Mit gondoltok, ha egy elsős, nagyon jó tanuló gyermek félévi bizonyítványa testnevelés négyes miatt nem lett kitűnő?

Ezzel tisztában vagyok!!!! Középiskolai tanár a végzettségem!!!

Tudom, hogy a tesin semmi sem múlik! Csak azt rontja el, hogy év végén nem mehet ki a jutalomkönyvért, nem kap tapsot, elismerést, ami nyilván rossz érzés annak, aki amúgy mindenből ötös.

Nem olvastál rendesen, nagyobb gyerekeim is vannak, szerintem azzal keverted, vagy nem tudom. Sehol sem írtam olyat, hogy nem tudnám, milyen jegyeket néznek felvételinél!!!

A tanulás elveszi a gyerekkort? Van nektek gyereketek?

Valószínűleg nincs. Mert akkor tudnátok, milyen sok lehetőség van a játékos tanulásra. Ha utazunk, kirándulunk, bárhol bármiről kérdeznek, vagy csak mesélünk, mesélünk. Rengeteg fejlesztő társasjáték áll rendelkezésre. A tanulás nem veszi el a gyermekkort!

Tudod mi veszi el a gyermekkort? A tévé, az internet, az ilyen-olyan okos kütyü nyomkodós idegbeteg játék!!!!

Egy olyan iskolában biztosan nem, ahol ráér a tízesátlépés matekból második évvégére, sőt, ha szótagolva olvas, akkor az már jó. Meg olyanban sem, ahol kötelező napköziotthon van, délutzán begyakoroltatnak mindent másnapra. Itt kell tanulni, vagyis inkább gyakorolni. Tanító néni azért levon pontot, nem keveset, ha nem egészen úgy köt egy betűt, fél miliméterrel feljebb, vagy nem elég kerek az o betű stb... (Régi típusú tanár nénink van, nyúgdíj előtt álló, legszigorúbbnak mondndják az iskolában.) Minden nap megírja a házit, átnézzük, megírja, vagy megtanulja a szorgalmit (gyakran 5-6 strófás versek), aztán ami nem megy könnyedén, azt egy kicsit gyakoroljuk. Amúgy ezt az iskola el is várja. És nem hülye gyerekről van szó. A többi gyerekemnél is így volt, elsőtől gyakorolni, tanulni kellett. Teljesen iskolafüggő és lehet gyerekfüggő is, bár hozzáteszem, nem hülye a gyerek. Ebben is van jó, mert így legalább megszokja időben a rendszerességet. Minden nap egy keveset és ne egyszerre sokat (majd később egy dolgozat előtt nem lesz mindegy). Egy félév lekes és precíz munka. ez van mögötte. És nagyon büszke vagyok rá! Ma is, olyan szuper matekházit írt egyedül. És gyönyörűen olvas (oké, ezt már korábban is tudott). Szépen ír, ha mégsem, képes gyakorolni a betűket. És ő is büszke magára, mert megcsinálta! Amúgy a legnagyobb és az eggyel nagyobb is minden nap tanul valamennyit. Ők évfolyamelsők. Legnagyobb mondta, mennyire büszke volt magára bizonyítványosztáskor. Nem azért, mert úgy neveljük, hogy szálljon el magától, ez nem stílusunk. De azt mindig elmondom amikor eredményt ér el, magának akarjon megfelelni. ne kivűlről várja a megerősítést, ne azzal törődjön, hogy dicsérik mások (vajon őszintén? ), az a lényeg, magával legyen elégedett. Mielőtt átesnék a ló túloldalára, nálunk is vannak gondok. Kb ugyanannyi, mint bárki másnál. Az egyik gyerek dacosabb, a másik érzékenyebb kicsit a kelleténél, a harmadik nehezen barátkozik, a negyedik meg túl könnyen stb. sorolhatnám. Mert nem hibátlanok. De jólelkű mind. És nagyon szorgalmas. Ha így marad, nagyon elégedett leszek. Persze még hátravan a rettegett kamaszkor, erről egyelőre nem tudok nyilatkozni.

Matek négyesről megkérdezem a tanár nénit. Mert kíváncsi vagyok, ő mivel indokolja mindezt. Igazságtalan szerintem (ha rászolgált volna agyerek, akkor nem lennék kiakadva!). Amúgy meg letojom a tesit. Viszont ha őt zavarja majd, hogy év végén ezért nem kap elismerést, azt meg kell oldani valahogy (félreértők kedvéért leszögezem: nem úgy, hogy kényszerítjük, megzsaroljuk, vagy megvesszük a jegyet! :D )

Ha még mindig nem világos, esküszöm leírom németül!

Mert amúgy most fordítok, vagyis azt kéne csinálnom, de olyan képtelenségeket állítottatok, hogy nem bírtam megállni "önvédelem" nélkül. Fogadjátok már el, hogy így is lehet élni. aki szorgalmsa nem lesz idegroncs automatikusan és a gyermekkor a játékidő mellett/együtt is lehet tartalmas. Gondoljatok már bele, hány gyerek tölt naponta órákat tévé, vagy "okos"telefon előtt. Nálunk ilyesmi nincs. Akkor már mennyi időt megspóroltunk, amikor a mi gyerekünk játszhat, sportolhat, vagy akár gyakorolhat, vagy társasozhatunk (de németül!). Ezen múlik minden. Ki mit tart fontosnak.