2. -os kisfiam,3-4-es tanuló. Hogy lehet ezt elfogadni?

Enyém is ilyen a kisebbem (van egy nagyobb fiam is) . Valahogy olyan mintha a tanítónéninek nem sikerült volna eléggé felkelteni a figyelmét, vagy motiválni hogy akarjon a jók közé tartozni.

Nagyon okos, értelmes matekot keni vágja a többit meg csak úgy megcsinálgatja csak hagyják békén.

Pedig biztos vagyok benne hogy többre képes.

Focizik, haverkodik másokkal, a tesit imádja .

Atöbbivel meg úgy ellébecol. Kicsit szomorú vagyok/voltam miatta, de igyekszem elengedni ezt a dolgot, végülis ahogy előttem írták, nem áll bukásra és közelében sincs a bukásnak.

Inkább ami miatt aggódom, hogy ha nem igazán "harapja" a suli témát, nagyon hosszú "szenvedés" lesz még, amíg muszáj suliba járni (azaz olyan dolgokat is muszáj megtanulni amit a büdös életben nem használ többet)

Ne stresszeld mert rosszabb lesz. A tanítónő sz*r, ez van, nem jól motivalja a gyerekeket.

Talan jövőre jobb lesz...

Másodikos a kisfiam és bizony van háborgás nálunk a szülők között, mert a tavalyi kitűnő kislányok idén egy új magyartanáral mind 3-4-esek.

Nő a követelmény, már nem elég szépen írni, hanem helyesen is tudni kell. Nem elég szépen olvasni, érteni is kell azt, amit olvasol.

Van ilyen... az első év "beetetés", most már kapnak abból kis ízelítőt, hogy milyen valóban tanulni.

Nem leht mindenki kitűnő, ezt el kell fogadni. Persze könnyebb azt mondani, hogy a tanító megkeseredett, senki sem szereti amúgy sem... de ettől még a követelmény adott, az osztályozás adott...

Félévig még nem voltak jegyek. Minden fekete volt vagy fehér (bocs: piros). Most már lehet árnyalni, így eddig amire nem kapott pirosat, mert nem érdemelte meg, már van köztes állapot, lehet rá 2-3-4-est adni.