Miért ilyenek mostanság a gyerekek?
Tegnap a buszon egy 4-5 éves forma gyerek felszállt az anyukájával. Sokan voltak, nem volt elöl ülőhely, így álltak. A gyerek már ugye elég nagynak tűnt, nem indokolta semmi, hogy átadják neki a helyet. A gyerek felszállás után közölte, hogy le akar ülni. Anyukája mondta, hogy nem tudnak, mert nincs hely. Erre a gyerek: "De én le akarok ülni! Le akarok ülni! Engem nem érdekel, hogy nincsen hely, le akarok ülni! Nem érdekel, akkor valaki álljon fel!" Komolyan, ezekkel a szavakkal, követelőzve. Tágra nyílt szemekkel néztük.
Azt veszem észre mostanában egyre több gyerek ilyen. Minden egyes bevásárlásnál látok egy egy hisztiző, toporzékoló gyereket. Olyan is van, hogy elesik, láthatólag semmijét sem üti meg és elkezd bömbölni, de a hangján is hallani, hogy borzalmasan erőlteti. Anyuka meg rátesz egy lapáttal, kétségbe esve nyugtatgatja a semmiért.
Miért van ez?
Lehet csak én vagyok ilyen értetlen, de nálunk a családban ilyen nem volt, mindig viselkedni kellett, és tudtunk is. Unokahúgom is ha elesett felállt, leporolta magát és ment tovább, emlékszem rá mikor még az asztalt is lefejelte szegény és miután tudomásul vette, mosolyogva játszott tovább. Senki sem pánikolt körülötte. Akkor az új generációs szülők valamit rosszul csinálnak? Mi lesz ezekkel a gyerekekkel amikor közösségbe kerülnek és alkalmazkodniuk kell majd?
válasza:Ez a kérdés tipikus példája a mondásnak:
"Mindenki tud gyermeket nevelni, kivéve az akinek már van."
Kedves 10-es! Köszönöm a válaszod!
Igen teljesen igazad van, hogy a szülők manapság nagyon frusztráltak és ez átterjed a gyerekekre is. Az is igaz, hogy ez az általános létbizonytalanságnak tudható be. Az viszont, hogy az anya nincs otthon a gyerekkel 3 évet annyira nem játszik közre szerintem, mert ha jól tudom az "átkos"-ban pár hónaposan már bölcsibe adták a gyereket. Szóval akkor sem voltak otthon ilyen sokat a gyerekekkel. (persze nem mondom, hogy ez jó dolog volt) Viszont az igaz, hogy akkor mindenkinek biztos munkája, lakása és étele volt legalább, nem kellett ezen külön stresszelni. A gyerekeknek sem kellett ennyi helyen megfelelniük, és nyugodtan el lehetett őket engedni játszani a játszótérre, rétre, erdőbe, mert nem kellett úton útfélen attól rettegni, hogy elüti őket egy idióta autós, vagy nagy a forgalom, esetleg bántják őket.
Abban is igaza van ez egyik válaszolónak, hogy sokszor unatkoznak, mert se társaság, se testvér.
válasza:Szerintem nem változtak különösebben a gyerekek, csak hajlamosak vagyunk a szélsőségeket inkább észrevenni. Ha egy "rendesen viselkedő" gyerek száll fel a buszra, azt észre sem veszed.
Amúgy meg szerintem látatlanul ne ítélkezz. Írom ezt azért, mert egy gyermek viselkedésének a hátterében millió olyan dolog lehet, amiről te nem tudsz. Én fogyatékkal élő gyermeket nevelek, és borzasztóan rosszul esik, amikor kívülállók ítélkeznek a gyermekem viselkedése miatt, megbámulják, megjegyzéseket tesznek rá úgy, hogy fogalmuk sincs, miért olyan, amilyen...
