Súlyos testvér probléma! Mit tudok tenni?
Két lányom van.Az egyik 16,a másik 11 éves.Eddig is tudtam,hogy a nagyobbik nem szereti túlzottan a kicsit,mert idegesíti (teljesen különbözőek,az egyik hangos és ugrál,a másik meg ül és csendben van).Az utóbbi időben viszont többször összekaptunk,mert hogy ő a kicsivel nem hajlandó elmenni sehova,ő nem tűri tovább,elege van belőle.Megmondtam neki,hogy ezt így nem lehet,mégiscsak a testvére.Erre azzal dobálózott,hogy az ő gyermekkorát megkeserítette,miatta érzi rosszul magát,miatta lett ilyen keserű és hogy NEM KELLETT VOLNA MEGSZÜLETNIE, mert hogy elrontott mindent.Ezen felkaptam a vizet,a kicsi is sírt és otthagytam,hogy ezen gondolkodjon még egy kicsit.
Ma újra beszéltem vele és elmondta,hogy kicsiként mi mindig kiabáltunk vele,megbüntettük és elnyomtuk őt a kicsivel szemben.Ebben sajnos van igazság.Mindig bántotta a testvérét,ellökte,megütötte-rúgta,ezért büntetést és fejmosást kapott.Nos mint kiderült,ezek nagy része nem volt igaz,a kicsi találta ki és utána jót röhögött rajta.Tudom,a mi hibánk is,de honnan kellett volna tudjuk?2 percre elég volt őket egyedül hagyni és már ment a sírás.
Szerinte azért sem voltak vele a barátai,mert hogy neki a kicsit vinnie kellett magával(ment volna ő is ki játszani,de egy 4 éves egyedül?)és senki nem akart vele játszani miatta.
Aztán inkább ki sem ment,nehogy vinnie kelljen magával a testvérét és azóta is a szobájában gubbaszt egyedül.
Igen,a kisebb tényleg hisztis (most is), de csak szerintem reagálva ezt túl?
Én ezt elég súlyos gondnak tartom,főleg, hogy a lányom egyetemre jó messze akár menni a testvére miatt.
Mit tudok tenni? Menthető még?
Próbáltam közös programot szervezni nekik,de nem nagyon élvezték(a nagy goromba,a kicsi meg sértődékeny).Esetleg pszichológus?
Beszélgetés szintén nem használ.
Fú de utáltam, az én szüleim is kiküldték velem az öcsém, pedig kettőnk közt csak 2 év volt..
Jogosan utál a gyereked, a testvérét is.
Azonnal kezd el rendberakni a dolgot, többek között azzal, hogy a nagy előtt bocsánatot kéreted a kicsit, őszinte megbánás legyen ám sírással! Ha nem sír, nem őszinte!
Velem még 18 évesen is eljátszatta anyám, hogy ne sajátítsam ki a pasimat, hadd játsszon vele az öcsém.
Nem kell annál jobban kedvelnie, hogy elviseli, a nagy joggal goromba!
Te vagy az elsőszámú ember, akinek kb térden kéne csúsznia a nagy gyereke előtt, hogy nem hitt neki, hogy jogtalanul büntette, hogy ráerölteti más társaságát éveken át, hogy sajnálod, hogy megbukott a kicsinél a nevelésed, és most ELKEZDESZ VÁLTOZTATNI.
NEVELD MEG A KICSIT, HOGY MAGÁTÓL(!) MEGKEDVELHESSE A NAGY!
Ha mázlid van, helyre lehet hozni, de esélyes, hogy egy életre elcseszted.
Ha látja a nagy, hogy szigorú vagy, vagyis végre neveled a hazudós hisztigépet, tehát volt értelme megnyílnia neked, akkor mehetnek olyan programok, mint a léghoki, ebben kortól független az ügyesség, versenyjáték, jól sülhet csak el, de ne ketten játszanak, hadd töltsék ki rajtad is a dühüket, szállj be te is, majd ketten legyenek ellened(közös ellenség összehozza az embert)
A nagy nyugodtan mondja el a dolgait a kicsinek is, így meg fog könnyebbülni, a gyerek meg nem hal bele, ha tudja, milyen érzéseket váltanak ki a tettei, csak jobb ember lesz tőle!
