Ezek után, ti hajlandóak lennétek beszélni velük?

Egy éve egy balesetben elvesztettem a páromat, már a temetés idején gyanakodtam, hogy terhes lehetek, elmondtam anyámnak, akitől támogatás helyett felszólítást kaptam, hogy vetessem el, ha tényleg az lennék. Mivelhogy nem akartam, hiszen csak ez maradt nekem belőle, így megtartottam, és titkoltam a terhességemet amíg lehetett. Mikor megmondtam a szüleimnek, hogy már nem vetethetem el, akkor azt mondták "szüljem meg azt a zabit, és valahol hadjam ott" Na ekkor szakadt el a cérna, és összepakoltam és elköltöztem. Anyósomék örömmel fogadták, az egyetlen fiúk így tovább él a szemükben, támogatni akartak, de nem fogadtam el, nem akartam, hogy valaki is azt higgye, hogy azért szültem meg, hogy eltartassam magam, van két évre való spórolt pénzem, a munkahelyemen tárt karokkal várnak vissza. Persze, ha a kicsinek hoznak ruhát, valamit elfogadom, hiszen az unokájuk jogukban áll. A szüleim látni akarják már most, de én őket nem, főleg azok után amiket visszahallottam, azt mondták rólam, hogy csak azért szültem, mert anyósomék gazdagok, és el akarom tartani magam, meg, hogy nem is a volt párom gyereke stb. Nem akarok velük ezek után szóba állni, de anyósomék szerint gonosz lennék, ha legalább egyszer nem láthatnák az unokájukat. Mit tegyek?