Miért ilyenek mostanság a gyerekek?
Tegnap a buszon egy 4-5 éves forma gyerek felszállt az anyukájával. Sokan voltak, nem volt elöl ülőhely, így álltak. A gyerek már ugye elég nagynak tűnt, nem indokolta semmi, hogy átadják neki a helyet. A gyerek felszállás után közölte, hogy le akar ülni. Anyukája mondta, hogy nem tudnak, mert nincs hely. Erre a gyerek: "De én le akarok ülni! Le akarok ülni! Engem nem érdekel, hogy nincsen hely, le akarok ülni! Nem érdekel, akkor valaki álljon fel!" Komolyan, ezekkel a szavakkal, követelőzve. Tágra nyílt szemekkel néztük.
Azt veszem észre mostanában egyre több gyerek ilyen. Minden egyes bevásárlásnál látok egy egy hisztiző, toporzékoló gyereket. Olyan is van, hogy elesik, láthatólag semmijét sem üti meg és elkezd bömbölni, de a hangján is hallani, hogy borzalmasan erőlteti. Anyuka meg rátesz egy lapáttal, kétségbe esve nyugtatgatja a semmiért.
Miért van ez?
Lehet csak én vagyok ilyen értetlen, de nálunk a családban ilyen nem volt, mindig viselkedni kellett, és tudtunk is. Unokahúgom is ha elesett felállt, leporolta magát és ment tovább, emlékszem rá mikor még az asztalt is lefejelte szegény és miután tudomásul vette, mosolyogva játszott tovább. Senki sem pánikolt körülötte. Akkor az új generációs szülők valamit rosszul csinálnak? Mi lesz ezekkel a gyerekekkel amikor közösségbe kerülnek és alkalmazkodniuk kell majd?
válasza:Ez a buszos téma szerintem nem jól példa. Teljesen érthető, ott néha én is legszívesebben hisztiznék.. 4-5 éves gyereknek pedig átadom a helyem. Na de mindegy nem vagyunk egyformák.
A többi hiszti pedig függ az életkortól. 2-3 éves korban szerintem elfogadható. De egyébként tény, hogy a szülők nem nevelnek igazából mostanában. Én nem hinném, hogy régen jobb volt, inkább úgy látom a mai szülők kompenzálni próbálnak. Idegesek, munkahelyi, kapcsolati stressz, sokszor nem elég türelmesek a gyerekkel, máskor meg inkább engednek nekik. Ami teljesen rossz megoldás, mert a gyerek egyrészt azt látja a szülei is hangjukkal próbálnak elérni dolgokat, másrészt érzik, hogy a hisztiknek néha van eredménye. Ha 10ből csak 1szer akkor is bepróbálkoznak mindig. Szóval szerintem nem a gyerekkel van gond, hanem a szülőkkel. Legalábbis én a közvetlen környezetemben ezt tapasztalatom sajnos
válasza:szerintem, mindig voltak ilyenek és mindig leszenek,
mint ahogy a mai fiatalokról, meg a mai lányokról is beszélnek,
a működési elv mindig ugyan az, csak a körülmények változnak.
válasza: válasza:Egy 4-5 éves gyereknek át kéne azért adni a helyet. Egy nagy fékezésnél egy 4-5 éves forma gyerek nem tudja magát megtartani. Persze ez a fajta hiszti követelőzés nem elfogadható. Egyébként az hülyeség, hogy régen nem voltak ilyenek. Ugyanúgy voltak jó és nehezen kezelhető gyerekek. Csak nem voltak bevásárlóközpontok, ahol szétuntuk volna az agyunkat. Tesóm pl minden hiszinél földhöz vágta magát az utcán. Volt olyan hogy el is ájult annyira hisztizett. Csak nem volt akkora nézőközönség mint most.
Másik oldal, hogy régen mi nem unatkoztunk. Kiengedhettek az ucára, bandázhattunk. Most érzik a gyerekek a stresszt a feszültséget. Mindenük megvan, mert sok anyuka azt hiszi azzal ad meg a gyerekének mindent, ha követi a divatot. De az a gyerek unatkozik. Már nem tud mit kitalálni mit szeretne. Amik megvannak neki azok is símán az ölébe pottyantak. Unatkoznak. Ennyi.
válasza:Hát fura ez a világ! Nem tudom mennyi idős vagy, de egy 4 éves gyereknek átadhattad volna a helyet. Mindenkinél előfordul, hogy kicsit nyűgösebb, főleg 4-5 évesen.
A mai világ már "gyerekközpontúbb" lett. Nem kell őket elkényeztetni, de azért oda kell figyelni.
