Miért ilyenek mostanság a gyerekek?
Tegnap a buszon egy 4-5 éves forma gyerek felszállt az anyukájával. Sokan voltak, nem volt elöl ülőhely, így álltak. A gyerek már ugye elég nagynak tűnt, nem indokolta semmi, hogy átadják neki a helyet. A gyerek felszállás után közölte, hogy le akar ülni. Anyukája mondta, hogy nem tudnak, mert nincs hely. Erre a gyerek: "De én le akarok ülni! Le akarok ülni! Engem nem érdekel, hogy nincsen hely, le akarok ülni! Nem érdekel, akkor valaki álljon fel!" Komolyan, ezekkel a szavakkal, követelőzve. Tágra nyílt szemekkel néztük.
Azt veszem észre mostanában egyre több gyerek ilyen. Minden egyes bevásárlásnál látok egy egy hisztiző, toporzékoló gyereket. Olyan is van, hogy elesik, láthatólag semmijét sem üti meg és elkezd bömbölni, de a hangján is hallani, hogy borzalmasan erőlteti. Anyuka meg rátesz egy lapáttal, kétségbe esve nyugtatgatja a semmiért.
Miért van ez?
Lehet csak én vagyok ilyen értetlen, de nálunk a családban ilyen nem volt, mindig viselkedni kellett, és tudtunk is. Unokahúgom is ha elesett felállt, leporolta magát és ment tovább, emlékszem rá mikor még az asztalt is lefejelte szegény és miután tudomásul vette, mosolyogva játszott tovább. Senki sem pánikolt körülötte. Akkor az új generációs szülők valamit rosszul csinálnak? Mi lesz ezekkel a gyerekekkel amikor közösségbe kerülnek és alkalmazkodniuk kell majd?
Képletes megjelenítés volt. :)
Nem verekszünk, és nincs is gyerek, de ha lesz, nem fogom díszmajomnak nevelni. Lehet, hogy ez másnak nem tetszik, de tartást fogok belé nevelni. Nem mindig az van, amit ő akar, és nem körülötte forog a világ.
Van kisgyermek a családban és első magyarázatra megérti,ha a szintjén elmagyarázzuk neki, hogy valami nem lehetséges. Egy hatévesnek azért már meg lehet mondani, hogy nézz körül drágám, nincs ülőhely, nem tudsz leülni, de ha felszabadul egy, akkor majd leülünk, addig légy türelmes. Ő megérti és anno mi is megértettük. Én nevelés alatt ilyesmire gondoltam.
Egyébként klasszul neveltek, megtanítottak mindarra, amire ezeket a kölköket már nem. ;)
Igazad van, a gyereket meg kell tanítani arra, hogy nem körülötte forog a világ. Viszont ez egy folyamat. Ahogyan előttem is írták, a kisgyerek nyafogására senki nem reagált, a helyet nem adták át, tehát most épp kapott egy leckét.
Ez olyan, mint a hiszti. Imádom, amikor szörnyülködnek, hogy a mai gyerekek milyen hisztisek, és hogy meg kell nekik tanítani, hogy tombolással nem érnek el semmit. Csakhogy addig igenis rendez pár jelenetet, amíg rájön, hogy nincs értelme. Senki nem születik egyből jól nevelten.
Persze, értem, hogy folyamat és egyebek. De én a leírásból úgy vettem ki, hogy az édesanya nem nagyon vette ki a részét a folyamatból. Nem reagált a 'nem viselkedésre'. És láthatóan nem volt megoldás a helyzetre, hogy sem az anya, sem a környezete nem figyelt a hisztijére.Erre hangsúlyoztam ki azt, hogy talán nevelni kéne, engem is neveltek és fogok is.
Elnézést az összefüggéstelenségért, csak már olyan fáradt vagyok, nem tudok gondolkodni. :)))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!