válasza:szerintem meg elég szomorú, hogy a felnőtt emberek (nem az idősebbekre gondolok) nem adják át egy kisgyermeknek a helyet. Ha lenne gyereked, sokkal jobban megértenéd. Én elég hosszú távot utazok be a 3.5 éves fiammal, akinek nagyon ritkán adják át a helyet, inkább végignézik, hogy lóg a szerencsétlen a kapszkodón és ha nem fognám még én is a villamos másik végéig repülne a fékezéstől. Szomorú, hogy ennyire leszarják ezt az emberek. Egy óvodás akár 4 vagy 5 éves, akkor is óvodás. Ők még most kezdenek megérni arra, hogy türelmesebbek, kitartóbbak legyenek, hogy elviseljék azt, hogy a világ nem mindig úgy működik, ahogy ők akarják. Egy négy éves még elég pici, hidd el. Egy 5 éves meg még alakul az előbb említett dolgokban. Ezt meg kell tanulniuk meg kell érniük rá és ez nem megy egyik napról a másikra, hosszú folyamat. Kihangsúlyozom még egyszer kisgyerekekről van szó. Amikor szemtanuja voltál az esetnek, lehet hogy akkor mentek hazafelé az oviból, ahol elfáradtak, nyűgösek, hisztise és még a tömegben is utazniuk kell. Kicsit gondolj bele az ő helyzetükbe is.
Egy óvónő anyuka
válasza:A buszost már elmagyarázták, én most a bevásárlásosra térnék rá. Tudod te, hogy milyen megterhelő és unalmas az egy kisgyereknek? Azért hisztizik, mert ki akar menni, melege van, tömeg van, az anyja meg persze frusztrált, mert a hozzád hasonlók még jól meg is vetik a szerencsétlent. Azért nyugtatgatja a semmiért, hogy minél előbb vége legyen a kínos jelenetnek. Persze a többség, aki nevelt maga is gyereket, tudja, hogy előfordul az ilyen, de mindig lesz egy-két olyan, akinek vagy nincs gyereke, vagy már száz éve nevelte, és már elfelejtette, milyen volt. (Itt most természetesen nem minden gyerektelenről beszélek, hanem az ítélkező fajtáról.)
Az, hogy amikor bébiszitterkedtél, szót fogadtak a gyerekek, nem jelent semmit. A legtöbb gyerek sokkal inkább disztingvál egy kvázi idegennel, mint a szülőjével.
Ha pedig azt állítod, hogy te mindig, minden körülmények között tudtál viselkedni, azt javaslom, kérdezd meg anyukádat. Hátha lesz egy-két sztorija.
válasza:Szia!
Vegyes érzésekkel olvastam a válaszokat a kérdésedre. Volt, akivel egyetértettem, és volt, akivel nem.
Ami az én véleményem:
1. Busz: Az, hogy ma egy kisgyerek ilyen hangnemet enged meg egy felnőttel szemben (legyen az az anyja, az óvónője, a tanára, vagy a szomszéd néni, tökmindegy) szerintem elfogadhatatlan. A gyermek nevelése nem opció, hanem KÖTELESSÉG. Olyan sokan hivatkoznak itt a stresszre, az anyagi, lelki és egyéb problémákra - őszintén, szerintetek ez mentség arra, hogy egy gyerek így viselkedhet?! Mondom ezt úgy, hogy átlagon aluli az anyagi helyzetünk és van egy lányom - mégsem tiszteletlen, neveletlen, soha!
Másrészt: át kellett volna adni a helyet a gyereknek, mert kicsi. Persze. De ugyanakkor add át a helyed az iskolásnak, mert nehéz a táskája, a dolgozónak, mert elfáradt a napi munkában, az öregnek, mert fájnak a lábai... Mindenkinek van (ind)oka ülni a buszon. Egy 4-5 éves gyerek már nem kicsi, és igenis meg kell tanulnia, hogy nem minden esetben élvez prioritást, akkor sem, ha otthon ő anyuka kicsi angyalbögyörője, és igazán nem nagy szám megtanítani, hogy "nézed csak kisfiam, azt a fémrudat fogd szépen, kapaszkodj erősen, és ne engedd el, mert ha a buszvezetőbácsi fékez, akkor eleshetsz, fájni fog, stb." Egy 4-5 éves gyerek ezt már megérti. Én is utaztam 4-5 évesen buszon, és tudtam kapaszkodni.
