Milyen nevelést kaptak az "értelmiségi" gyerekek?

Ahol iskolázottak a szülők és a rokonság, ott azért érték a tanulás, a szülő segíti, motiválja a tanulásban a gyereket.

A jobb sulikba viszik a gyerekeiket, ezekben menő hajtani, jól tanulni. Így nagyobb az esély jobb szakokra bekerülni.

Az iskolázott családok motiválatlan, eltévelyedett gyerekeihez nem tudok hozzászólni.

Vagy buták, vagy lázadnak? Ki tudja?

Kezdjük ott, hogy a végzettség nem korrelál egyenes arányosan az intelligenciával és a műveltséggel.

Azaz alacsony végzettségű ember is lehet intelligens, művelt.

Nagypapám "egyszeri parasztember" volt, akinél olvasottabb, műveltebb embert ritkán találni, pedig 6 osztálya volt.

Ő például hathatósan tudta motiválni a gyerekeit, hogy tanuljanak tovább, ha már neki nem volt lehetősége.

Mivel az intelligencia nagyrészt öröklödik, a felsőoktatásba bejutás pedig feltételez némi intelligenciát, így icipici előnnyel indulnak az értelmisegi szülők gyerekei, de ez nem zárja ki azt, hogy akár 8 általánost végzett emberek gyerekeinek alacsonyabb lenne az iqja.

Minden más nevelés kérdése. Egy értelmiségi család is kinevelhet olyan gyereket, aki alapból kifejezetten értelmes, de csak postás lesz belőle. Mert kitartásra mondjuk nem sikerült a szüleinek megtanítaniuk.

Nem a tanulmányokat kell megtanítania a szülőnek, nem csak leckét kell írni a gyerekkel, hanem egyéb értékeket megmutatni neki, ha azokat elsajátítja, simán ledoktorálhat akkor is, ha sosem mondta fel a verset a szüleinek.

Sokmindentől függ, de a legnagyobb részt a nevelés viszi. A diploma nem arról tanuskodik, hogy ki milyen szülő vagy milyen ember.

A mi családunkban csak nekem van diplomám.

Anyukámnak érettségije sincs meg, mert teherbe esett apámtól és abbahagyta. Nem egy lángész, nem is szeretett tanulni soha. Apa érettségi után valami szakképzést végzett, ő nagyon okos, szeret olvasni, sok dologhoz ért.

Mindketten szegény családból származnak, így mi is azok voltunk. Testvérem nem hülye, de mindig utált tanulni, sokszor én írtam a háziját, pedig 8 év van közöttünk. Lehetséges hogy ezért, de imádtam tanulni, iskolába járni. Minden érdekelt, szívtam magamba a tudást mindig is.

A szüleim mindig azt mondták tanuljak az ő hibájukból, tanuljak tovább, vigyem többre.

Emellett elég rossz módszerekkel neveltek, mert extrém szorongó lettem és a diplomámmal eladóként dolgozom alacsony fizetésért, akár anyukám érettségi nélkül.

Ez nagyon bonyolult és összetett dolog. Minden egyes személy esetében millió más ok vezet el a végkifejletig. Ezek nagyrészét fel sem fogjuk talán, csak tudat alatt hatnak ránk.

Ez összetettebb dolog.

De ami nekem kitunik a környezetembol, altalaban a kedvenc, többet dicsert gyerekek viszik sokra.

Egyik ismeros 3 gyereke van, szülők szakmunkasok, a 3 gyerekbol egy volt a kedvenc az első, mindig azt kapta ő a nagyobb, ugyesebb a masik kettő energiahiany miatt gondolom de jobban el volt eresztve, nem volt annak sem kovetkezmenye ha lognak a sulibol, nos az első gyerek korhazi orvos lett, a masik 2 szakmunkas

Masok esete:

Ott a kisebbet istapolták mindig, ugy erezték több segitsegre szorul, ott ultek mellette tanulasnal, dicsergették motiválták, a nagyobbal ugy voltak neki megy magátol, kozepszintet hozott, a kicsi vezető lett egy cégnél, a nagy folyamatosan munkahelyeket vált/keres.

Az intelligencia nem egyenlő az iskolai végzettséggel.Siman lehet, hogy a varrónő anyukanak, pincér apukának ugyanannyi esze van,mint a diplomás embernek csak nem tudtak,akartak tovább tanulni.

Az értelmiségi rétegben felnövő gyerekekről senki se gondolja, hogy buta mert két értelmiségi, hogy is tudna buta gyereket ,,alkotni". Szerintem a legtöbb diplomás családnak a gyerekei diplomások lesznek, kirívó esetek meg mindig is vannak.DE

Ismerek egész közelről egy diplomás familiat.Apukanak sikerült 3-at gyűjteni, anyukának 2-ot.A 2gyereknek egyet-egyet.A gyerekek bunkók.30ev körül még nem tanultak meg mi illik mikor,duhkitoreseik vannak és érzelmi intelligencia 0 náluk.

Hát inkább leszek buta paraszt,mint ilyen diplomás.

Hosszú lenne leírni az okokat, de én hiába voltam az iskola legjobb tanulója, az életem úgy alakult, hogy érettségi után nem tudtam tovább tanulni. Azért, mert nincs diplomám nem érzem magam butábbnak, mint diplomás ismerőseim, sőt...

5 hónapos a lányom, de minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy ő ne járjon úgy, mint én, szóval azon leszünk, hogy ő diplomás legyen.

Általános receptet nem tudok mondani, csak hozzám közel álló eseteket.

Anyukám első generációs diplomás a családban, a nagyszüleim még egy szabolcsi faluban ismerkedtek meg, onnan költöztek fel Nyíregyházára, ahol nagymamám valami banki ügyintéző volt, nagypapám építkezési vállalkozó, mindketten középfokú szakképzettséggel. Anyut is pénzügyi szakközépbe szánták, de mivel a családban általában érték volt a szaktudás, a munka, csak lehetőségük nem volt továbbtanulni, ő tovább akart tanulni, ki akart szakadni otthonról, ezért feljött Pestre Műegyetemre.

Két gimnáziumi osztálytársam is lesz elsődiplomás, az egyiket fiatalon szülte és születésétől egyedül nevelte elég szegény körülmények között az anyja, akinek érettségije volt csak. Ott is a lehetőségek szabtak korlátokat, mert egyébként egy végtelenül intelligens, becsületes és kitartó nő a mamája. Ki akart törni a családi szegénység-korán szülés-alulképzettség körforgásából, ezért keményebben tanult mint bárki akit ismertem, már 16 éves korától dolgozott, és érettségi után elköltözött otthonról és egyetemre ment. A másik nagyon problémás mozaikcsaládban nőtt fel mindkét oldalról több exházastárssal, féltesókkal, munkanélküliséggel, alkoholizmussal, rokkantnyugdíjjal, és hasonló nehézségekkel. Viszont mindig nagyon értelmes volt, és ki akart kerülni abból a közegből. Ő csak úgy tudta elkezdeni az egyetemet hogy egy évet kihagy és dolgozik, de mellette letett egy OKJ-t, hogy legyen szakmája, és most felvételizik egyetemre.

Nem tudom mennyire általános trend, de bennük mindenképpen az volt a közös, hogy valamiért rossz helyzetből indultak de a cél hogy többre is vihetik hajtotta őket, és tulajdonképpen pont a rossz helyzetből való kitörés, vagy a negatív példa motiválta a sikereiket.