Súlyos testvér probléma! Mit tudok tenni?
Két lányom van.Az egyik 16,a másik 11 éves.Eddig is tudtam,hogy a nagyobbik nem szereti túlzottan a kicsit,mert idegesíti (teljesen különbözőek,az egyik hangos és ugrál,a másik meg ül és csendben van).Az utóbbi időben viszont többször összekaptunk,mert hogy ő a kicsivel nem hajlandó elmenni sehova,ő nem tűri tovább,elege van belőle.Megmondtam neki,hogy ezt így nem lehet,mégiscsak a testvére.Erre azzal dobálózott,hogy az ő gyermekkorát megkeserítette,miatta érzi rosszul magát,miatta lett ilyen keserű és hogy NEM KELLETT VOLNA MEGSZÜLETNIE, mert hogy elrontott mindent.Ezen felkaptam a vizet,a kicsi is sírt és otthagytam,hogy ezen gondolkodjon még egy kicsit.
Ma újra beszéltem vele és elmondta,hogy kicsiként mi mindig kiabáltunk vele,megbüntettük és elnyomtuk őt a kicsivel szemben.Ebben sajnos van igazság.Mindig bántotta a testvérét,ellökte,megütötte-rúgta,ezért büntetést és fejmosást kapott.Nos mint kiderült,ezek nagy része nem volt igaz,a kicsi találta ki és utána jót röhögött rajta.Tudom,a mi hibánk is,de honnan kellett volna tudjuk?2 percre elég volt őket egyedül hagyni és már ment a sírás.
Szerinte azért sem voltak vele a barátai,mert hogy neki a kicsit vinnie kellett magával(ment volna ő is ki játszani,de egy 4 éves egyedül?)és senki nem akart vele játszani miatta.
Aztán inkább ki sem ment,nehogy vinnie kelljen magával a testvérét és azóta is a szobájában gubbaszt egyedül.
Igen,a kisebb tényleg hisztis (most is), de csak szerintem reagálva ezt túl?
Én ezt elég súlyos gondnak tartom,főleg, hogy a lányom egyetemre jó messze akár menni a testvére miatt.
Mit tudok tenni? Menthető még?
Próbáltam közös programot szervezni nekik,de nem nagyon élvezték(a nagy goromba,a kicsi meg sértődékeny).Esetleg pszichológus?
Beszélgetés szintén nem használ.
válasza:Hagyd őket békén. Két külön korosztály, két külön világ. Nem is értem miért akarod hogy a naggyal mászkáljon a kicsi, nem a nagy dolga vigyázni rá, és természetes, hogy 16 évesen baromira nem erre vágyik, hanem a kortársaira.
Ezt a "mégiscsak a testvére" dumát imádom, ezt pont leszarja egy gyerek. Csak még jobban egy koloncnak fogja érezni.
Plusz a sérelmek, amikről beszélsz...ezek nem ritka dolgok sajnos, jó lenne ha az emberek elkezdenék lassan felfogni hogy nem mindig a kisebb gyerek a fontosabb és a cukibb, hanem bizony néha a naggyal is foglalkozni kéne.
Teljesen érthető a nagylány kiborulása.
Még egy amire reflektálnék:
"ment volna ő is ki játszani,de egy 4 éves egyedül?"
Maradjon otthon. Mi az, hogy egyedül? Egy 9 éves gondjaira bízva sem túl felelősségteljes. Gondolom otthon vele vagy...vagy leviszed a játszótérre...vagy bármi korának megfelelő dolgot művelsz vele...komolyan odab*sztad a 9 évesnek hogy foglalkozzon ő vele? Ő a TE gyereked.
Tanácsom: hagy őket békén, majd az idő megoldja mostmár, ha ennyire sikerült elcseszni. A szünet segíteni fog. Közös programokat véletlenül se erőltesd. Fogadd el, hogy két külön ember, a nagy nem akar a kicsivel lenni, a saját életét akarja élni, a kicsi meg ahelyett hogy lógna a nagyobbon próbáld meg lefoglalni te, plusz azért 11 évesen már nem ártana ha lennének barátai...
válasza:Nálunk dettó ez volt, én voltam a kicsi és engem a nagyobb tesóm piszkált nonstop, szüleink előtt meg letagadta, kétszinűsködött. Annyira elmérgesedett a viszonyunk, hogy felnőttként már egyáltalán nem tartjuk a kapcsolatot.
Ami nekem segített volna, az az, hogyha a szüleink sokkal jobban kiálltak volna mellettem, ha legalább utólag bocsánatot kértek volna tőlem és szembesítik a tesómat azzal, hogy milyen genyó volt.
