Miért 7 évesen mennek mostanság suliba a gyerekek? Te mikor adtad be?

A lányom szeptemberben ment iskolába, novemberben töltötte be a hetedik szülinapját, 11 évvel ezelőtt.

Mert annyi ideje lesz még iskolába járni, hadd játszon még egy évet az oviban.

Mindkét lányom júliusi, mindkettőjük 7 évesen ment/megy. Mindkettőjüknél az óvónők egyöntetű javaslata az volt, hogy maradjon. A nagyobbik kicsit nehezebben beilleszkedő, sokszor lassú és álmodozó volt, a kisebbik pedig nehezen koncentrált hosszú ideig még 6 évesen. Én nem bántam meg, annak idején nekünk első osztályban napi 4-5 óránk volt, meg 10 perc házi otthon. Most meg bent kell lenni 8-tól 4-ig, és volt olyan nap, hogy 7 tanórájuk volt már elsőben. Az iskolaérettség sokkal komplexebb dolog, minthogy képes-e megtanulni a betűket, fizikailag is bírni kell a sok tanulást, meg kell tanulnia kiállni magáért és egyedül megoldani a problémáit, vagy legalább tudni, mikor kell szólni a tanítónőnek, mert ott már sokkal kevésbé figyelnek rájuk. Ráadásul nálunk december elején meg kell mondani, hogy szeptemberben megy-e a gyerek iskolába vagy nem, és sokan úgy gondolják, kevésbé baj, ha addigra a gyerek iskolaérett lesz és marad egy évet, mintha mégsem lesz az, és mennie kell iskolába.

Én hat évesen mentem de akkor már olvastam, egyszerű szavakat leírtam, összeadni is tudtam, az meg, hogy kicsi voltam, nagy ügy, de én olvastam a legszebben :D

mind 3 gyerekem 7 évesen ment suliba.

Az lehet az oka, hogy minden szülő tudja, milyen a magyar oktatási rendszer. Poroszos, mint régen, még ha kissé fellazított formában is. Nagy a kontraszt az ovi és az iskola között. Sok szülő szerintem tart tőle, hogy egyáltalán hogyan fogja végigülni a gyereke azt az 5 órát. Van ugyan iskola előkészítő, ahol rá lehet gyakorolni 2x45 percet, de az hetente egyszer van, nem folyamatos, heti 5 napon keresztül, mint a suliban. A gyerekek tele vannak energiával, nehezen ülik végig. Akit meg nem köt le az eléggé unalmas ücsörgés, az magatartás zavarosnak, figyelem zavarosnak van titulálva és a szülőnek folyamatosan éghet a feje szülőin, fogadó órán, hogy milyen rossz rabszolga a gyereke. Totál abszurd. Ha sok a figyelem és magatartás zavaros gyerek, akkor lehet, hogy nem a gyerekekben van a hiba. Nálunk szerencsére ilyen problémák nincsenek, jó tanuló mindegyik, de ők is unják elejétől fogva az egészet. Ez pedig így nem helyes. Az az üzenete van a 6-7 éves gyerekek felé, hogy -Az élet bizony ilyen szar és ilyen kötelező, unalmas baromságokat kell fegyelmezetten végigülni, mozdulatlanul, kussban, mert a hatalom ezt várja el. Meg kell hunyászkodni, meg kell felelni, le kell nyelni a békát, teljesíteni kell a parancsokat, fegyelmezetten, mint a katonaságnál. Nem csinálhatod azt, amit szeretnél, azt kell tenned, ami kötelező. Ha nem tetszik, akkor is. Nem védhet meg anyád, apád, a rendszer az úr. Amiről már kis korban egyértelműen látszik, hogy egy kalap sz..r. Na, így nehéz jó gyereknek lenni. Meg nem is érdemes. Egy leendő művésznek, alkotónak, kreatív embernek meg pláne. Droid képző. Az iskolai eredmények az égvilágon semmit sem jelentenek. Sem jót, sem rosszat a későbbiekre nézve. Az egy teljesen más világ, mint a valóság. A valóságot pedig a tanárok sem ismerik, ők is presszió alatt vannak és kötelező, épp aktuális elméleteket tanítanak egyetlen, megkérdőjelezhetetlen igazságként, de persze azt nem teszik hozzá, hogy csak egy elmélet a sok közül, egy szabály, amire lehet alapozni, de meg is lehet kerülni. Na, ezt meg pláne nem tanítják. Mivel ők sem tudják. Pont gondolkodni nem tanítják meg a gyerekeket, pedig lehet, hogy azt még élveznék is. Csak a részletekben való elveszés "művészetéről" szól az egész. Átfogó, összefüggéseiben értelmezett világkép nélkül, amit csakis iskolán kívül szerezhet meg az ember, szabadidejében. Ezt a gyerekek is érzik. Amit ott tanulnak, azzal nem mennek majd semmire. Az íráson, olvasáson, számoláson kívül persze. Ez elég nagy baj. Ez nem a tanárok hibája. Tőlük is ezt várják el. Mint a rendőrtől, hogy lakoltasson ki egy családot, ha épp az a parancs. Látszik a tanárokon, hogy baromira megviseli őket a munkájuk és nagy erőt kell venniük magukon, hogy kifelé pozitív képet próbáljanak sugározni. Sajnálom őket. Jobbat érdemelnének ennél. Meg a gyerekek is.