A mai szülők miért nem hajlandóak feláldozni magukat a gyermekük jövőjéért?

hmm én nem áldozom fel magam a gyerekemért mégis kitűnő tanuló mind a kettő

akkor most mi is van ?

a gyereknek meg meg kell érteni h ha nem tanul akkor nem lesz jövője

ezen az sem segít ha "feláldozom" magam

ha tanulok és dolgozom akkor miért ne tehetném meg h nem osztogatom szét azt a pénzt amit megkerestem

ha vállalkozó vagyok akkor vedd alapul h 1000.- bevételből ha mindent szabályosan csinálok jó ha 10.- marad meg nekem tisztán ...

erre a 10.- jótékonykodjak?

az általad felrótt dolog nem a vállalkozó hanem a rendszer és a gazdaság hibája !

Miért kell feltétlenül magántanár?

Sportokat leszámítva gimnáziumig bármiből tudom majd én is korrepetálni a lányomat.

Sőt, valószínűleg gimnázium alatt is. Matek nem erősségem, bár elküzdöttem magam egy közgazdász diplomáig. Viszont az apjának jobban megy, abból meg ő tud segíteni.

Szóval milyen magánórákra gondolsz pontosan?

Miért kéne feláldozniuk magukat? Kinek jó az, ha az anyja, apja egy mártír?

Nem vagyunk már a középkorban. Ha egy anyukának a tv és a körömlakk a legfontosabb, ahhoz neked semmi közöd. Ahogy a gyerek jegyeihez sem.

Az iskolát és a tanárokat és összességében úgy az egész oktatási rendszert viszont lehet okolni, mert nem magántanárnak kell megtanítani azt, ami az iskola kötelessége lenne. Pályára alkalmas tanár kevés, óra túl sok, tananyag sokszor hasztalan és nem gondolkodni, hanem memorizálni tanít. A wikipedia nem forrás, de talán ott olvastam, hogy még Észak-Korea is bevezeti a memorizálás alapú tanulás helyett a kreatív tanulást. :P

Jó kis provokatív kérdés. Amellett, hogy önfeláldozó anya, csak nem tanár is vagy? :)

Egyetértek azon előttem szólókkal abban, hogy egyrészt ne általánosítsunk (minden korban voltak és lesznek hülyék és jó fejek egyaránt), másrészt abban is, hogy rég rossz, ha különórákra kell a gyereknek járnia ahhoz, hogy elvégezzen egy iskolát tisztességesen.

Nekem viszont a kérdésedben az alábbi mondat „tetszik” a legjobban:

„10-15 évvel ezelőtt sem voltak olcsóbbak a magánórák, bár az igaz, hogy nyaralás nem volt mellette.”

Szerintem azzal, ha nyaralás, közös élmények helyett különtanárhoz járatja valaki a gyerekét, nem csak magát áldozza fel, hanem a gyereket is. Mert a hozzáállásod azt sugallja, a gyerekkor arról szól, hogy „készülünk az Életre” (direkt írtam nagybetűvel) vérrel, verítékkel.

Ellenben én úgy gondolom, a gyerekek is élnek, és létüknek nem az az egyetlen célja, hogy magoljanak, jó jegyeket halmozzanak, hogy majd jó munkájuk legyen (btw azt is gondolom, hogy nem a jegyeik fogják meghatározni az életben való boldogulásukat).

Sokkal fontosabb dolgokat is tanulnak gyerekkorban (szociabilitás, érzelmi intelligencia, egészséges önértékelés, saját kompetenciáik felismerése stb.), amelyeket a szeretteikkel való tartalmas együttlét és a játék során fedeznek fel, tanulnak meg. Ezeket nincs olyan különtanár, aki megtanítaná nekik.

Aki önfeláldoz meg mártírkodik az csak a saját frusztráltságát akarja eltüntetni.

Az, hogy valaki magánórát, sportokat,rajzot,logopédust, akármit igénybevesz a gyerekének az mindenkinek pénztárcája,ideje, gyereke válogatja de nem rosszabb az se aki nem teszi.

Egyszerûen az is rengetek esetben elég lenne ha othon azt az 1 órát együtt tanulnák a szülõk végig a gyerekkel, segíteni erõsödni értõolvasásból vagy amibõl gyengébb jobb önbizalma legyen suliban s esténként mesét mondani nekik, a mi volt a suliban kérdés meg ne felületes vagy provokatív legyen. Nehéz mert elötte utánna közben ott a vacsorafõzés,mosogatás,evés, fürdés de nem kivitelezhetetlen.:)