Mit csinálnátok, ha a tanítók nagyon sokat kiabálnának a gyermeketekkel?

pedig szerintem az élet nem cukormáz..

felnőve meg a főnöke fog ordítani..

"felnőve meg a főnöke fog ordítani.."

Nem tudom, hol dolgozol, én nagyon meglepődnék, ha a főnököm csak egy kicsit is megemelné a hangját.:-)

szerintem várj, hátha belejön. ne azt tanulja, hogy menekülni kell. az életben sem a menekülés a megoldás.

az is lehet hogy sima szorongása van és ebben fogalmazza csak meg. ha nem kiabálna a tanár, akkor lehet valamelyik társával lenne baja. a szorongását próbálja kifejezni, ahhiz valami tárgyat találni.

ez neki más, egy új közösség, mások a szabályok, csengő van és ülni kell, ezt meg kell szoknia, mert ha nem, akkor jóval nehezebb lesz neki az életben.

a társasjátékok sokat szoktak segíteni, ha minél több inger éri benne a gyereket(tehát sokan játszanak, valaki bosszús, valaki nyerős, van, aki elszalajtott lehetőséget és kiabál..)tanít a közösségi élményekre és nem utolsó sorban a szabályokra, hogy betartásuk mégiscsak jó.

Ha velem ordítana a főnököm azonnal felmondanék.

Igen, az élet nem cukormáz. Én is szoktam mondani a gyerekemnek, hogy a tanár is ember, lehet ő is ideges, fáradt. És az sem biztos, hogy mindig neki van igaza. De ő a főnök, szóval jobban jár, ha nem felesel. Ezt nagyjából érti is a gyerek, tanulja az élet dolgait.

De az ordibálás az nem megoldás semmire.