2. Bevásárlás: írták, hogy hát honnan tudhatnád te, milyen lelkiállapotban van éppen az anyuka, vagy a gyerek. Vagy lehet, hogy a kisgyerek fáradt volt, stb.
Anyaként mondom, és nagyon komolyan: ismerem a gyerekem határait. Pontosan tudom, mikor jön el nála az a pillanat, hogy egy egyszerű bevásárlás kamikaze-akcióvá növi ki magát, ezért igyekszem vagy úgy időzíteni, hogy még tűrhető hangulatban legyen, vagy megpróbálom elintézni, hogy valaki itthon legyen vele, amíg én megveszem a kellő dolgokat. Amennyiben a kettő közül egyik sem sikerül, úgy számolok a hisztiző gyerekem által kiváltott lenéző pillantásokkal.
válasza:Köszönöm mindenkinek a választ!
15-ös, már többször is beszélgettem erről anyukámmal, mert nagyon jó a kapcsolatunk így bátran beszélünk bármiről és nem, nem volt különösebb sztorija, pedig hidd el el mondaná.
Elismerem, hogy egy gyereknek megterhelő a vásárlás, de nem arról van szó, hogy fáradt és nyűgös, hanem arról, hogy össze vissza cirkál a boltban (láthatólag baromira nem fáradt), rohangászik ez még oké hiszen gyerek, de amikor meg elesik és igazából csak éppen hogy leül a fenekére már erőltetett ordításban tör ki.
Sokan félreértik, mert nem a jogos hisztikről beszélek, hanem arról amikor a gyerek egyértelműen zsarolja a szüleit, és ők meg persze hagyják.
Ha egy gyerek elesik és egyértelműen semmi baja, akkor nem kell egyből odaugrani és pánikszerűen vigasztalni, mert ettől ijed meg, hiszen látja az anyja aggódó arcát, miközben meg kutya baja nincs. Innentől kezdve rögzül, hogy elesni rossz, mert anya megijed és pánikol, ettől fogva meg majd minden egyes botlásnál hiszti megy.
De mindegy is, tényleg mindenkinek köszönöm aki válaszolt! Hasznosak a válaszok. Viszont az is egyértelműen látszik itt is, hogy milyen frusztráltak a szülők. Azért mert még nincs gyerekem nem feltétlen jelenti, hogy tök hülye vagyok az egészhez. Azért mert valakinek gyereke van, még nem jelenti azt, hogy biztosan az a jó amit ő gondol, de mindenkinek elfogadom az álláspontját. Nem kell azt gondolni, hogy lenézem a hisztiző gyereket, mert nem igaz, csak nem értem a dolgot. De a szülők sokszor azt gondolják (ahogy itt is látszik) hogy lenézik őket, innentől kezdve meg elindul egy láncfolyamat, és ők is elkezdik lenézni azt akinek nincs gyerek és értetlenül áll bizonyos dolgok előtt.
16-ost pedig nem értem ki pontozta le, ő is csak a véleményét mondta el, senkit sem kéne lepontozni.
válasza:Persze, hogy meg kell tanulnia viselkedni. Most tanulta. Ha jól értettem, senki nem adta át a helyet a nyafogásra, az anyuka meg valószínűleg elmagyarázta neki később, talán négyszemközt, vagy legalábbis a hiszti elmúltával, mit kellett vagy nem kellett volna csinálnia.
Hogy balesetvédelmi szempontból indokolt lett volna-e leültetni a gyereket, ahhoz nem tudok hozzászólni, de hogy kb ebben az életkorban érdemes felkelteni bennük a te már nagy vagy és erős, a "szegény fájós lábú öregek" hadd üljenek le érzést, az biztos. Csak nem mindig megy simán.
válasza:Miért kéne már átadni a helyemet egy gyereknek? ????
Nem emlékszem olyan esetre, hogy bármikor is egyedül ültem volna külön ülésben, amikor sokan voltak. Szüleim ölében, hogy másnak is legyen hely. Nem hogy még hisztizzek is...
Ha ilyenért hisztiztem volna, olyat kapok, hogy leszáll a fejem.
Engem neveltek. Talán ezért van, hogy tudok viselkedni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!