Akinek csak ebédel az iskolában alsós gyereke, az otthon reggelizteti, vagy az iskolában első óra előtt eszi meg a gyerek a reggelit?

Otthon mi minden reggel kakaot ittunk, anya csomagolt tízorait, amit suliban ettünk meg.

Kb 13-14 éves koromban kezdtem azt érezni hogy reggelizni is kéne, mert amikor első ora tesi volt, gyomorfájdalmaim voltak az éhségtől, ezt igy utolag tudom hogy attol volt

Nekünk minden reggel 7 órakor kötelező volt a reggeli a Nagyival. (A szomszéd lakásban lakik.)

Minden reggelre mással készült, neki ez egy külön program volt előre kitalálni. Iskola után pedig otthon várt a meleg ebéddel. :-)

A suliban reggelizik, nem éhes korábban. Minden reggel kérdeztem első évben (most megy 2.-ba), hogy eszik-e, kb. 3 alkalommal evett az úton egy Jó reggelt kekszet, de ennyi. Amit csomagoltam, azt ette bent.

Amúgy nagy cserélgetés folyt bent :) Mindig megbeszélték a pajtikkal ki mit vitt és osztozkodtak, feleztek, cserélgettek..nekik ez nagy móka volt egész évben, én meg nem vagyok egy bogaras biomami ("csak azt eheti amit en frissen vettem-sütöttem a biopiacon 5000-ért"), szóval nem bántam ezt a játékot tőlük.

Nagyon fotnso, hogy a gyereknek már apró korától meg legyen tanítva, hogy reggeli nagyon fontos. Mi ahogy ovis így most iskola idöben is reggelizünk együtt, és úgy indulunk iskolába, ovodába.

Az iskolába a gyerekeim max csengetés elött 10 perccel vannak ott(amúgy meg a terembe nem mehetnek be). De van tízórai idö, az a 2-ik óra utánnai nagyszünetben az elsös és a másodikasoknak kötelezö 15 perccel a szünet elött vissza menni a terembe és tízoraizni, ekkor a tanár felolvas vagy zenét tesz be nekik.

Èn azt látom, ahol a családoknak nincsen közös étekzéseik ott a reggeli sincsen.

Mi otthon, együtt reggelizünk, és nem azért, mert az ízléstelen utolsó ezt "amcsi kertvárosnak" titulálta, hanem mert nálunk ez ALAP.

Nem az utolsó percben rángatjuk ki magunkat az ágyból, és mindig leülünk az asztalhoz. Mire eljutunk oda a reggeli zuhany, fogmosás, felöltözés kombó után, már az is éhes, aki azonnal nem akar enni. Nem is értem, aki erre fogja, az felkelés után 30 perccel, ágyszagű testére ruhát rángatva már úton is van, vagy hogy?

6:30-kor kelünk, 7:10 körül reggelizünk. Nem sokat, de nem indulunk el üres gyomorral.

Én gimis koromban 5:45-kor keltem, hogy egy 6:45-ös indulással autóval beérjek apukámmal az iskolába, annyira messze volt. Ráadásul 7:50-kor csöngettek be az első órára, amihez 7:40-ig kötelező volt beérni, különben a kapu előtt álló tanár már be is zsebelte az ellenőrzőmet.

Szóval a reggeli gondolatára is rosszul voltam az első szünetig. Nem igényeltük, időnk se volt rá, mégis szeretjük egymást a mai napig.

Most 34 vagyok, a férjem hetente egyszer, szívességből tol le a torkán egy kis reggelit, mert nem éhes, és kifejezetten rosszul esik neki. Anyukámat a nagymamám erőszakkal bereggeliztette otthon kisiskolásként, és csak akkor hagyott fel ezzel, amikor többedszerre hányta már ki a buszmegállóban.

Szóval nekem ebből az a tanulság, hogy mindenkinek más esik jól, és ezt figyelembe kell venni. A kétéves kisfiam szinte azonnal kér reggelit, de ő csak 7 körül ébred fel. Ha egyszer rendszeresen korán kellene kelnie, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanígy tenne.