Az öcsémmel valami nagy baj van, hogy tudnák segíteni neki?
Az öcsém 14 éves lesz. Nem valami átlagos... Mindig olyan negatív szemmel néz más emberekre, tisztelettudó, nem is szokott pimaszkodni, amíg beszélgetnek vele, addig mosolyogni is szokott, de ha a másik illető megfordul, az-az elmegy... Nem lehet szavakkal leírni, nem is olyan fejet vág, mintha gyűlölné, nem is szomorút... Lehet, a rideg lenne rá a megfelelő szó.
Ki nem lehetne belőle nézni, legalábbis az iskolatársai, hogy jó tanuló. Én is azt hittem, hogy 3-4-s, de a humán típusú tantárgyakból dicséretes, amiért nagyon büszke vagyok rá.
De egy hete ki kellett töltenie az osztályának egy papírt, amit természetesen neki is. Anyukámmal elmentem a fogadóestjére, mert kíváncsi voltam rá.
Szóval az etika tanára, megmutatta nekünk a papírt.
(Ezen a papíron az osztálytársai nevével kellett VOLNA válaszolnia, amit meg is tett egyes helyeken. De ami hozzá is kapcsolódik, például:
"Ha lenne egy titkod kikkel osztanád meg?"
"Válasz: A titok azért titok, mert senkinek nem kell/kellene tudnia, nem?"
Tehát teljesen kikerülte az ilyen típusú kérdéseket.
Emellett amiket mondott róla az etika tanár... Azt mondta róla, hogy már túlságosan reálisan látja a világot az ő korosztályába, meg amiket mond órákon, azokon ő maga is elcsodálkozik. Kérdezte a tanára például, hogy mi kell a sikeres élethez - ő meg azt mondta, hogy: Aki tisztességesen játszik, az elbukik, míg aki piszkos módszerekkel játszik azé lesz a hatalom.
Meg a fogalmazásai a szerelemről, a becsületről... Azt hittem anyukám leesik a székről.
Elméletileg szeretik őt a tanárok, meg az osztálytársai is, de ha valahova elhívják, akkor mindig kibúvókat keres, hogy miért nem tud elmenni, és ezt azzal indokolja, hogy elég neki a tanítások végéig velük lennie.
Az is aggaszt, hogy sohasem láttam nálunk még egy osztálytársát sem. Nincsenek barátai!
Mindig olyan kedvtelen. Semmihez nincs kedve, néha van olyan, hogy miközben számítógépezik, akkor néha megáll, és vagy 5 percen át bámulja a monitort, majd folytatja.
Ezenkívül harapdálja magát. Most vettem ezt csak észre, mikor fürdött, és vette le a pólóját. Akkor harapás nyom volt a csuklóján, az erei táján, hogy már vörös volt.
Hogyan segíthetek neki ebben az esetben? Nagyon féltem, hogy később nem fogja semmire se vinni...
válasza: válasza:Le merném fogadni, hogy nem hagyta hidegen, szeirntem csak nem mutatja a ki az érzéseit. Én is dettó ugyanilyen vagyok, csak idősebb és nő.
A felfogásával nincsen gond, szerintem pont jó, hogy ilyen reálisan látja a világot, és azt sem értem, hogy azt miért találod furcsának, hogy a titkait nem akarja senkinek elmondani. Szerintem is azért titok a titok, mert nem tud róla senki. Az esetek 90%-ában én is kibúvót kerestem, ha elhívtak valahova, nem volt kedvem menni, úgy gondoltam, tudok én magam is szórakozni, nem akarok ezekkel az emberekkel még tovább ellenni, a szeretik őt meg elég tág fogalom.
A harapás furcsa. Tuti, hogy ő csinálta magával ? Nem lehet, hogy verekedett vagy ilyesmi ? Erre rákérdezhetsz, de ne mondd neki, hogy ez nem normális dolog, meg furcsának/bolondnak tartod, csak kérdezz rá.
Nem lehet mindenki társaságkedvelő, ő kifejezetten kerüli az embereket, és valószínűleg sosem lesz 20-30 barátja, akikkel igazi IHB bulit csapnak majd. Nekem is csak 1-2 barátom van/volt mindig is. Ha ő megtalálja azt, akivel úgy érzi, kijön, akkor onnantól lesz barátja. Gondolom a minőségre, mintsem a mennyiségre megy.
Az a titkos, csak egy példa volt, hogy semmire sem adott konkrét választ, amit kellett volna. Minden kérdés mellett kitért, ami hozzá is kapcsolódik.
A harapásra, hogy kérdezzek rá? Egyébként nem hiszem, mivel szerintem logikusan, így kéne akkor lennie, és neki meg így volt:
válasza:A csukló miatt orvos. A többi miatt nem kell feltétlenül aggódni, koraérett majd beérik az osztálytársai is. Én is sokszor vagyok ilyen van egy két barátom akiket szeretek de még hozzájuk se nagyon megyek meg ők se jönnek tudják ,hogy ilyen vagyok így szeretnek, azok akik nem ismernek pedig félnek tőlem. Beismerem néha rosszul esik, de nagyon sokszor előny a tiszteletteljes félelem.
16,5/L
válasza:Lehet én is elmegyek orvoshoz, de én imádom harapdálni magamat. Nem erősen, de volt, hogy meglátszott. (Nem fájdalomokozás a cél.)
Egyébként jó lenne, ha kifejezné az érzéseit... Sportol valamit? Mert nagyon elszigeteli magát, ki kellene törnie...
válasza: válasza:Én is ilyen vagyok, 14 leszek egy hónap múlva, csak lány.
Realista.... hát van ez így. Érdekes nézetei vannak, máshogyan látja a világot, de valakinek ilyennek is kell lennie.
...harapdálja magát. Nem mutatja ki az érzéseit, legalább is szavakban nem. Ezzel meg kifejezi. Okos gyerek, kinövi, megtanulja majd máshogy kezelni a problémáit.
Én egy ideig vagdostam magam, majd cigiztem. Lassan lekopott, és mára már tök normálisan oldom meg a problémáimat.
Akkor se örülök az ilyen viselkedésnek. Egyébként nem, nem sportol, nem is lenne rá ideje, ma kérdeztem meg tőle, és nem is akar. Egész héten jönnek hozzá magántanárok, és azt mondta, hogy 6 óra után ő nem fog elmenni sehova.
Oké, értem én, hogy jó ez így (valakiknek). De szerintem ez a harapdálás, engem nagyon aggaszt.
válasza:Amíg nem jutottam a harapdálásig, addig azt gondoltam, hogy nincs semmi gáz az öcséddel, kicsit magamra is emlékeztetett.
Amúgy szerintem azzal sincs baj, hogy nem igazán válaszolt az etika tanárnak. Én se biztos, hogy minden kérdésre konkrét választ írtam volna.
Viszont a harapdálásokat beszéld meg vele, mert ez nem feltétlenül normális. Először neki szólj, ne a szüleidnek, mert ha csak félre értetted a helyzetet vagy bármi, akkor csak rád lesz mérges, hogy bemártod anyukádéknál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!