Fontos, hogy az egész a te felelősséged, így neked is bocsánatot kell kérned, itt te vagy a felelős(meg az apa)
Köszönöm a válaszokat! Akkor ezt tényleg nagyon el szúrtam.
A férjem nincs sokat otthon,mert dolgoznia kell(kamionos).Már rég nem kell a tesóját vinnie,mehetne amerre akarna,de nem hajlandó.Régen meg csak egy-két óráról volt szó,hogy kint legyenek.Voltak a kicsinek is barátai,de ő inkább a lányommal ment.Én nem tudtam mindig kint lenni velük,főztem,takarítottam,mindent intéztem,mert a férjem nem tudott otthon lenni.Ezért akartam,hogy játszanak együtt kint a többi gyerekkel,amíg én elvégzem a benti dolgokat.Utána mentünk mindig sétálni meg át mamához.Nem gondoltam,hogy ezzel ennyire elszúrom a dolgokat.Én nem akartam rosszat nekik.Bent is mindig olyan jót játszottak ebédig/vacsoráig.Azt hittem,hogy kint is szeretnek együtt lenni.
Megpróbálom megbeszélni vele,hátha sikerül.Természetesen bocsánatot is kérek tőle.Lehet külön program lenne nekik a legjobb.Úgy egyik sem nyúzza a másikat és nem is osztoznak majd.Majd valahogy megoldom.
Az a legszomorúbb ebben az egészben, hogy még most is megkérdőjelezed a nagylányod sérelmeit (szerinted túlreagálja). Felveted egy lehetőségként, hogy te rontottad el, de még nem láttad be.
Családterápiára van szükség. Minél előbb. A nagyot már megnyomorítottad, nagyjából látszik, mennyire, de szerintem a kicsiből se lesz így egészséges felnőtt.
Azt nem tudom, milyen szintig lehet javítani a kapcsolatotokon (gyerekek egymás közt, illetve te és a lányok). Azt viszont tudom, hová vezet, ha tovább erőlteted a dolgot. Köztünk 10 év van a tesómmal. Eldobható pelenkára nem volt pénzünk, így anyám textilpelenkát használt, amit 10 évesen nekem kellett mosnom a forgótárcsás mosógépben, a fürdőszobában, ahol se fűtés, se melegvíz nem volt. A mosáshoz a vizet a cserépkályha tetején melegítettük. Nem kellett volna ilyen viszonyok közé második gyerek, ezt mai fejjel már jól látom. Később én is jártam volna el a barátaimmal, de a testvéremmel nem akartam. Anyám ugyanúgy a nyakamba sózta a gyerekét, ahogy te. Melyik 16 éves akar úgy strandra menni a barátaival, hogy a nyakán lóg egy hisztis hatéves? Aztán én is az alapján választottam egyetemet, hogy minél messzebb legyek, nem is jártam haza, max 2-3 havonta. Anyáméknak persze én vagyok a feketebárány, aki sosem szerette a testvérét. Nem, egyébként tényleg nem. Mindig neki hittek, mindig az történt, amit ő akart. Nekem se pénz, se figyelem nem jutott, miután ő megszületett. Ez egy egygyerekes háztartás volt, és azzá is változott vissza, miután én 18 évesen eljöttem.
