Mit gondoltok, ha egy elsős, nagyon jó tanuló gyermek félévi bizonyítványa testnevelés négyes miatt nem lett kitűnő?

Nem nézem le azokat a szülőket, akik szabad szellemben nevelnek, vagy Wladorf suliba adják a gyereküket. Cserébe elvárom, hogy azt a szülőt se nézzék le, aki hagyományos (ami nálunk még mindig inkább teljesítményelvű és poroszos) suliba adja a gyerekét. Egyezzünk meg abban, hogy a kulturált viselkedés alapja, nem nézünk le senkit azért, mert másként gondolkozik.

1. Nálunk az iskola nem volt választás kérdése, ugyanis közel s távol nincs más suli.

2. Nem vártam el a kitűnőt!!! Én sem voltam az soha. Viszont ha látom, mennyit dolgozik érte a gyerek és mégsem éri el, csalódottá tesz. Nem azért mert most nincs mivel dicsekednem, ezt ugye nem gondolta komolyan , aki írta. Azért mert a gyerek egy igazságtalan helyzettel került szembe.

3. Tudom, hogy ennek nincs jelentősége, mármint annak az egy négyesnek. De itt a suliban nagy dicséret és taps jár a kitűnőnek, év végén még nagyobb és könyvjutalom is. A gyerek mit érez, hogy az összes dolgozata 100% volt (szintén nem volt elvárás, de így teljesített), minden szorgalmi feladatot megcsinált, azok, akik ennyire nem voltak jók, de megkaptrák az ötöst tapsot és elismerést kaptak, ő a tesi miatt nem, amibe belead mindent, külön sportra is jár heti 3x, mégsem volt elég a tanárnőnek, amit nyújt (sajnos mi sem tudjuk, mit kifogásolhatott).

Írtátok, honnan tudja a gyerek, mi a célja? Ezt a saját megfogalmazásomban hangzott el ii, a gyerek nyilván nem szó szerint így mondta. Úgy kezdte az iskolát, hogy kitűnő tanuló lesz, mint a testvére (2 nagyobb tesó van és egy kisebb). Igen, mind kitűnő. Nem értem miért vádolnak annyian. Persze, hogy szeretném, hogy jól tanuljon. (jól tanulni nem egyenlő a kitűnővel!!!) Rengeteget foglalkozom a gyerekekkel. Nálunk nincs tévé, olvasunk. Így a gyerekek nagyon hamar megtanulják a betűket, az említett kisfiam alig öt évesen már olvasott és nem én tanítottam!!!!!!!! Koruknak megfelelően foglalkozunk velük, nem túlzásokba esve, nem tanítjuk előre, de egymástól is ellesnek dolgokat. "A tudás érték. Ez az a kincs, amit sosem vehetnek el tőled. Bármit elérhetsz, amit szeretnél, ha kitartó vagy és dolgozol." Így nevelünk. Nagyok matematika és helyesírás versenyeket nyertek (amikre nem én neveztem, hanem az iskola). Legnagyobb már 2 hangszeren játszik szuperul, pedig sosem irányítottuk ebbe az irányba, mi szülők abszolút botfülűek vagyunk, szóval van, hogy a gyerek már korán képes dönteni, választani (most 11 éves). Mielőtt megkapom, hogy dicsekszem, leszögezem, hogy nem tökéletesek a gyerekeim. Igen, előfordul, hogy türelmetlenebb és néha kimerült. De ugyanezt azokon a gyerekeken is látom, akik nem stapálják magukat annyira. Sérülések nélkül felnőni, vagy létezni a mai világban nemigen lehet. A legnagyobbnak, aki most mellettem zongorázik és megint egy matematika versenyre készül (Zrínyi) pont a napokban beszéltük meg, csak annyit szabad vállalni, amennyit elbírunk. Az első, hogy emberek vagyunk. Ha a teher már túl nagy, frusztrál, nyomja az ember vállát le kell tenni belőle.

Egyik válaszoló írta, elsős gyereke kitűnő lett és ez nem nagy ügy, megdicsérte és ennyi (nem szó szerint idézem, de most nem látom pontosan a bejegyzését), attól kérdezném, hogy ha tesiből kapott volna egy négyest akkor egy kicsit sem zavarta vola? Mármint a gyereket? Mondtam, nálunk az osztály egyesével megtapsolja a kitűnőket, tehát "ők a nagybetűs jótanulók" , eléggé demoralizáló érzés egész féléves munka és jó eredmény után nem köztük lenni.

Férjem kitűnő volt és a húga is. Férjem elég sokmindent elért az életben, kőkemény munkával. A húga nem szerett tanulni, csak azért lett kitűnő, mert a testvére nyomdokába akart lépni (2 év korkülönbség). A leányzó is végigcsinálta a gimit színjelesre, azzal a különbséggel, hogy őt valójában nem érdekelte semmi, nem ment tudományos pályára, végül pénzügyi irányban tanult tovább. Most sem érdekli nagyon semmi a szórakozáson kívül. Viszont egy mulinál dolgozik, a munkáját jól elvégzi és annyi pénzt visz haza, hogy bőven jut a szórakozásra, utazgatásra. Neki jót tett, hogy csak azért tanult, mert a tesója évfolyamelső. Nem biztos, hogy ha nem tanul, ilyen életszínvonalon élhet, ahogyan most. Tudom, hogy nem mindenki lehet értelmiségi és talán túl sok is van belőlük az országban. Hogy kellenek a szakmunkások is. És becsülöm is őket. Viszont a gyerekeimnek a legjobbat szeretném. Azt, hogy m,egvalósíthassák az álmaikat. Ha orvos akar lenni, ne legyen gond a jelentkezésnél, hogy nem megy jól a fizika. Ha zeneművész lesz, legyen művelt és ha külföldön köt ki, meg tudjon szólalni nyelveken. Sorolhatnám...

És mégyegyszer hangsúlyozom: Nem feltétlenül kell kitűnőnek lenni mindehhez. Viszont ha kitűnő valaki, akkor évről-évre vigyáz, nem engedi meg magának, hogy ha már úgyis van egy-két négyese, belefér egy harmadik is, aztán így tovább lefelé. Velem utóbbi történt.

Ha valaki nem ért egyet, nem baj. De félre ne értsetek, légyszíves!