Az öcsémmel valami nagy baj van, hogy tudnák segíteni neki?
Az öcsém 14 éves lesz. Nem valami átlagos... Mindig olyan negatív szemmel néz más emberekre, tisztelettudó, nem is szokott pimaszkodni, amíg beszélgetnek vele, addig mosolyogni is szokott, de ha a másik illető megfordul, az-az elmegy... Nem lehet szavakkal leírni, nem is olyan fejet vág, mintha gyűlölné, nem is szomorút... Lehet, a rideg lenne rá a megfelelő szó.
Ki nem lehetne belőle nézni, legalábbis az iskolatársai, hogy jó tanuló. Én is azt hittem, hogy 3-4-s, de a humán típusú tantárgyakból dicséretes, amiért nagyon büszke vagyok rá.
De egy hete ki kellett töltenie az osztályának egy papírt, amit természetesen neki is. Anyukámmal elmentem a fogadóestjére, mert kíváncsi voltam rá.
Szóval az etika tanára, megmutatta nekünk a papírt.
(Ezen a papíron az osztálytársai nevével kellett VOLNA válaszolnia, amit meg is tett egyes helyeken. De ami hozzá is kapcsolódik, például:
"Ha lenne egy titkod kikkel osztanád meg?"
"Válasz: A titok azért titok, mert senkinek nem kell/kellene tudnia, nem?"
Tehát teljesen kikerülte az ilyen típusú kérdéseket.
Emellett amiket mondott róla az etika tanár... Azt mondta róla, hogy már túlságosan reálisan látja a világot az ő korosztályába, meg amiket mond órákon, azokon ő maga is elcsodálkozik. Kérdezte a tanára például, hogy mi kell a sikeres élethez - ő meg azt mondta, hogy: Aki tisztességesen játszik, az elbukik, míg aki piszkos módszerekkel játszik azé lesz a hatalom.
Meg a fogalmazásai a szerelemről, a becsületről... Azt hittem anyukám leesik a székről.
Elméletileg szeretik őt a tanárok, meg az osztálytársai is, de ha valahova elhívják, akkor mindig kibúvókat keres, hogy miért nem tud elmenni, és ezt azzal indokolja, hogy elég neki a tanítások végéig velük lennie.
Az is aggaszt, hogy sohasem láttam nálunk még egy osztálytársát sem. Nincsenek barátai!
Mindig olyan kedvtelen. Semmihez nincs kedve, néha van olyan, hogy miközben számítógépezik, akkor néha megáll, és vagy 5 percen át bámulja a monitort, majd folytatja.
Ezenkívül harapdálja magát. Most vettem ezt csak észre, mikor fürdött, és vette le a pólóját. Akkor harapás nyom volt a csuklóján, az erei táján, hogy már vörös volt.
Hogyan segíthetek neki ebben az esetben? Nagyon féltem, hogy később nem fogja semmire se vinni...
A helyedben megpróbálnám rávenni, hogy hozzá hasonló, értelmes, koraérett, mély érzésű gyerekek társaságát is megismerje az "átlagos" osztálytársain kívül. Pl.: tudományos jellegű, iskolán kívüli kurzusok. Vagy talán színjátszó.
A harapdálás miatt tényleg orvos kéne, ugyanakkor ha "bemártod" őt a szülőknél, lehet hogy csak azt éred el vele, hogy elveszíted a bizalmát.
Én a harapásokon kívül teljesen normálisnak látom az öcsédet, viszont úgy gondolom, hogy nem csoda, hogy nem megy el az oszt társaival sehová, hát te írtad, hogy jönnek hozzá EGÉSZ HÉTEN a magántanárok, pedig némely tantárgyból így is dicséretes!
Őszintén, volt ennek a fiúnak gyerekkora? Minden nap magántanárok járnak hozzá, pedig csak 14 lesz. Gondolom ez nem most kezdődött. Mikor lenne ideje játszani, szórakozni? Persze, hogy koraérett, meg reálisan látja a világot...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!