/Már nem másodrendű lényként tekintenek rájuk, mint régen mindaddig, míg be nem tudtak segíteni a családi gazdaságba./
válasza:Hát igen, valóban nem a gyerekek tehetnek erről hanem a szülők, de akkor is...mégis mi változott ekkorát? Persze az idősebbeknek a fiatalok mindig is "elfogadhatatlanul" viselkedtek, de ez eddig legalább a kamaszodó korosztályra korlátozódott, amikor ugye lázad az ember, keresi önmagát meg minden. De egy 5 éves gyerek nem hinném, hogy megengedhetné magának, hogy így beszéljen az anyjával, és főleg nem azt, hogy felállítson másokat a buszon mert ő le akar ülni. Senki sem szereti a tömött közlekedési eszközöket, de mikor fogja megszokni ha nem most. Örökké nem fog felállni neki mindenki, csak mert nem neki való a buszozás. Persze egy pici gyereknek én is átadom a helyet, mert még állni sem tud, nyilvánvaló, de a gyerek már a derekamig ért, teljesen egészséges, stramm gyereknek tűnt, ráadásul felszállás után kezdte ezt, nem pedig 40 perc után. Megjegyzem én is álltam, szóval ha akartam volna sem tudtam volna leültetni. De persze ez csak egy példa. A hiszti bizonyára elkerülhetetlen. Nekem még nincs gyerekem, de majd lesz. Régebben vigyáztam többre is amíg egyetemista voltam, diákmunkaként. A 2 éves is meg az 5 éves is bepróbálkozott egyszer. Egyetlen egyszer. De látták rajtam, hogy ezzel semmire nem mennek, így hamar leszoktak róla. Pedig aztán én nem is az anyjuk voltam, mégis tudtak viselkedni velem is. Persze a szülők is normálisak voltak, szóval nem tudom...ilyen hangnemet viszont egyik sem engedett meg magának soha!
Mindenki úgy neveli a gyerekét ahogy akarja az igaz. De ez akkor is szomorú.
6-os! Mint mondottam volt én is álltam, de arról meg nem nyitok vitát, hogy egy 5 éves gyereknek át kell adni a helyet, mert nem volt már olyan kicsi hidd el.
Egyébként igen, bárkibe bele lehet kötni, ahogy Te is teszed. Nem véletlen, hogy senki sem adta át neki a helyet, és úgy gondolom nem azért, mert azon a buszon mindenki bunkó volt. Én nem kötöttem bele, egy szót sem szóltam. Most csak egy beszélgetést indítottam el.
válasza:Kedves Kérdező, teljesen igazad van, hogy ilyen hangnemet ne m szabad megengedni egy 4-5 éves gyereknek, igazából a helyet se olyan fontos már átadni neki, ha tud és engedik a felnőttek, hogy stabilan tudjon kapaszkodni. Én babakocsival szálltam fel buszra, plussz ott velem a 2,5 éves kisfiam, az oké hogy hely nem volt, de még a babkocsiknak kialakított helyre is alig engedtek be minket, pedig azért tömeg nem volt. Végigállta a kisfiam egy szó nélkül, miközben én egyik kezemmel a babkocsit fogtam, másik kezemmel a kisfiamat, aki alig tudott kapaszkodni, mert az ablaknál elhelyezett kapaszkodót alig érte el, plussz magamat is tartottam hogy én se essek el, na ez a magyar mentalitás.
Ugyanakkor gondoljunk arra, hogy régebben az anyukák teljes 3 évet otthon tudtak maradni a gyerekkel, biztosabb megélhetés volt még egy munkás számára is, nyugodtabbak voltak az emberek, a gyerekek is ezt érezték, ezt vették át. Ma nagyon sok a stresszelő, ideges anyuka, mert van aki már a gyerek 1-2 éves kora után vissua KELL menjen dolgozni, mert apa hiába dolgozik napi 10 órát, a minimálbér igen kevés, és az adókedvezmény is a magas keresetűeknek kedvez. Idegesség, stressz van, hogy a számlák ki legyenek fizetve, az óvodába, iskolába mindene meglegyen a gyereknek és persze minden nap együnk! Akkor még szegény gyereket el se vittük egy vidámparkba, citkuszba, játszóházba, még a majális vagy gyereknap is gondot okoz még a középrétegnek is. Ez látszódik a szülőkön és átmegy a gyerekekre is, keveset tudnak foglalkozni velük, mert napi 8-10 órát dolgoznak, sokszor hétvégén is, mert mi lenne a mai magyarral, ha a plazak és hipermarketek legalább vasárnap zárva lennének.
Akiknek nyugodt gyerekük vannak, azok többsége több évet otthon van velük, többet foglalkozik velük, nem olyan fáradt. Itt a GYK-n is írtak olyat anyukák, ők inkább bejárónőt tartanak, meg úgy rendelik a kaját is, csak a gyerekkel legyenek többet. Ők azok akik megtehetik, mert szerencsések, apa el tudja tartani az egész családot, de ők vannak ma már kevesebben, mert lassan a középréteg is nélkülözik és bizony a gyerekek mindent megérzenek és nagyon fogékony a lelkiviláguk mindenre!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!