várhatja el, hogy mindent az anyuka csináljon, mert azért teljes állásban dolgozni, rendben tartani egy háztartást, nevelni két gyereket (láthatóan segítség nélkül) nem kis dolog. Lehet, hogy a kérdezőnek nem megy tökéletesen, de megnézném, hogy ki az, akinek menne segítség nélkül.
Az egy dolog, hogyha a fiatal elmegy nyári munkára, és a családnak nincs szüksége az alap megélhetéséhez a pénzre, akkor tartsa meg a keresményét zsebpénznek, de akár a maga szükségleteinek egy részét igazán fizethetné belőle, nem várhatja el, hogy az anyja mindent a popója alá toljon! Viszont a kérdésben szereplő fiatalember el sem ment dolgozni, és a leírás alapján otthon sem segít be SEMMIT, elvárja, hogy kiszolgálják, és még zavarja is az életmódjával a családfenntartót, és ezt még csak meg sem lehet vele kulturáltan beszélni. Ebben a szent pillanatban a kérdező helyében azonnal befejezném a fiú támogatását a legalapvetőbb, életbenmaradást szolgáló szükségleteken kívül. Értve ez alatt: nem kap pénzt telefonszámlára, kocsira, ruhára, cipőre, nasira (chips, üdítő). Nem mosok, nem vasalok, nem takarítok rá. Szennyeseit bedobom a szobájába, mossa, teregesse, vasalja ő. Nem takarítanám a szobáját, be sem lépnék. Amikor reggel alszik, nem lennék tekintettel az ő igényeire, ugyanúgy zajonganék, mint ő esténként. Ha elkezdesz sorban nemet mondani az igényeire, előbb-utóbb észbe kap.
Hülyével nem érdemes vitázni. Gőzöd nincs a depresszióról. MEg a gyereknevelésről sem.
NEm lep meg, hogy egyedül kell nevelned, ekkor félbolondot nehéz lehet elviselni.
Miért szültél, áruld el...
40 órát dolgozzon a suli mellett? Hogy megtérüljön az eltartása? Olyan undorító vagy, hogy arra nincsen szó.
ÉS van oka a depresszióra. VAn egy böszme anyja.
Egyre gázabb amit itt összehordasz. Ez a fiú nem depressziós, egyszerűen csak s.Z.Arik rád ahogy te is tetted ezt vele egész életében mikor arra kényszerítetted, hogy ilyen mérgező környezetben nőjön fel.
Hozzászokott a veszekedéshez? Nem! Nem lehet hozzászokni, cserébe viszont lepereg róla és közönyös lesz.
A szüleim egész életemben veszekedtek előttem. Soha nem szoktam meg, viszont most vért izzadok hogy legyőzzem a késztetést, hogy én is folyton ezt tegyem mikor indokolatlan. Mert ezt hozom magammal, mert ebbe nőttem fel. A különbség az hogy ennekellenére az én szüleim nagyonis támogatóak, csak épp egymást ölték folyton.
Egy kamasznak nem lehet problémája? Te gondolkozol is vagy csak úgy ide böfögsz néha valamit?
Te mikor felejtetted el, hogy voltál kamasz és hogy az akkori problémák bizony nagyon is súlyosnak érezted akkor? És úgy érezted vége a világnak miután Pistike dobott... Minden életkornak megvan a maga valós és komoly problémái, amit komolyan kell venni. Különben ha így állsz hozzá akkor ne csodálkozz, hogy őt se érdekli a te problémád. Amúgy jelzem nem ő akart megszületni! Ti akartatok felelősséget vállalni egy életért egy életen át. 31 éves vagyok de a szüleim még most is bármikor segítenek ha kell bármilyen módon!
Egyébként bőven elég probléma a gyerekednek, hogy ott vagy neki te...
azért kell panelba költözni kertes házból, mert kifizetted a fiad jogsijának a felét? szerintem elég furcsa a felfogásod, kapcsold ki a rutert, húzd ki a netet,vagy mittudom én.
ha 19 évesen meg ennyi esze van a fiadnak, hogy egész éjjel zavarja a család nyugalmát, akkor ott valamit eléggé elrontottál. én is fent szoktam lenni éjjel, de tiszteletben tartom, hogy mások meg ilyenkor pihenni akarnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!