Anyám továbbra is erőlteti, hogy legyünk jóban. Ugyanaz, amit te is írsz, hogy mégiscsak a testvérem. És tudod mire jöttem rá? Az, hogy valaki a vérrokonom, a világon semmire nem jogosítja fel. És ez igaz a testvéremre éppúgy, mint az anyámra. Évek óta nem beszélek egyikőjükkel sem, mert egyszerűen nem érdemlik meg. A testvérem egy kis patkány, aki azóta hergeli ellenem a szüleimet, mióta eljöttem, és végül csak elérte a célját, egyke lett. Többek között ilyen dolgok, hogy erőltették, hogy a tesóm legyen a gyerekem keresztszülője, én meg ezt nem akartam, így nem is ő lett. Szerintük ezzel az egész világ előtt megaláztam a húgomat. Anyámnak persze egy pillanatig nem jutott eszébe, hogy ő bacta el több soron.
1. Ha nem fér bele anyagilag/érzelmileg, akkor nem kell második gyereket szülni.
2. Nem szabad egy 10 évesre hagyni a gyerek nevelését.
3. Ha már mindenképp meg kellett szülni a másodikat (szocpolgyerek, ugyebár), és sikerült jól elcseszni mindkettő életét, akkor legalább vállalni a felelősséget és békén hagyni őket, nem erőltetni, hogy legyen köztük kapcsolat. Nem folyamatos bűntudatot kelteni bennük, amiért "nem tudnak jó testvérek lenni".
(Bocs, hogy hosszú lett, ez most kikívánkozott.)
Most is magad mentegeted.. Hogy dolgod volt.. Mikor csak az első volt.. Akkor nem volt? Akkor nem kellett fozni???
Meg h vele akar menni... Eeeees? Annyival nem idősebb h vigyazzon ra rendesen, plane ha eltero a szemelyiseguk. Plusz ugye akkor mar kb utalta a tesojat.... Itt is AKAR, AKAR, AKAR.... Ha a gyerekem késsel AKAR szaladgálni akkor megengedem????
Mi a következő lépés.. Bocsánatot kérsz a nagytol őszintén. Hogy TE nem viselkedtel felnőtt módjára... Majd a kicsit is leulteted es elmondod az UJ szabalyokat... Pl nem hiszel el neki mindent, mert tudod hogy éveken keresztül becsapott téged. Nagyot engeded egyedul... Elobb utobb menni akar. Kicsit nem bizod ra. Eleg nagy mar hozza h a kicsi is, h ne kelljen felügyelet alatt lennie. Kicsit is bevonni a hazimunkaba...stb...nagynak privát szféra..
Es ezeket úgy mondom h nagytesom van, aki tan evente 1szer vigyazott ram.. Nekunk meg csak egy gyerekunk van, mert elertem a tureshataromat, egy gyereket vagyok kepes ellátni normálisan. 2re nem lenne elég a kapacitásom es sanszos h beleesnek ebbe a hibaba..
Jajj szegény, még mindig magadat sajnálod és lekezelő vagy a naggyal.
Tiltakozott a nagy, hogy kimenjen a kicsi, gondolom. Ha akarta volna, hogy kimenjen az ő barátaihoz, akkor kihívta volna, vagy a gyerekek kihívták volna.
A nagy viselkedése a sérelmek miatt ilyen, nem várhatsz egy boldog gyereket a sérelmek után! Ha folyamatosan tömnek spagettivel, egy idő után megutálod, és már nem akarsz akkor sem enni, ha már nem kényszerítenek.
Szerencsére kevesen utálnak meg valami egy életre, neki most az elmenetellel van baja, eddig rossz volt neki, nyugi kell, hogy elkezdhessen jó elmenetelt is elképzelni magának, hogy vágyhasson rá,
Van, akinek 2 hét, van, akinek 2 év kell.
Hihetetlen milyen kevéssé fontos számodra a nagy, és mennyire fontos a kicsi.
A kicsi ki akart menni, a nagyot eszedbe sem jutott megkérdezni, csak az számít, mit akart a kicsi..
Hiába mondta el a lányod a problémát, hiába mondták idegen ugyanazt, te még mindig nem sajnálod a dolgot, mentséget keresel és a lányod természetét hibáztatod! Fene se akarna ilyen anyát magának..