De semmi ilyesmi nem történt, mindig azt mondták, hogy jajj gyerekek voltunk, régen volt, felejtem el, nincs jelentősége.
Pedig volt, megkeserítette az egész gyerek-, és tinikorom.
válasza: válasza:Teljesen jogos a nagylányod felháborodasa. Áterzem a helyzetét, ugyanis gyerekkénr is rám volt hárítva a ket tesóm. Vigyázzak rá, játszak vele, ha sirtak én kaptam büntit, mutassak példát én vagyok a nagyobb, aha persze. Felnőttként sem olyan a kapcsolatunk az öcsémmel, mint amilyennek kellene. Én voltam a szitter, a takarítónő anyámnak, csak ő nem érzi, hogy elcseszte volna. Neki a mai napig én vagyok a fekete bárány.
Én ezért nem mondom soha, hogy a nagy játszon a kicsivel, nem hagyom őket egyedül, hanem hagyom, hogy gyerek legyen. Ha akar, játszik a tesóval, örülök neki, de nem használom szitterként.
Te cseszted el, de belátod, menjetek caaládterápiára, ha meg akarod menteni a kapcsolatukat.
válasza: válasza:A létező legrosszabb, amit két testvérrel tehet a szülője, hogy "összeköti" őket. "csak akkor mehetsz, ha viszed a kicsit is" vagy "csak akkor mehetsz, ha a nővéred is megy".
EZ tönkre tudja vágni a testvéri kapcsolatot.
Mit tudsz tenni? ne testvérekként kezeld őket, hanem 2 különálló gyerekként!
Segít, hidd el!
(egy kistesó ;))
válasza:"Szerinte azért sem voltak vele a barátai,mert hogy neki a kicsit vinnie kellett magával(ment volna ő is ki játszani,de egy 4 éves egyedül?)és senki nem akart vele játszani miatta."
Basszus, a TE gyereked, nem egyedül kell 4 évesen kimenni játszani, hanem anyával vagy apával! Még 6-8 évesen is!
válasza:Szia! Szerintem egy bocsánatkérés jár a lányodnak. Ha szeretnéd menteni a menthetőt, akkor beszélgess vele erről, illetve vesd fel a családterápia/pszichológus lehetőségét. Azért még legalább 2 évig otthon lakik, van még idő elrendezni a dolgot. Amúgy azt gondolom, hogy amellett, hogy jogosak lehetnek a felvetései, kicsit rá is keni a tesója a jelenlegi problémáit. Nem hiszem, hogy a tesó okozta nála a zárkózottságot, vsz ilyen a természete, és nehéz ezt elfogadnia. Nyilván most abban a korban van, amikor szeretne a kortársakkal jóban lenni, népszerű lenni. Bizonyára a fiúk is érdeklik, csak esetleg nem megy az ismerkedés. Jó lenne, ha találna magának valami normalis társaságot. Valami szakkörre vagy ilyesmire elmehetne. Szervezhetnérek neki valami menő szülinapot stb. (nem bohóccal meg lufikkal persze, valami élmény programra gondolok, pl szélcsatornában lebegés, VIP mozizás ilyesmi és hívhatnák a barátait), a lényeg, hogy kicsit kijöjjön az elefántcsonttoronyból.
A helyedben a tesóval is beszélnék, elmondanám neki, hogy mi a nagytesó gondja vele. Fontos, hogy ne őt tedd meg felelőssé, hanem te vállald, ő kicsi volt, szórakozott, ti meg bevettétek. De fontos, hogy értse, hogy a nagy tesónak vannak jogos sérelmei.
A közös programokat meg ne erőltesd szerintem. Nagy a korkülönbség, ha jó lenne a kapcsolat se lenne igazából megfelelő közös program. Ha mégis valahova együtt kell menniük, azt értésd meg a kicsivel, hogy ha szülők nincsenek ott, akkor a nagy szava dönt.
Apuka hogy áll a kérdéshez? (Vagy anyuka, ha az apa vagy)
Én megértelek amúgy, nem egyszerű szülőként a tesó témát kezelni. Nálunk még kicsik, de nagyon sok buktató van és másoktól is ezt hallom.
válasza:Ott bukott ki, hogy ő nem hajlandó a kicsivel elmenni sehova. Miért kéne még mindig vinnie magával?
A többiek már leírták, igaza van a nagylánynak.
Szüntesd be, hogy a kicsit a nagyra bízod.
És amíg nincs kedve, ne kelljen vele semmit csinálnia. Így talán nem távolság alapján választ egyetemet.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!