Csak szerintem panaszkodás, hogy a gyerekek alsó tagozaton túl vannak terhelve?

Másodikos a gyerekem,és bizony előfordul,hogy mire hazaér iskolából,egy óra körül,annyira ki van facsarva az agya,hogy azon is gondolkodik mennyi kétszer egy...na nem azért mert hülye,hanem mert sokszor tényleg túlterhelik őket.Volt már rá nem egy példa,hogy mondjuk a tanár úgy gondolta,hogy nem jól haladtak,így egy matek óra helyett lett három vagy kettő,mikor hogy,ének meg rajz meg technika helyett...

Mellesleg nem gondolnám,hogy a tesi (fizikai igénybevétel),vagy a rajz,ének akkora nagy feltöltődésről szólna.Igenis oda kell figyelni,meg kell tanulni kottázni például!

Ugyanakkor az egyik válaszoló ama felvetésével egyetértek,miszerint a viselkedési kényszer miatt is lefáradhatnak a gyerekek.Tudnék mesélni milyen beírásokat olvastam már...

Meg aztán nem tudom máshol hogy működik,nálunk elég sok a házi is gyakran.Ha jó passzban van a gyerek,gyorsan megcsináljuk,de volt már olyan is,(szégyen,nem szégyen) hogy csak diktáltam neki a megoldásokat,mert fogalma sem volt hogy mi van,máskor meg vágta...

Egyébként szerintem ez nem panaszkodás,részemről legalábbis nem az,ezek tények.

Igaz, hogy én a 80-anas évek végén voltam alsós, de nekünk nem volt 6-7 óránk, max. 5, na jó, 3-4-be egy héten kétszer volt már 6. óra, de az általában valami pihentető volt (ofő, ének-zene, technika).

Nem tudom, hogy most igazából már pl. az elsősök mennyire vannak leterhelve, de a házira szükség van gyakorlás miatt, elvégre az alapokat tanulják, és az fontos a reál tárgyakban, hiszen ha nem tudja a 4 alapműveletet, akkor területet sem fog tudni számolni.

A szülőknek régen sem volt ideje a gyerekre, legalább is nagyon keveseknek, akik az idejüket a gyerekekre fordították.

Pl. 1-4. osztályig anyám nem tudott értem jönni, mert 2-3 műszakban dolgozott, így ügyeletben voltam állandóan 5-fél6-ig (igen, este), volt már olyan, hogy az ügyeletes tanár is hazament és leadott a portásnak és ott vártam. F-sz- volt. Apám meg b-sz-tt elhozni. Az ügyeletben ugyanúgy nem tanultunk, mivel összevont osztályok voltak, több korosztály, csak a házit kellett megcsinálni, a tanár ránézett, hogy kész-e, azt ennyi. Akik hazamentek tanítás után, nem hiszen, hogy azok is odatették magukat, mert anyuka-apuka dolgozott és mire hazaért 5-fél6 volt, amelyik anyuka meg nem dolgozott (kisebb %), az vagy foglalkozott a gyerekkel, vagy nem. Általában nem.

Szóval itt nem csak a szülői nemtörődömség. Vagy megy érte suliba az ügyeletre és bízik benne, hogy ott tanultak, este meg már nem akarja szívatni, hanem legyen együtt a család, vagy mire hazaért, addigra a gyerek összecsapja a házit, azt mondja, hogy kész, anyukának meg nem mindig van lehetősége leellenőrizni, mert ezer más dolga is van (pl. sok családban még mindig kiszolgálni a családot, különben ő lesz a rossz feleség), így két malom közt őrlődik. Apukáknak nagyon a kis %-a ül le napi szinten a gyerekkel tanulni, még mindig.

elsősöm van, és most pár hete már látom rajta a fáradtság jeleit. De általában nem mondanám, hogy túl van terhelve, sőt aggódom, hogy később hogy lesz ebből rendes tanulás, ha 1-1 hátifeladatot 5 perc alatt meg lehet csinálni (múltkor stopperoltam a matekot, mert nem akart nekiállni, így fogadtam vele, hogy 3 perc alatt kész lesz. 1:37 lett a vége).

Szóval összességében nem fárasztja a gyereket a suli és a tanulás, inkább már csak nyűg bent ülni a teremben, amikor kint is lehetne szaladgálni -megjegyzem, ezt a tanárok is látják, és amikor csak lehet (rajz, ének, technika, erkölcstan, stb) inkább kiviszik őket udvarra, játszótérre.

„a tanórákat legtöbb esetben sok mozgással, játékkal oldják a tanítók”

Ebből látszik, micsoda különbségek lehetnek iskola és iskola között. A fiam tanítói sosem „oldották” a tanórákat semmivel, az első perctől iskolásnak tekintették a gyerekeket, akik képesek 45 percet némán végigülni… sokszor a szünetben sem lehetett kimenniük az udvarra (hiába várták az udvarra vezető zárt ajtónál az ügyeletes tanárt, az nem jött), aztán csodálkoztak, hogy a gyerek olyan „rossz”, hogy fut a folyosón.

A lényeg, hogy az adott gyerek képességein, érettségén kívül (pl. a lányok tudjuk, hogy általában előbb érnek, ráadásul szabálykövetőbbek a fiúknál) irtóra számít szerintem a pedagógusok, az iskola hozzáállása is.

Én tátott szájjal hallgattam, mikor egy tanítónő ismerősöm mesélte, hogy ő óra közben, ha látja, hogy fáradtak a gyerekek, megtornáztatja őket, vagy pl. matekórán olyan feladatot ad, hogy a folyosón végig kell ugrálniuk a köveken, közben megszámolva azokat, stb. Ehhez persze az is kell, hogy 1) tudja kezelni a srácokat, 2) ne parázzon tőle (ahogy a fiam sulijában tették), hogy esetleg megnyikkannak a gyerekek, és ezért egy kolléga majd jól beszól neki később…