Olvasd el mégegyszer, milyen nevetségesen hat, hogy az egyik gyerekedtől meg akartál szabadulni a házimunka miatt, ezért rosszat okoztál a másik gyerekednek, és ez nem érdekelt.
Értjük, hogy neked is rossz volt, de te felnőtt vagy, a gyerekeid pedig gyerekek, hiába nagyobb az egyik, ő is ugyanúgy gyerek!
Egy lelkiismeretes anya minimum bőgne ilyenek után, de gondolom neked egy könnycsepp sincs a szemedben..
Próbálkozz jobb anya lenni, legalább most, ha eddig nem ment!
Mondom ezt egyedülálló anyaként, nem rinyálok, és a gyerekeim beelőzik a házimunkát a fontossági sorrendben.
Egy 4 éves gyereket rábízni egy 9 évesre nagyon nagy felelőtlenség. Egy 4 éves gyerekre non-stop figyelni kell. Szerinted a nagyobbnak ez jó volt? Házimunka miatt lepasszolni, meg nagyon rossz indok.
Mindig a kicsinek adtál igazat. Ezzel rontottad el a legjobban. Eddig nem esett le, hogy a két gyerekek között konfliktus van? Hogy lehetsz ennyire hanyag? Egy vitás kérdésben mind a két felet meg KELL hallgatni.
Fejezzétek be a kérdező ekézését!
Minden egyes gyereknek van valami nyomora a szüleivel kapcsolatban, nekem is, nektek is, a gyerekeiteknek is lesz, mivel senki sem tökéletes anya, szülő.
A kérdező elismerte, hogy hibázott, igyekszik kijavítani, tanácsot kért, nem kioktatást az állítólagos mintaanyáktól.
Nem vagyok mintaanya, ha az lennek szülnek meg egy gyereket, h megadhassam a testvért az egykemnek. Nem vagyok mintaanya, mert sokszor kiabalok. Nem vagyok mintaanya... Mert eleg sok oka van. Nem akartam savazni a kérdezőt... Hiszen a kerdes alapjan belatta h butasagot csinalt... De a kommentje felbosszantott... A kicsi akarta, akarta, akarta.. Rosszul csinaltam.. De, de, de, de, de, de....
Igen az szuper h beismeri h nem jol csinálta, de utana is csak mentegeti mgat.. Ha azt irna... Ferjem kamionos volt, en meg ugy viselkedtem mintha a nagy bebiszitter lenne... Tudom h ugy kellett volna h a kicsivel is ugy csinaljak mintha egyke lenne... Azaz, reggel jatszo... Nagy mehet kesobb is, utana haza, fozni... A kicsi jatszon egyedul is, stb.... Csak így nekem könnyebb volt! - ha ezt írta volna nem haborodok fel.. De így igen...
Nem, senki sem mintaanya, de az én gyerekem nem utál engem, sőt..
Elég jó anya vagyok, onnan tudom, hogy a gyerekem elmondja a sérelmeit, el meri mondani a sérelmeit!, én meghallgatom, mert engem érdekel és ami a legfontosabb, hiszek neki!
A kérdező nem mintaanya, de nem is elég jó anya, hanem rossz anya(de nem a legrosszabb)
Te éreztél megbánást, mikor a gyereke személyiségét okolta egyből a rossz dolgok beismerése után? hogy már lehetne boldog, mehetne akármerre attól, hogy régen rossz volt neki!
Igazi érzéketlen tapló, lekicsinyli a problémát és hárít, a nagyobbik gyereke személyiségét és a kisebbik gyereke akarnokságát okolja a saját hibáiért!
Milyen anya okolja a gyerekeit a hibájiért?
Mert ez a közepes anyába sem fér bele szerintem..
Ha megbánná más lenne, de nem érzi át és nem bánja, mert a kötelező sajnálom után a gyerekeket hibáztatta a helyzetért!
Ha már a lelkiismerete nem szólal meg, legalább a társadalmi nyomás miatt változzon!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!