Hogy beszéljünk arról, ha egy gyerek láthatóan "más", mint a többi?

"Pistike láthatóan más" - írod.

Igen persze, mindannyian mások vagyunk. Mégis ember mind.

Hidd el, a gyerekek nem olyanok, mint te. Szerinted ez fura, más. Tedd fel a kérdést nyugodtan, hogy melyik gyereknek rosszabb szerinte, a kis növésűnek vagy a cukorbetegnek. (Persze, csak akkor, ha találkozott cukorbeteg gyerekkel). És ezzel nem azt mondom, hogy a cukorbetegeket nem kell elfogadni, sőt.

Csak azt, hogy ők másképp látják a világot.

A gyerekek nem a te gondolkodásmódod követik. Sokkal elfogadóbbak.

Szerencsére.

Én sem hiszem, hogy különösebb kérdései lennének a fiadnak. De ha mégis, megmondanám neki, hogy kérdezze meg a kisfiút. Hiszen iskolások már, és nem szellemileg sérült gyerekről van szó, tud beszélni. Sőt, valószínűleg örül is neki, ha kérdezik, és elmondhatja mi van vele, ahelyett, hogy összesúgnának a háta mögött.

De a sziszegést sem tartom jó ötletnek, szerintem nincsenek "ilyen helyzetek", elég illetlen. Úgyis észreveszi, akiről suttognak (sziszegnek), és biztos nagyon rosszul esik neki. Én az ilyen helyzetekben normális hangerővel és hangnemben, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk, elmondom, hogy pl az ott egy kerekesszék kisfiam, a bácsinak biztos rossz a lába, és csak azzal tud közlekedni. Esetleg megtoldom, hogy tudod, amikor a mamának fájt a lába, neki is pihentetnie kellett. Vagy ilyesmi.

Igaza van mindenkinek abban, hogy te kerítesz nagy feneket a dolognak. Nekem volt egy "kis testi hibával" rendelkező kis barátom régen, és emlékszem milyen természetességgel adta elő, hogy neki miért nem nőtt ki az adott testrésze rendesen. Én pedig tényként elfogadtam, max 2 percig gondolkodtam rajta, és utána sosem jött fel többet témaként. Ennyit a gyerekekről :)

Annyiban igazat adok a kérdezőnek, hogy ők aránytalanok és az feltűnik a gyereknek is.

De tényleg nem kell túlmisztifikálni. Elég annyi, hogy ő így néz ki és kész.

16, akár hiszed, akár nem, a legtöbb csúfolódáshoz a szülő ad ötletet azzal, hogy a gyerek füle hallatára beszéli ki a másikat.

Pl.: jellemző, hogy a másik család anyagi helyzetét pletykálja ki, és máris beszivárog csúfolódás formájában az osztályba és az addig jól együtt játszó gyerekek közé éket ver.

Tapasztalat.

Ki az a Vereczkei Zsolti???

Na mindegy. Igen, rasszista vagy. MErt egy tulajdonság miatt különböztetnél meg valakit.

Kérdező, hagyd. Agyhalottak, de komolyan...

(nagyon durva, hogy emberek ennyire nem tudnak értelmezni...)

Pont úgy, ahogy mondtad, hogy lehetne mondani. A törpeség is egyfajta betegség, állapot, mint például a cukorbetegség. Ez segíti a gyereknek is megértést, mert tudja ismert állapothoz hasonlítani (már ha azt ismeri). Neki valószínűleg ennyi elég is.

Abban más szerinted a törpeség, hogy látszik? Van olyan cukorbeteg (gyerekeknél főleg gyakori), akiben egész nap egy tű, meg készülék van, van aki down-kóros, van aki (látványosan) autista, van aki értelmileg sérült, van aki kerekesszékes, van aki kendőt visel, mert kihullott a haja a kemótól. Ezekre gondolsz amikor a sziszegésről beszélsz? Mert ezen sincs mit magyarázni. Vannak és kész. Pont úgy vannak. Mindegyiküket különbözőféleképpen kell kezelni, van, akivel máshogy kell bánni, mint a szokásos ismerősökkel, de attól még ők pont ugyanúgy csak Gergő, meg Pisti, meg Lacika, nem A Downos, A Törpe, A Rákos. A gyerekek tényleg könnyedén felfogják ezt, úgyhogy inkább magadban próbáld meg helyretenni ezt. Ha ennyire érdekel, akkor nézz utána, mitől törpe a törpe. Ha a gyereked megkérdezi akkor pedig válaszolj neki saját tudásod, és az ő kora alapján. És egészen nyugodtan neveld arra, hogy megkérdezze magától az embertől is, nem kell sziszegni, és elhúzni. (Persze ne álljon neki mondjuk vásárláskor zaklatni másokat, de az osztálytársát nyugodtan megkérdezheti. Remélhetőleg őt is jól nevelték a szülei, és békében van önmagával, és nem fogja támadásnak venni.)