Mikor derült ki hogy első osztályos gyermeked nem mehet tovább, a masodik osztályba? Milyen intő jelek voltak ill Te hogy viselted?

Lehet indok. Ha lassabb mint a többiek és évközben a majdnem 10 hónap alatt nem tudták felzárkóztatni, akkor nem tudna másodikban sem haladni az osztállyal, még jobban lemaradna, csak kárára válna.

Az önállótlanság meg attól függ, miben nyilvánul meg.

Kisfiam is elsős, náluk nagyon különbözőek a gyerekek, egyik olvas a szünetben, másik meg szájába veszi az udvaron a botot és kutyaként szaladgál, ha kérdezik valamiről akkor csak ugat...a második viszont már az a kor amikor a kezdeti értelembeli szintek valamelyest kiegyenlítődtek (persze kutyásat játszani vagy rohangálni 8-ikban is fognak, itt most arról van szó, KÉPES-e a gyerek másra), és komolyabb tanulás/nevelés következik.

Erre ha valaki még nem áll készen, nagyobb gondot okozhat mintha beleugratjátok holott a tanítói szerint nem tart ott. Ők látják egész nap, tudják mire képes és mire nem.

DE: még van év végéig fél év, még változhat!

off..még az első félévnél járunk.

De ha nem engedik másodikba azon szerintem totál felesleges kiakadni,elszomorodni stb nem az a jó a gyereknek,ha tovább nyomják és küszködik egyre jobban mert halmozódnak a dolgok miután nem éri utol magát (2 nap hiányzás után az agyam eldobtam,hogy mennyi mindent kell pótolnunk,úgy haladnak és az első osztály még annyira gáz nem is volt,most harmadikos és évről évre egyre többet egyre gyorsabban),de mint írtam még nincs vége az első félévnek, év vége előtt még simán változhat sokat.

Szerintem kérjetek egy független véleményt a gyerekről a nevelési tanácsadónál. Persze nem tudom, merre laksz, a XI. kerületben nagyon normálisak, akár apróságban is segítenek, de komoly fejlesztő munka is folyik ott. Egyszerűen csak oda kell telefonálni, elmondani, mit szeretnél megnézetni, adnak egy időpontot és elmész. Nem kell beutaló, nem kell semmit fizetni, viszont hallani fogsz egy őszinte, elfogulatlan szakvéleményt a gyerekről.

Ne ess kétségbe, egyáltalán nem biztos, hogy a gyerekkel bármi "baj" van (főként ha az oviban nem volt semmi intő jel - tényleg, oviban nem mondták esetleg, hogy inkább maradnia kellene még egy évet?), lehet, hogy még éretlen vagy az osztálytársaival/tanáraival nem talált közös nevezőre.

A legnagyobb gyereknél az embernek sajnos hagyatkoznia kell a szakértőkre - és persze, hogy bízik az óvónőkben, hiszen évekig ők gondozták, nevelgették a gyerekét.

Az iskolával, a tanulás tempójával pedig nincs tapasztalatod az elsőnél, az első hónapokban éri az embert a döbbenet, hogy milyen ütemben kell az anyagokat elsajátítania a csöpp kis emberkének.

Nekem három gyerekem van, nagyon szerencsésnek érzem magamat, hogy az első az év végén született, így mindenképpen évvesztes lett. A második gyereknél már eszembe sem jutott, hogy mehetne rögtön hat évesen iskolába... A nagyom osztályában van olyan gyerek, aki majdnem nyolc évesen kezdte az elsőt, és egy osztályba került az éppen hogy csak a hatodik évét betöltött gyerekkel is. :/

Most a legfontosabb, hogy ne éljétek meg katasztrófaként a dolgot, szegény gyereknek ez így már eleve rossz. Ha tudjátok (megoldható a napközbeni felügyelete), bármiféle indokkal irassátok ki minél többet betegszabira, beszélj a tanárokkal, keressetek egy mindenkinek jó megoldást (nekik sem jó, ha egy iskolára éretlen gyereket próbálnak állandóan nevelni, a gyerek pedig persze hogy elkeseredett lesz és megutálja egy életre az iskolát, sőt, azt fogja gondolni, hogy ő ostoba és neki ez soha nem fog menni).

Tehát érdemes lenne ezt az iskolás dolgot minél jobban parkoló pályára tenni, nem nyaggatni a gyereket vele, ezt a tanárokkal is megbeszélni (ha bent van órán, akkor adjanak neki színezőt amivel elfoglalhatja magát és hagyják békén az anyaggal).

És kérlek, ti se stresszeljétek ezzel magatokat. Egy év alatt rengeteget fog változni, a fiam szó szerint két hónap alatt lett iskolaérett, hirtelen megjelent a feladattudat, elkezdett szépen rajzolni - szinte mint a szobatisztaság, nagyon rövid idő alatt történt a változás.